Valaki most már tényleg pofozza fel a jutyúbot. Mert az odáig rendben van, hogy van egy pár csatorna, amit nagyjából követek, de ezek jobbára közéleti-kulturális gittegyletek, ahol számomra relaxatív módon rágják a semmit, de főzéshez ideális, valamit jól lehet rá a sétálni az utcán, meg vissza. De még mindig, sőt egyre jobban ki vagyok készülve az U20-as (vagy A(round)20-as) "influenszerektől", akik számára tényleg nincs fontosabb dolog mint látszani, a magyar nyelv még kihívást jelent számukra, de az egójuk már lelóg a monitorról. És nagyjából két alapvető témájuk van: saját maguk, és a hozzájuk hasonló wannabe celebek. Olyanok, mint az a hülye, aki író akar lenni, de nem olvas gyakorlatilag semmit, mert ő írónak készül, majd olvassák mások őt.
Ezek a fazonok meg arról beszélnek, hogy miről beszélt a másik hasonszőrű, gondosan ügyelve rá, hogy ne lépjék túl a bűvös 2000 körüli aktív szókincset. A kétezer, nem pusztán értett, de használt szó ugyanis nagyjából az a minimum, amivel még épp nem nézik szellemi fogyatékosnak az embert, és el tudja intézni a mindennapokban szükséges dolgok nagy részét, amely szókészlet a ha szűkösen is, de már képesít valami alapszintű fogalmi gondolkodásra. De egy influenszernek ez nemhogy elég, hanem épp a kívánatos szint. Mert ahogy az országúti bicikliversenyeken is alapszabály, hogy a csapat-időfutamon mindig a leglassabb csapattag ideje lesz a csapaté is, a lájkok és megosztások maximalizására belőtt tartalmat a leghülyébbek szellemi leárnyékoltságához kell igazítani. Mert amit a gyökerek értenek, azt érti mindenki, jó, hát nem mindenkinek tetszik, de akiknek nem, ők eleve a tervezett veszteség, melyet a túloldalról kompenzálnak a mindig, mindenhol többségben lévő hülyék, hosszú tömött sorokban.
Én meg egy nyavalygó pre-posztértelmiségi vagyok (azaz nem sok választ el tőle, hogy ne legyek az, és visszaköltözzem a barlangba, a fára, vagy a fára a barlangba), de ezek a szarok nem is nekem készülnek, csak elém is odahányja a jutyúb, így elszenvedem, ha nem is a tartalmukat, de a jelenlétüket, és néha már ez is sok. Mert őszintén, a felvilágosodástól napjainkig ívelő szellemi-intellektuális hagyomány tisztelőjeként, és reménybeli képviselőjeként, minden tapasztalatom, műveltségem és meglehetősen biztosnak gondolt ízlésítéleteim birtokában állíthatom, sőt kijelenthetem, hogy a faszomat se érdekli mi van KikúrtÖdönke02 kibaszott táskájában! Vagy mit gondol ugyanő a Neoprimitív Istálló reakcióvideójáról, amiben kritizálták a Kancsó Péter Show legutóbbi feltöltésében bemutatott "Identitászavaros egy pénisz vagyok, rúgjatok inkább picsán!" kezdetű DJDodó remix fikázását, ami szerintük nem volt elég beleállós.
És a jutyúbot nem tudom úgy szűrni, manipulálni magamnak, hogy ne okádja tele a monitoromat efféle hulladékkal, csak mert egyszer(!) rákattintottam valami ilyesmire, kíváncsiságból, a freak-show élményéért vagy mert csak fiatal voltam és kellett a pénz. Amúgy ez megy a zenekaroknál is, egyszer megnézem egy bandának egy darab klipjét, és három hónap múlva is számolatlanul dobálja fel nekem az algoritmus az interjúkat, koncertfelvételeket, rosszabb esetben a dobos vagy a gitáros részegen faszlóbáló home-videóit.
Az imént például ezt tette harmadik helyre, fogalmam sincs miért, ezt a pompomlány-kompatibilis, kertvárosi műpunkot már akkor is idegenkedve toltam a tányér szélére, mikor még sláger volt. Jó, akkor mondjuk pont azért, mert sláger volt, mostanra viszont kellemesen semmilyenné érlelte az idő és vele a felejtés, csak valami halvány tornacipőszag maradt belőle, nulla nosztalgiafaktorral:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése