Én hülye megnéztem a Fall című új filmet, pedig az előzetesből is egyértelmű volt, hogy nem kéne. Mert a sztori lényege, hogy két csaj valami túl sok száz méter magas rádiótoronyra mászik fel (terápiás céllal, ezt túl hosszan is mesélődik el az első harmadban), de a life hack itt aztán szó szerint életre.halálra megy, mert lemászni már nemigen tudnak. Aztán jön az éjszaka, bazi nagy és elég mérges ragadozómadarak, egy sablonos dramaturgiai csavar, de mindennek semmi jelentősége ahhoz képest, hogy belegondolni is rémes, milyen lehet egy tenyérnyi helyen toporogni a száz emeletnyi semmi felett.
Nekem ugyanis olyan durva tériszonyom van, hogy negyven centi felett bármikor. Azaz felállok én egy székre, hogy elérjek valami egy felsőbb polcon, de csak ha nagyon kell az a dolog, és nem helyettesíthető valamivel szemmagasságból. Meg ha közben kapaszkodhatok a polcba. Engem nem kell figyelmeztetni, hogy kihajolni veszélyes, jól tudom, hogy kihajolni ezen felül rémisztő, halálközeli élmény is, pláne az első emelet szédítő magasságából, ahol lakom. Hosszú évek óta nem könyököltem már az erkély korlátjára (ilyentájt amúgy is a környékbeli poloskák járnak napozni az erkélyemre), a repülőutakat is mindig úgy éltem túl, hogy nagyrészt végigaludtam.
És akkor ez a film itt játszódik:
Engem meg mérsékelten érdekel, hogy ez egy túlélős thriller (amit egyébként bírok), meg hogy azért a látvány bár szédítő, de a CGI néha lelóg a képernyőről, én simán csak rosszul vagyok már a puszta látványtól is. De tényleg, nincs az a belezős horror, amin ne tudnék önfeledten szórakozni, ha a megfelelően lecsengő hangulatomban talál el, kedvelem a minimalista kamaradrámákat, és nem zavar a klausztrofób hangulat, de ettől kikészülök. Úgy fél órával később is ülök a fotelben és szédülök, plusz asszem alulöltöztem magam a napi mászkáláskor, úgyhogy a közérzetem a béka feneke alatt kettővel.
Így aztán a filmről magáról nincs is sok mondanivalóm, ismeretlen színészek tűrhetően szenvednek benne, a sztori pont annyira csavaros, hogy ne legyen unalmas, a látvány rendben van, számomra túlzottan is rendben, amennyiben az volt a cél, hogy rezegjen tőle a fejem.
Úgyhogy inkább eszem valamit vacsorára, mert már csak a Pufin lekvár adhat nekem erőt, és mindent lebíró akaratot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése