Mégis inkább batárvadásznak kellett volna mennem. Még majdnem másfél év múlva leszek csak ötven (élve vagy halva, de leszek, elvégre itt élnünk is kell, meghalnunk is, ahogy Himnusz szózata mondja lassan énekelve ), és tök jó lehet az ország batárát védeni, főleg a batárkerítés mentén. Hisz köztudottan ott jönnek a mi Gráncsaink (ez szerintem Grincs, csak elírták), akik erőszakos bevándorlás céljából jönnek. Jó, mondjuk Dortmundba, de rajtunk keresztül, amitől védenünk kell a Dortmundiakat, és általában a keresztény Európát.
És akkor, ha batárvadásznak álltam volna, maga a Főminiszterű Kormányzó Úr avatott volna fel, nem messze tőlem. Ahol olyanokat mondott, hogy Magyarország olyan batár nélkül, mint a tojás héj nélkül. Ami tök igaz, kellenek batárok az ember életébe, de szerintem a Kormányzó Fő még nem látott hámozott főtt tojást, pedig az sokkal gyorsabban fő meg, mint amióta ő az. De lehet, hogy jobban tudja nálam, mezőgazdasági vonalon sosem voltam túl sokat erős, ő meg már járt disznóvágáson is.
És szerinte a batárvadászoknak kell megvédeniük a hátuk mögött álló minden gyerekvárost és falvat, meg a családokat, ezeket így egyben hazának hívják, nyilván mert házak is vannak benne. Meg azt is mondta, hogy szükség lesz az Áldozathozatalra, de az szerintem egy baromi unalmas film,akkor is ha Tarkovszkij rendezte. (Aki egyébként nem is orosz volt, mert szovjet, de pont ezt a filmjét már francia-svéd koprodukcióban forgatta unalmasra, mert a répában vagy disznóvágásban nem vagyok jó, de a tojás mellett a filmekhez is főleg értek.)
A batárvadász meg egyébként nem batárőr, mert nem őrzi a batárt, hanem vadászik rá, és akkor már egyben azokra is akik arra járnak. Szép szakma lehet, bassza meg, de megint elszúrtam. Úgyhogy maradt a katasztrófavédelem, amennyiben katasztrofális vagyok, de még épp védem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése