Woody Allen bejelentette, hogy a mostani után nem csinál több filmet, amúgy is ez lesz kereken az ötvenedik, úgyhogy pont jó alkalom megállni. Aha, szóval azért magában ő is kilóra méri a művészetet, hogy ezt az utolsót még leforgatja (Párizsban, franciául, csak hogy Hollywoodnak is - szokása szerint - beintsen), aztán nem azért hagyja abba, mert ne lenne mondanivalója, ötlete, az egy ideje már amúgy sincs neki, csak mert olyan szép erek szám az az ötven. Nyolcvanhat évesen meg ugye nem célozhatja meg a százat, igazából életévben még talán, de azt is minek.
Viszont közölte, hogy eddig csak rövidebb, humoros írásai jelentek meg (összesen öt kötetnyi, hullámzóan szellemes tartalommal), de most végre lesz ideje írni egy rendes regényt! És még mondja valaki, hogy ilyenkor már késő elkezdeni. (Charles Bukowski is ötven múlt már, mire egyáltalán észrevette őt a kortárs amerikai irodalom, addig postás volt, ablakpucoló, lakbért nem fizető albérlő és kocsmatöltelék, aztán egyszer csak első osztályon repült egy konferenciára, valami egyetem irodalom tanszékének a meghívására.) Szóval ha Allen a Clint Eastwood-féle úton jár, akkor van még benne pár regény, amik akár jók is lehetnek. Elvégre Eastwood is abban a korban kezdte szállítani a zseniális filmeket, mikor mások már nyugdíjasként metszegették a rózsákat a kertben, azt' kilencven évesen sem bírt megállni.
Woody Allen (szül Allen Stewart Konigsberg) egyébként sosem volt egy hollywoodi fazon, annyira New York-i, hogy az már-már kóros, ezért is volt meglepetés, mikor elkezdett Európában filmezni (Barcelona, London, Párizs, Róma etc.), aztán persze nyilvánvaló lett, hogy Amerikának kezdett túl botrányos lenni. Nem pusztán a filmjei, hanem a magánélete is, és a kettő együtt már sok volt, úgyhogy inkább az óceán túloldalán folytatta az életművét. (Az mondjuk egy nettó hülyeség, hogy a saját nevelt lányát vette el, mert a csaj Mia Farrow - Allen akkori párja - nevelt lánya volt, Farrow-val pedig nem hogy nem voltak házasok, de együtt sem éltek. A sztori persze így is bizarr volt kissé, viszont Soon-Yi immár huszonöt éve a felesége, szóval ennyi idő után már kár morálisan rémüldözni ezen.)
Az új mozi szerinte olyasmi lesz mint a Match Point, ami jól hangzik, hozzátéve, hogy talán pont annál a filmnél kellett volna abbahagynia, ha már egyáltalán, az még jó volt, ráadásul pont hetven múlt akkoriban, ha már fontosak a kerek számok.
Most viszont megyek, és megnézem Banánköztársaság című opuszát, ez a korai szatírái közül az a (sokak által nagyra értékelt) darab, amire egyáltalán nem emlékszem, mondjuk ezért jó, ha valaki futószalagon gyártja a filmeket - mindig lehet újra rácsodálkozni valamelyikre.
toonpool.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése