Mark Whahberg a suttyó Matt Damon, kábé hasonló karaktereket domborítanak, csak W-t akkor húzzák elő, ha a figurában kevesebb a humor, de több a von haus aus taplógáz. Például a Damon a Marson rekedt tudós űrhajós, aki kiagyalja hogyan menekülhet meg, és optimista, mint egy kiscserkész, Wahlberg meg a majmok bolygóján rekedt suttyó űrkatona, aki egy majomcsajjal csőrözik, két kommandózás között.
Úgyhogy gondoltam megtekintem nézni a Stu atya című filmalkotást, mivel ebben W a kiégett bokszolóból és kocsmatöltelékből lesz wannabe római kaotikus pap, suttyó pap nyilván. Ami mondjuk egy érdekes kombináció lehet, a műegész ehhez képest közepes, túlzásnak éreztem a több mint két órát erre a sztorira.
film-authority.com
Hogy ugyanis a címbéli Stuart Long Los Angelesbe költözik, mert ha már profi bokszoló nem lehet (már amatőr korában nyugdíjas bunyóssá pofozták), akkor színészként akar pénzt keresni. Tudja fene, az ilyen filmekben mindenki színészként akar, aztán pincérnőként végzi, ez esetben ez persze nem megy, hősünknek a pornós bajusz és szétvert arc kettőse olyan hendikep, amivel csak egy annyira útszéli büfében lehetne pincérnő, hogy az már rég leesett a térképről. Úgyhogy egy szupermarketben hentes és mészáros (nem a lőrinci értelemben, akkor nem a pult mögött tartana). Aztán belefut a Csajba (minden filmbe kell egy ilyen nagybetűs), aki annyira katolikus, hogy valószínűleg vécére menés előtt is imádkozik a papírért, és megpróbál rendes, templomba járós csávóvá válni. Hátha a Mindenható előtti nyilvános képmutatás által inkább behatolhat a nő bugyijába, mint inkább nem. Aztán van némi baleset, halálhörgés, csődület, és komolyan kezdi gondolni, hogy hátha tényleg papnak kéne mennie. Ami persze ohne csaj, de egy keveset pluszban el lehet drámázgatni vele a filmidőből. Bár a magánéleti szál mellett hamar fontosabbá válik az intézmény-kritika, amennyiben a kaotikus egyház menedzsment-szemlélete, és klánszerű működésmódja is neheztelés tárgya lesz, a püspök itt egyfajta keresztapa is, abban az értelemben.
Aztán a kötelező drámai fordulattal halálos beteg lesz a leendő atya, és az egyház még inkább kiáll mögüle (addig sem voltak oda érte, de biztos erős volt a szakemberhiány), ő meg ugye bokszoló volt, szóval nagy harcos. Talán még hite is van, de a humora az biztos megjön tőle. („Tapsolnék, ha tudnék, de szájba vágnám magam“ - mondja kerekesszékben ülve, épp lebénulóban.)
theglobeandmail.com
Hősünk igazi apját meg Mel Gibson adja, aki mára egy szétcsúszott, szánalmas ripaccsá küzdötte le magát, így itt legalább testhezálló a szerepe, amennyiben egy szétcsúszott, szánalmas tróger, de szívmelengető látni, hogy legalább bevállalja. (Amúgy a filmet jegyző elsőfilmes rendező nem mellesleg a felesége. Hanem főleg az.) Mondjuk azért rakatott bele némi jellemfejlődést magának is, a végén már tisztára emberszerű, mikor az egyre mozgásképtelenebb fiát fürdeti, lírai zene aláfestésével persze, ha már arrafelé ez a művészi hatáskeltés netovábbja.
Ja, a cucc amúgy igaz történet alapján lett elkövetve, plusz nem túl súlyos, de legalább is középfajú dráma, szóval arccal az Oscar felé készült. Azaz simán nézhető, cseppet sem fájó, de nyolc napon belül gyógyuló kliséhalmaz, a legjobb jelző rá talán az, hogy tűrhető, de főleg mert true story. Ami a marveles-szuperhősös-fantasys szarcunamihoz képest kifejezetten pozitív besorolás részemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése