A fenti című filmnek elsőre igazából csak a címe volt érdekes, meg a három mondatban lezavart sztori, de ha már az Eleven testek című romantikus zombi-dramedy majdhogynem tetszett, meg rá is értem, gondoltam miért ne, addig se drogozok, vagy kommentelek a Mandineren. Ja, meg pont a végére értem egy régóta halogatott regénynek (de arról majd később, ha kissé kihevertem), úgyhogy vakrepülés üzzemódra kapcsolva kapcsoltam be rákattintva a filmet.
Hát, háttal nem kezdünk mondatot, dehát végül is nem tudom milyen volt ez a dolog. Mondjuk hogy hajnali kettő és négy között csaknem, ami már kis híján egy majdnem, de még nem hajszál híján, szóval többek által jónak mondott is lehetett volna a maga műfajában. Ha lenne műfaja, és akkor rögtön egy kisebb plusz pont, hogy nem igazi zsánerfilm, ami persze nem mindig sablonos, csak de.
Mert a Lisa Frankenstein egyfelől a nyolcvanas-kilencvenes évek szánalmas amerikai tinigimis filmjeinek karikatúrája, másfelől meg maga is egy kevésbé szánalmas tinifilm, amiben van csipetnyi horror(paródia), a címnek megfelelően tényleg beemelve Mary Shelley klasszikusának egy-két morzsáját.
Az alaphelyzet rutinszerű: Lisa a fura csaj a kertvárosi gimiben, aki nem váletlenul fura (az anyját korábban legyilkolták), és szeret az elhagyott temetőben lógni, konkrétan mert szerelmes az egyik síremléken megszobort csávóba, pontosabban a párszáz éve porladó óvilági alakról összefantáziált képzeteibe. (Meg a suliújság szerkesztőjébe, de ez eléggé mellékszál.) A hullát meg véletlenül pont Frankensteinnek hívják (micsoda csavar, enberek!), ami rögtön belövi a csaj műveletlenségét, mert a Frankensteinről azért szinte mindenki hallott, ha rohadt kevesen olvasták is. (Ebből jön a közkeletű tévedés, hogy a szörny neve az F-betűs szó, pedig az őt összerakó, lassan megőrülő fiatal orvost hívják úgy, hogy Dr. Victor Frankenstein. De Lisa nem hallott doktorviktorról, bezzeg ha nálunk élne az elkényeztetett kis liba!)
latimes.com
Aztán jön valami gömbvillámos viharzás, zöld fényekkel, a villám belecsap az ominózus sírba, a holt kikél belőle, és megkeresi állandó látogató rajongóját. Csak épp elég ramaty állapotban van (a könnyei is nagyon büdösek), de ahhoz képest, hogy kábé kétszáz éve halott, szinte akcióhős. Úgyhogy a fura csaj segít neki, hogy használt, de jobb állapotú testrészeket szerezzenek neki, minek következtében a mellékszereplők (ha már dramaturgiai funkciójuk nem sok akad), mobil szervraktárként hasznosulnak. És akkor barátok lesznek, vagy mik, hisz a csávó eleinte csak emfatikus hörgésekkel képes kommunikálni, aztán szerelem a köbön, boldogan élnek, miután a a lány is meghal végre. Mert addig csak Frankenstein Rómeónak próbált emberi színt adni a kerti szoláriummal, de a végén magát pirítja halálra, hogy aztán együtt, és tovább a végtelenbe. Ahol az akár a csillagos ég.
Mert Lisa családi élete szar, az apja egy papucs, a nevelőanyja egy sárkány (tényleg, megvan itt valahol az a rajzfilm is), a mostohanővére mondjuk épp jófej, de ott vannak a projekt során megtermelt hullák, úgyhogy összességében megéri neki, hogy egy hosszútávú párkapcsolatba öngyilkolja magát. Ami egy fokkal jobb, mintha egy párkapcsolattal...
Hát, ilyen egy kifigurázott tinifilmbe fogalmazott, nagyon sajátos felnövéstörténet, egynek jó is lehet.
p.s. Utólag rájöttem, hogy a címszereplő Kathryn Newton benne volt a Három óriásplakát Ebbing határában című remek drámában is, igaz csak egy emlékképet alakított, mert ő volt a lány, akit meggyilkoltak, és akinek az esetéből indult az egész cselekmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése