Ma van Dimitrij Sosztakovics születésnapja, már megint, rémlik, hogy nem olyan régen volt a legutóbbi, gondolom egy éve, feltéve hogy egyszer született csak meg. Épp 116 éves, 47 éve halott és biztos lehetne még egyéb számokat is mellé rendelni (15 szimfónia, ugyanannyi vonósnégyes, nem túl sok centiméteres testmagasság), de minek.
Ma nem divat orosznak lenni, Ukrajnában pláne nem, ő meg úgy volt orosz, hogy szovjet, aki aztán a sztálini évek alatt kétszer is erősen kegyvesztett lett (és bár innen úgy nézhetett ki, sosem volt az a tőrőlmetszett udvari művész), kétszer vette feleségül ugyanazt a nőt, és úgy tudott fogyasztható zenét csinálni, hogy az nem lett kínosan banális. Egy '87-es brit életrajzi filmben maga Ben Kingsley játszotta őt, szóval lett belőle valamiféle, sznoboknak szóló popkulturális ikon, nyilván nem függetlenül attól a vadkeleti romantikától, hogy a Szovjetunióban élte le felnőtt életét.
Ez meg itt egy belassult szomorka, valahogy pont passzol a hangulatomhoz, az évszakoz és a dollárárfolyamhoz a bankközi devizapiacon, vagyis hogy ezek csak elmúlnak egyszer már.
p.s. Lényegtelen érdekesség, de ma van Mark Hamill születésnapjai is, aki a messzi-messzi galaxisban volt az egyetlen család tagja, akik számítottak, és aki jelentős hatással volt alsós énem fejlődésére. Sokkal, sokkal korábban, mint Sosztakovics, sőt korábban mint Ulmann Mónika vagy a Hungária együttes, akik mondjuk nem is hagytak mély nyomot bennem, volt elég bajom nélkülük is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése