A Scoop című idei film magyarul már Interjú a herceggel, ami nyilvánvaló marhaság, bár részben érthető. Egyfelől van már egy másik műegész pont ezzel a címmel, csak az 2008-as, Woody Allen követte el, és bár az angolszászokat nem zavarja, ha - pár évtizedes távlatban - akár négy-öt filmnek is ugyanaz a címe, de magyar forgalmazókat rendszerint. Másfelől meg a scoop az magyarul itt füles (és nem gombóc), persze nem mint egy bipoláris-depresszív játékszamár a Micimackóból, hanem a sajtószlengben a bizalmasan odasúgott, fontos értesülés, amit jobb kapni, bár legtöbbször adni is megéri.
Ámde itt pont nem az a lényeg, hogy ki kap fülest kitől arról, hogy András herceg (szül. Andrew), II. Erzsébet kedvenc középső fia mikor és hol lóg a kurvázós, pedofil Jeffrey Epstein-nel, hanem az interjú létrejötte, ami elől a botrány csúcspontján már nem nagyon tudott kitérni a kretén királyi fenség.
És pont e miatt nem érdekelt különösebben a cucc, merthogy magát a BBC-s interjút láttam annak idején, bár nyilván nem élőben, és kétségeim voltak, hogy érdekel-e ezen túl is a sztori, pláne ha a hátérmunkát akarja bemutatni. Miközben már a királyi család nevű reality és szappanopera sem köt le különösebben, mint ahogy jellemzően semmilyen szappanopera sem. Pedig ezt a Buckingham-palotában írják karótnyelt udvaroncok.
Ehhez képest egész jó volt, például egyszer sem pörgettem bele, egy vasárnap délutánra pont megfelelt, bár az élvezeti értékéből sokat levett, hogy tudtam a végét. De hát így van ez a valós történetekkel, ha jól tudom, az ominózus interjú a BBC valaha volt legnézettebb élő műsora volt eddig, tehát keveseknek lehetett meglepetés a feldolgozása, ráadásul a producer csaj megírta könyvben is az egészet, a film meg ebből a könyvből lett a róka harmadik bőre.
thewrap.com
Leginkább azért vettem rá magam, mert az említett producert az a Billie Piper játsza, aki a Dr. Who (új folyamának) első két évadában volt a doktor útitársa. És egyszer a lutoni reptéren megvettem az életrajzi könyvét (The Rollescoaster Life of Britain's Hottest Star), főleg mert Petra a kezembe nyomta, de azán el is olvastam, elvégre kemény hét fontot fizettem érte, meg voltak benne képek is.
Szóval mondhatni involvált voltam a BP-ügyben, és érdekes volt látni, hogy milyen mikor szerepe szerint nem huszonéves (a könyv megjelenésekor is volt vagy 24) cuki de vagány csaj, hanem negyvenes, de vagány egyedülálló anya. és nem is volt rossz, mint ahogy Gillian Anderson sem az interjút készítő szárriporter szerepében, bár Rufus Sewell mindent vitt. Olyan irritálóan nárcisztikus, lélekben töketlen figurának formálta meg az egyáltalán nem tiszteletre méltó herceget, amilyen hozzáértők szerint tényleg lehet.
Szóval ha legközelebb kedvem támad megnézni a Scoop-ot, akkor azért Woody Allent húzom elő, és jut eszembe, abban is egy oknyomozó újságíró az egyik főszereplő, igaz ő már a túlvilágról, de töretlen lendülettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése