N. Katalin köztársasági elnök foglalkozású kirakati bábu, és pénzbedobós aláírógép szeret híres emberekkel szelfizni, akik őt persze nem ismerik, de attól azért beindul bennük a látszani vágyás, hogy mégis csak egy államfő. Bukarestben, vagy hol.
Legutóbb Mel Gibsonnal fotózkodott, aki tényleg egy jelentős alak, mert bár a hollywoodi agresszív alkoholisták közt csak a középmezőnyben lehet, de kétségtelenül az egyik legjelentősebb antiszemita. Ami azért már tényleg valami, ha már színésznek maximum törekvő középszar volt mindig is, rendezőnek meg tudja fene, ideológiailag kissé túlterhelt, de nagyon mást mondjuk sosem várhattunk tőle.
Érdekes, de vannak olyan színészek, akik konstans módon jók, idősebb korukra sem ment el az eszük, mint mondjuk Jack Nicholson, esetleg Al Pacino (bár azért ő majdnem mindig ugyanazt a karaktert hozta), aztán vannak olyanok mint Robert De Niro, akinek a ténykedése jó ideje már csak szekunder szégyent képes kiváltani belőlem. ( A primer változatot neki kellene éreznie, de láthatóan jobban érdekli a bankszámlája a művészi reputációjánál.)
Gibson viszont egyik se, sosem volt egy nagy színész, és most tényleg nem jut az eszembe egyetlen olyan filmje sem, ami révén nyomot hagyott volna bennem. A Halálos fegyver egynek vicces volt, a sokadik rész már értelmezhetetlen, a Rettenthetetlen olyan rettenetesre sikerült, hogy sosem bírtam egyben végignézni, a pszichopata télapót meg eljátszhatná minden szezonban, csak minek.
Mondjuk N. Katalinhoz épp passzol, elvégre a hölgy is kábé akkora kaliberű politikusnak, mint Gibson színésznek, persze lehet hogy túl szigorú vagyok, és akkora sem. Ez esetben érdeklődéssel várok egy közös PR-fotót Steven Segal vagy Van Damme társaságában, talán ők a formátumához illő színészóriások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése