2020. október 23., péntek

A szerénytelenség pszichózisa

Találtam egy remek cikket a 444-en, archív jelleggel, mert ez egy hat évvel ezelőtti írás, bizonyos Szennyai Máriáról. Aki amúgy színésznő, játszott több színházban is, meg valami mellékszerepet a Szomszédokban. Akkor azért írtak róla, mert jelöltetni akarta magát Óbudán polgármesternek, de hajmeresztőket hazudott a kerületi lap vele készült interjújában. Szerinte neki 22 Oscar-díja van, ő volt a Bárányok hallgatnak női főszereplője, de nem lövök le minden poént tényleg érdemes elolvasni. 

Persze szerintem semmi értelme ilyenekkel előjönni, az ember legyen csak szerény. Én sem dicsekszem azzal, hogy Nobel-díjas vagyok, mert nem is lehetnék. Hisz én alapítottam a díjat, és csak azért neveztem el Alfred Nobelről, mert már gyerekkormtól fogva bírom a dinamitot. És azzal sem hozakodom elő, hogy már három nemzetközi bestsellert írtam, mert közben már elmúltak.

De a lépcsőházban én vagyok a legokosabb, ennyire bírok szerénytelen lenni, csak a fölöttem lakó kopasz, bálnatestű és agyontetovált fickó meg ne tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése