Adatrabság

Rendületlenül viszem be a kérdőívek adatait, és panaszképpen mondom, de rohadt lassan megy. Először is ezek postai úton jöttek, úgyhogy folyamatosan borítékokat bontogatok, kérdőíveket hajtogatok kifelé és csak akkor állhatok neki bevinni az adatokat. A bontogatá-hajtogatás néha tovább tart, mint a bevitel, és mikor fogom én ezeket még elemezni? Pedig az az érdemi rész, abban van a kreativitás , azt hittem pár száz, újságban megjelent egyoldalas kérdőívet egy nap alatt bekódolod, tegnap esete próbaképp csináltam néhányat, most pedig, bár már másnap délután van, tartok ötvennél.. Jajj nekem. Dehát ötvenhét változóra sikerült bontani a mindössze húsz kérdés (nem mert kedvem lett volna hozzá, csak muszáj volt), így aztán soronként 57 számot kell 57 mezőbe bepötyögni, ami összesen húszezer számjegy, jelentős odafigyeléssel. Lettem volna inkább rocksztár, kár hogy semmi hallásom sincs.

De pénzt kapok érte, ami mostanában igen kevés van, úgyhogy csinálom, és jobb pillanataimban élvezem is. Nem annyira, mint mondjuk egy foghúzást vagy egy tökönrúgást, de azért nem rossz.Oké, szívesebben néznék valami sorozatot vagy egy rendes koreai filmet, és épp ezért furcsa, hogy egész nap a laptopomba bámulok, mégsem történik velem ilyen. Ez adatrögzítés épp a meló nem kreatív része, én írni szeretek meg okoskodni, esetenként adatokkal bűvészkedni. Erre mind lesz is lehetőség, csak még kurva sok borítékot kell bontogatni addig. De legalább találok remek bélyegeket, csak nincs időm leáztatni, azokat, meg beépíteni a gyűjteménybe.

De megyek vissza adatolni, elvégre jövő hétre ígértem az elemzést. Hát, persze jövő vasárnap is még pont a jövő hét, addigra csak megleszek.