A mai szültesénaposunk sem tinédzser már, de nálam pofátlanul tíz évvel fiatalabb. Kellett nekem rákattani a születésnapokra, érthetetlen módon minden nap született egy adag híres ember, akik egyáltalán nem érdekelnek, de néhány olyan is, akiket bírok. Nem személyesen persze, úgy nem ismerek híreseket (gazdagokat se, szépeket réggeben egy párat), bár a közismert gondolatkísérlet szerint három kézfogásnyira vagyok mondjuk Sztálintól, és csináltam már interjút volt pénügyminiszterrel, de az ő művészi életművüket igazán nem tartom sokra. Egyszerűen nem látom bennük a koherens esztétikai programot, persze ideológiailag sem vagyok elég képzett.
Avril Lavigne meg nagyjából rohadt régen játssza nagyából ugyanazt a gördeszkás-tetkós poszt-punkot, vagy mit, műfajilag ez a piercinggel és szemfestékkel lázadás minősített esete, de keddenként néha ilyen is kell, másrészt meg Sosztakovics sem ért rá minden héten megszületni, kalandosan unalmas élete során. Szóval egy kis audiovizuális rágógumi, a harmincnyolc évétől teljes mértékben elvonatkoztatni képes kanadai művésznőtől, ami szódával elmegy, citromos sörrel még inkább, munka után meg eléggé, bár Kanada énekesnő-felhozatalából azért mégis csak Alanis Morissette inkább. Ő olyan szomorkás-realistább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése