Ma fél után értem haza, fél hat magasságában leültem vacsorázni, csak hogy korán lefekhessek, erre elkezdik fúrni a falat holmi szakik, az utca felől, sérelmemre. De olyan hangosan, hogy egy szót sem értettem az épp nézett filmből, miközben rezgett az ablak, meg úgy általában a lakás. és mikor fél hét körül abbahagyták végre, a szomszéd kezdett ütvefúrósat játszani, a másik irányból, és igazából azóta sem hagyta abba. Nekem kissé rezeg a fejem tőle, de neki nyilván ez mindegy, meg minek nap közben intézni az ilyesmit, ha esete egy egész lépcsőházat lehet vele szórakoztatni, mondjuk esti mese helyett.
Ilyenkor szeretnék (legalább egy kicsit) egy igazi agresszív bunkó lenni, csak hogy érezze a törődést, miközben persze annyira konfliktuskerülő vagyok, hogy inkább megyek, és keresek füldugót, valahol kell lennie itthon. De akkor innentől az összes kurva szórólapot átdobom a postaládájába, mert annyira bunkó ugyan nem vagyok, de alattomos azért kicsit igen, és a legszebb öröm a sunyiságból fakadó káröröm.
Na jó, lehet hogy ehhez is túl rendes vagyok, csak épp most erősen idegállapotban, de annyira, hogy majd holnap megírom azt a rém szellemes posztot, ami fél délután motoszkált bennem, de menet közben belém taposott, pontosabban fúrt az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése