2020. október 6., kedd

Az űr hangja a fehérzaj

 Nem igazán tudom hova tenni Pálfi György 2018-as, Az Úr hangja című filmjét. Ez most vagy nagyon jó, vagy az egyik legócskább fércmű, amit az utóbbi időben volt szerencsétlenségem megtekinteni. Van ugye az azonos című Stanislaw Lem regény, ami ennek a filmnek inkább csak ürügye, mintsem irodalmi alapja, ami nem is baj, mert az a könyv úgy megfilmesíthetetlen. Nélkülözi a cselekményt (hasonlóan, mint mondjuk a Solaris), csak kérdéseket tesz fel és hagy nyitva, mint egy szkeptikus filozófiai esszé, aminél annyi engedményt azért tett a szerző, hogy mégis egy relatív olvasmányos regényben írta meg. Lem szövegei amúgy pont ettől jók, személyes kedvencem A kudarc, amiben még cselekmény is akad, no nem sok, csak pont annyi, hogy annak fordulatai kapcsán hosszú filozófiai vitákba bonyolódjanak a szereplők. Akiknek amúgy - szerzőnk többi hőséhez hasonlóan - nem személyiségük van, csak ideáltipikus sajátosságaik, azaz világnézetük, ebből adósó morális elveik és néha személyes traumáik - melyek azonban nem állnak össze emberré, maradnak azok amik: szerepek.

De ami szövegként működik, az filmen már nem feltétlen, és ez esetben is az van, hogy írtak ugyan a regény fő kérdései köré egy road-movie történetet (amolyan folytatást), de két dolog így is hiányzik. Egyfelől a szereplők karakterei pont olyan vázlatosak, mint Lemnél, de mivel itt hús-vér embereknek kell megjeleníteniük őket, nincs semmi hitelességük, másfelől pedig csak utalgatnak rá, mik is lennének azok a nagy kérdések, de a néző csak annyit ért belőlük (pusztán a film alapján), mint egy rosszabbul sikerült X-akták epizódból.

A főhős elindul Amerikába a a csajával, akit aztán jól ottfelejt Queens-ben, hogy elmenjen, talán Nevadába megkeresni a rég lelépett apját, aki persze valami titkos kormányzati ügyön dolgozó tudós volt (ez az ügy az, amiről Lem regénye szól). Titokzatos jelek az űrből, Isten keresése (akit a fater öregkorára mégis inkább egy poszt-neprotestáns szektában keres, ahol toporzékolva, mikrofonba vonyítva töltekezik a szentlélekkel, vagy mivel), de ahogy halad előre a sztori, annál kevesebb gőzünk van róla, mi is akar lenni ez az egész. Sőt, nem az a kérdés, mi a megfejtése a látottaknak, hanem - egy idő után már - az, hogy van-e neki egyáltalán?

filmtett.ro

A rendező saját értelmezése valami olyasmi, hogy a fiú keresi az elveszett apját, az apja keresi Istent (az Atyát ugyebár) az űrből jött üzenetben, aztán ennek kapcsán találkoznak. Valahol a mátrixban, mert az utolsó pár perc végül is ezt sugallja. Az egész film - és akkor ez lenne az én megfejtésem, ha már görcsösen akarok látni benne valamit - nem a valóságban játszódik, hanem valami szimulációban, talán az időnként bevágott, jövőbeli űrhajó utasai modellezik a múltat, a azokat az időket, mikor az emberiség megtudja, hogy tényleg nincs egyedül az univerzumban. Mert ők találkoznak az idegenekkel, egy hosszú űrhajózás után, de nem tudják, hogy most barátkozni kellene velük, vagy lőni rájuk. (Amúgy ha minden igaz, lőnek.) De mivel az ő történetük a mi jelenünkben kezdődött, a korban, amikor az emberek elkezdtek a távoli űr felé nézni, megpróbálják visszafejteni, hogy akkor most kiknek is kellene lenniük abban a helyzetben. És innentől érthető, hogy a karakterek miért olyan semmilyenek (még a főszereplőnek sem jut személyiség), hisz nem emberek, csak embereket modellező algoritmusok, miként a a világuk sem a valóság, hanem egy egykor volt világ emléke, rekonstrukciója.

Ebből a perspektívából már érteni vélem a filmet, mert bár fogalmam sincs mire gondolt a költő, de már tudom honnan nézni az egészet. Lényegében arról lehet szó, hogy szeretném szeretni ezt a darabot, így a zavaró elemeit nem hibáknak, hanem a művészi koncepció részének akarom tekinteni. Bár a különböző felületeken a kommenteket olvasgatva úgy tűnik, a közönség nagy része számára azért ez mégis csak egy blöff. Szépen animált és fényképezett, látványos darab, de blöff.

Én meg nem bírom annak látni, bár lehet hogy én vagyok az a hülye, aki polifóniának hallja a fehérzajt és bonyolult mozgások végtelenbe veszően bonyolult rendszerének a hangyák háborúját, mikor  tévében elmegy a jel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése