Holnap lesz az '56-os népfelkeléses forradalom ellenévfordulója. Vagy mi. Az ember azt gondolná, hogy ez azért nem volt annyira régen, hogy ne legyen eléggé dokumentál az egész, beleértve a megtorlást is. De a tévesen politikai elitnek nevezett bagázs (akik főleg gazdasági elit, csak a politikában kenik magukra a könnyű pénzt) mindig is megtett mindent, hogy az istenadta nép ne a történelemmel szembesüljön az úgynevezett nemzeti ünnepeken, ha az ő hatalommechanikai értelmezésükkel.
Amúgy meg az egész forradalom ünneplésnek van egy határozott nonkomform értelmezése, ami nekem a déli brokkolikrémleves fogyasztása közben jutott eszembe.Nem mondom, hogy a brokkolitól volt, bár kétségtelenül addiktív zöldség (különösen a bántott brokkoli, amit panírral is aláznak), szóval lehet valami tudatmódosító hatása. Vagy simán csak még mindig anarchista vagyok.
De az jutott eszembe, hogy kicsit paradox egy forradalmat ünnepelni, különösen ha a vérbefolytás esete is fennforog vele kapcsolatban. Ugye úgy kezdődik a sztori (bármelyik), hogy már annyira elbaszott volt a helyzet, hogy csak durva erőszakkal lehetett az elnyomó hatalmat megregulázni. Vagyis egy komplett társadalom hagyta elnyomni az aktuális rezsimet, és széles tömegek addig mondogatták, hogy még nem olyan rémes a helyzet, míg kurva rémes lett. És akkor jöttek géppisztolyos karhatalmisták, kiszállva a lázadók ellen, akik már otthon a konyhakövön bütykölték a házi bombáikat, és a Moltov-koktélról már rég nem gondolták, hogy kis színes esernyővel kéne szervírozni. És a géppisztolyosok már korábban is jártak emberekért, csak még inkább csendben, este, és nem rendeztek sortüzeket sugárutakon. (Pedig a sugárutakat például épp azért preferálta Louis Bonaparte, avagy III. Napóleon, hogy a párizsiaknak legközelebb forradalomni támad kedvük, akkor a szép széles sugárutakon remekül lehessen kartácstűzzel oszlatni.)
És hát egy forradalom sosem nem világ normális menetéhez tartozik, hanem kényszermegoldás, mikor elfogynak a civilizált ellenállás eszközei. Nagyon kevesen szeretnének az utcákon fegyveres földharcba bocsátkozni, nyilván vannak ilyenek is, de a többség az mindig csak viszonylagos jólétben szeretnének nyugodtan élni, a forradalmak jól mutatnak a filmeken, de egész más ha egy tank parkol az autóbeállódra. És a forradalmak rendszeresen elbuknak, és persze, legalább megpróbálták, de híres közhely szerint a forradalom fölfalja saját gyermekeit, Robespierre vagy Trockij mesélhetne.
És a végén jönnek a korrupt politikusok, és nem csak a forradalom maradék gyerekeit falják föl, de magát a forradalmat is, aztán nagyjából egész megyéket. Szóval ha egy öltönyös potentát elkezd egy forradalom hősiességéről, meg nemességéről beszélni, akkor a képmutatás egy különösen aljas, minősített esetét valósítja meg. Márpedig ezt fogják tenni, teli szájjal, és még az is lehet, hogy hisznek majd maguknak. Mostanában mindig szoktak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése