Még mindig no politik, csak munka, elvégre én lenni egy working class hero, szóval megélhetési célból beleállok a répakampányba, amivel választást nem lehet nyerni, de lesz a végén cukor a gyárban, hogy nehogy túl büszke legyek magamra, de dolgozhassak hetente hét napot. Nem fáj amúgy, az jobban fájt, hogy a fotelből élek a létminimumot alulról karcolva, de életem értelmét nyilván nem a vízminta-elemzésben fogom megtalálni. (Mondjuk az életemnek nincs is értelme, ebben egyre biztosabb vagyok, illetve szerencsés, aki mégis felfedezni vél ilyesmit a sajátjában, a puszta túlélés az nem cél vagy értelem, maximum eszköz, csak a fasz tudja mire.)
De legalább karácsonykor, szenteste éjszakás leszek, szilveszterkor délutános, ami jobb is, szar lenne itthon egyedül, már megint, az ünnepek nem azért viselnek meg, mert számítanak, hanem mert rajtam kívül mindenki másnak. És ennyire körön kívül lenni, még nekem is sok, de most már érdekel, milyen lehet családi karácsonyest, meg éjféli mise helyett éjféli kávészünetet tartani egy lepukkant kazánházban.
Csak mert maradt még bennem valami, az egykori szociológusból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése