Becsapódás

Rémisztő jóslat: Belecsapódik a Napba a Föld! - ezetet írja a legszarabb magyar hírportál, címlapon. Hú de be vagyok én rezelve ezen, elvégre pont a múlt héten vettem tartós tejet. Meg is ittam mind a hír hatására, úgyhogy most nem tudom mitől fosok jobban. Még szerencse, hogy nem olvasok bele a cikkeknek nevezett izéikbe, így aztán nem kell szembesülnöm vele, hogy ez pár milliárd év múlva várható, már ha egyáltalán.

Én már gyerekként úgy gondoltam, hogy nem akarok gyereket, mert úgyis elpusztul a Föld. Oké, a milliárdról annyit tudtam, hogy sok, de azt észrevettem, hogy egy év gyorsan elmúlik. Úgy lettem nyolcéves, hogy szinte fel se tűnt. Plusz ugye úgyis ledobják az atomot. Aztán jött a kémiaóra, ahol meg olyanokat mondtak, hogy de mindannyian atomokból vagyunk. Csoda hogy vártam a közeli világvégét?

A baj az, hogy azóta is atomokból vagyok, és ezt egyre inkább érzem magamon. A lábamat alkotó atomok egy része például visszerekké állt össze. A központi idegrendszeremet alkotó atomok meg pánikrohammá.

Nem lehetne feltölteni a tudatom valami felhőbe, hogy csak okos legyek?

A befejezésen gondolkodom

Ja, ez egy elég jó film címe, de most azont töprengek, hogy ennyi volt a blog. Nem az első eset, de lehet hgy az utolsó, a grafománia csak egy pontig érdekes, viszont szerintem mostanában már egyáltalán nem voltam vicces, elég szellemes vagy olvasmányos, csak egy nyavajgó faszi, aki meg kit érdekel?

Törölni nem fogom az elmúlt több mint tizenegy évet (a kis híján két és fél ezer (tejóég!) posztot), néha még olvasom magam, hisz ki tudja, mit írtam mondjuk nyolc éve ilyenkor. Hát, a minőség elegyes, főleg mióta háttal is kezdünk mondatot.

A Költői Én nem mindig én voltam, de egyre inkább főleg, ahogy görbíteni próbálom a nyelvet az amúgy szánalmas, de némileg élvezhető.

És mivel az egyetlen visszejelzés arról, hogy érdekel-e ez bárkit is, a látogtószám (naponta csinálok egy rendes színháznyi telt házat, ami nem sok, de például az egyetemi előadásaimra soem jártak ennyien), valaki kommenteljen már ide, írjam-e tovább, vagy tényleg érdemes az enyivoltban gondolkodni.

Oké, írhat ímélt is. Vagy dísztáviratot.

Sötétség délben

Az volt ma. Lesz holnap. Gondolom. Merthogy a délelőttös műszak szépségének keretében, nem láttam az ablakon át, hogy nem kelt fel a nap. Lett valami taknyos, sötét izé, de a belső neonfény mellett úgy tűnt, kint még sötét van.

Hazafelé meg esett, de nagyon, ronggyá áztam, a buszmegálló felé begörcsölt a lábam, élni még annyiban van kedvem, hogy végre alhatok egy jót.

Négy őra múlt, kint már este van, de a közvilágítás még nem világít, pedig a Sötétség délben valójában egy Arthur Koestler-regény. De most nem olvasom újra, épp elég nekem ez a világnak nevezett izé, a nyomasztáshoz nem vágyom szakirodalomra. (Jó, most volt meg hangöskönyvebn újra Szolzsenyicintől a Ivan Gyeniszovics egy napja, és jellemző, hogy már majdnem lelkesítőnek találtam. Magamhoz képrest.)

Dühös

Olyanokat olvasok mindenhol, hogy Magyarország vétózott az Ukrajnának folyósítandó uniós hitel ügyében. Pedig ez nem igaz. A felcsúti döbrögi udvartartása vétózott, Agyarország nevében, ami persze rém kellemetlen az agyaroknak, de én már hadd ne számoljam közéjük magamat. (Not in my name, sosem szavaztam rájuk, a pártvezér és kancellár nem nekem miniszterelnök, hanem sérelmemre.)

És bár mindig azt hisszük, hogy ennél aztán már nincs lejjebb, igazából már rég tudjuk, hogy de,  mindig tudnak egy fokkal önzőbben bunkók lenni, nem csak itthon, de világszerte. Amitől persze a szekta tagjai már világpolitikai tényezőnek látják az ártányos főminisztert, ami akár igaz is lehet, csak épp annyiban kell árnyalni, hogy a faszi egyre inkább a Kim Dzsongun-i értelemben nemzetközi spíler, mínusz atomfegyver-program, és hülye frizura, bár a testalkati hasonulás adott.

Én már azt se hittem volna, hogy keresztbe fekszenek a finn és svéd NATO-csatlakozásnak, pontosabban tudtam, csak nem sejtettem. Ez tipikusan a pávatáncnak nevezett, Moszkva felé való gusztustalan seggrázás következménye, elvégre belföldi használatra egy nap alatt átnyomnak bármilyen törvényt a tévesen képviselőknek nevezett szavazógépeikkel, de egy nemzetközileg is fontos und sürgős ügyet még napirendre sem veszenek, hisz akkor mikor szavaznának az Aranybulla Évéről?

A felcsútok géniusza gyakorlatilag egy politikai gengszter, amennyiben zsarolásban utazik a nemzetközi vizeken, és megfélemlítésben itthon (lásd tanárok), természetesen arccal a Család bankszámlája felé. A vétó esetükben ugyanis eddig mindig a zsarolást, az unió alapelveinek cinikus semmibevételét jelentette, miközben folyton a magyar érdekekre hivatkoznak. Hisztisen toporzékolva, bár hogy közben mi zajlik egy-egy lélektelen szociopata agyában, azt tudja a franc. (Ja, nincs lelkük a szó hagyományos értelmében, nekik egójuk van, de akkora, hogy lassan már az űrből is látszik.)

A magyar érdekekre amúgy szarnak magasról, ők agyarok és az Agyarság érdekeit képviselik, miközben hatalmas ívben kerülik el a racionalitás látszatát is. Az összes kibaszott újbeszél szövegükre jellemző, hogy nyomokban sem tartalmaz logikát, amit  mondanak annak nincs külső referenciája (saját magukra hivatkoznak), nincs időbelisége (tök mindegy, mit mondtak tegnap), nincs kontextusa (a tőmondatos "üzenetek" el sem bírnák), a fogalmakat kisajátítják, és aztán egyetlen helyes jelentést aggatnak rájuk (migráns, liberális, nemzeti), és egyáltalán, nem egyszerűen építenek maguknak egy alternatív (és nem mellesleg virtuáis) valóságot, hanem elvárják, hogy onnantól mindenki abban lakjon.

Hát, részemről kösz nem, de a felmenőiteket főleg a prostitúció kontextusában emlegetem majd, basszátok meg.

Csúszásgátlástalanság

Azt kárálta a minap az undorító néni a buszmegállóban, hogy minek söprik el, meg pláne szedik össze a lehullott leveleket a járdáról, hát kit zavar az? Engem mondjuk mától nagyon. Eddig csak annyi volt a gond, hogy a lakásban random helyeken találtam leveleket, gondolom a cipőtalpamon hoztam be őket (őket? halott növényi alkatrészek...), de nem érdekeltek, nem vagyok botanikus, a környékbeli fákból is csak a kidobott műfenyőt ismerem. Ma viszont végigcuppogtam a környéket egy erre alkalmatlan félcipőben, és a közeli templom előtt még el is csúsztam. Ami persze ironikus, hogy épp ott esek térdre, mert bár nem vagyok római kaotikus, de a jobb térdem konkrétan püspöklila kissé, úgyhogy kenegetem. Szóval kenetteljes is, miközben gőzöm sincs a fekete nadálytő kenőcs teológiai jelentőségéről.

A cuppogás és csúszkálás pedig pont azért van, mert vagy senkinek sem dolga eltakarítani a leveleket a járdáról, vagy akinek mégis, az magasról tesz rá. És pár esős nap elég ahhoz, hogy a cucc valami barnás-nyálkás felületté álljon össze, ami aztán csuppog és cúszik, bónuszként pedig megkülönböztethetetlen a lakótelepi generál kutyaszartól, amibe aztán gyanútlanul és halkan belelépek, vagy nem olyan halkan beletérdelek. És aztán hazaérvén, a lépcsőházban már hiába vizsgálom a cipőtalpam, a barna trutymó az barna trutymó, nem tudom hogy sár, növényi rohadék vagy szar (abban sem vagyok biztos, hogy számítana a különbség), szagról nyilván meg lehetne különböztetni, de nekem évek óta nincs szaglásom, a szembe jövő szomszéd csajt meg mégsem kérhetem meg arra, hogy szagolja meg a cipőmet. Így aztán lerúgom a lábbelit az ajtó előtt, kézben viszem át a lakáson, és kivágom az erkélyre, biztos ami biztos.

Majd ha rászáradt, cipővel a kezemen fogok nagyokat (de korántsem lelkesen) tapsolni az erkélyen, csak hogy röhögjenek a járókelők, de addig is a térdemmel foglalkozom, ám továbbra sem hiszek az égi jelekben.

Ezek meg itt nem a mi környékünk, csak a példa kedvéért:

              

Ilyennek képzeljük..                                           az ilyet. 

Összehúzódás

Aszonta valami államtitkár-alakú seggfej, hogy hát ugye vészhelyzet van, a háztartásoknak is össze kell húzniuk magukat, húzzák már össze magukat a hajléktalanellátó intézmények is. Jó nekik a kevesebb négyzetméter, kevesebb ember, gondolom fűteni sem kell olyan nagyon, elvégre még így is melegebb lesz bent mint kint. Hisz közismert, hogy a hajléktalanszállók régóta a felelőtlen pénzszórás fészkeinek melegágyai, ahol a sok luxushajléktalannak egyszerűen annyira jó dolga van, hogy igazából már nem is akar lakni, hisz pont így szeret élősködni a keményen drogozó kisemberek vérén és verítékén és taknyán. Ja, az utóbbi nem, azt megoldja saját erőből is. Szóval megy a rongyrázás a hajléktalan-hotelekben, meg klubokban, sokszor mondjuk szó szerint.

Ezzel szemben gondolom, hogy a szokás szerint egy téeszelnök stílusában megnyilvánuló kormányzati kiafasz (már a neve sem érdekes, de tényleg, ezeknek csak impakt-faktoruk van, ami úgy jön ki, hogy hány felügyelőbizottságban vesznek fel mennyi indokolatlan fizetést, és ehhez mérten mekkora a korrupciós együtthatójuk) már rég összébb húzta magát, például ádvent (ezt így mondják arrafelé) becsapódásának alkalmából lemondott egyhavi fizetéséről valami jótékonysági szervezet javára. Csak is így lehet, különben honnan ez a nagy löttyös, más szemében a szálkát hozzáállás?

De ha már a hajléktalanokon (és persze a hajléktalanoknak is) spórolni kell, lenne még néhány ötletem. A kutyamenhelyeken az erősebb kutyákkal etessék fel a gyengébbeket, elvégre lehet nem természetes kiválasztódás is, így spórolhatnak a kaján, a kórházakban meg az orvos végzettségű betegek műthetnének is, ha már jobban vannak.

Valamint a fűtetlen, vagy alig fűtött lakásokban fázó nyugdíjasokat vezényeljék ki a legközelebbi stadion-építkezésre, majd a mozgástól átmelegszenek, plusz az idő is jobban telik. A munka amúgy is szabaddá tesz, nem?

spiegel.de

Villámkérdés

„Orbán fogadta a fenyőjét az országnak felajánló házaspárt, és adott cserébe egy másikat“ Országot? Mert akkor szerzek gyorsan egy fenyőt.

p.s. Most ilyen rövid vagyok. A prüsszeli szankciók miatt.

Mi kulás?

Mindjárt jön a Mikulás, a kérdés csak az, hogy honnan. Hogy miért, az nem kérdés, ijedt gyerekeket akar zaklatni plázákban, meg szankciós szaloncukorral dobálózni. De a származása kétséges, a finn lappok például leginkább maguknak követelik, pedig oda is csak úgy érkezett a valahonnanból. Vej Ling mester tantásai szerint a mikulás az eredetileg Aghia Csang volt, a középkori nagy szent láma, a története pedig a következő:

Csang mester véletlenül részegen halt meg, miután kicsit iszonyúan berúgott Szörnyenló rinpócse gyászszertartásásán. (Örömében, mert utálta az elhunytat, és a buddhistáknál nem kötelező mindenkit szeretni.). Amikor viszont arccal előre landolt a jakitatóban, senki nem húzta ki, azt hitték ez valami misztikus gyakorlat, így Csang ittasan eltévedt a bardóban, a köztes létben (kétszer is rosszfelé fordult fel), és a Himalája helyett a skót felföldön született újjá, mint egy vándor birkaherélő segédje.

Mivel korábban eléggé önmegvalósított személy volt, csak két fokozatra egy B-kategóriás megvilágosodástól, érezte hogy nincs jó helyen, úgyhogy északkeletnek indult. Hát, Lappföldig jutott, ott már elég hideg volt, bár a kurva nagy hegyek még mindig hiányoztak, de megállt, mivel hirtelen felindulásból megnősült, beszállta a jávorszarvas-üzletbe, és rászokott a dán vajas kekszre, amit akkor persze még viking vajas keksznek hívtak, és birkabőrben párolva sütötték. 

Alapvetően jól érezte magát, bár időnként nagyobb kirándulásokat tett, hogy valahogy visszajusson a karmájához, de mindig  Európában kötött ki, ami meg annyira nem volt Tibet, hogy akkor már inkább rendre visszament északra. De a helyeik elkezdték valami fura csodatevő figurának látni, pedig csak keleties módon részegeskedett, amennyiben a késelés utáni asztalra borulva alvás helyett inkább vörös fejjel, nagy vidáman csajokat és gyerekeket kergetett a fogadók udvarain. Nem ajándékot akart adni, bántani akarta őket, mint egy rendes helybéli, csak ugye a sok vajas keksztől már kövér volt, úgyhogy nemigen érte utol őket.

A néphagyomány aztán kissé tovább színezte az alakját, pedig két-három újjászületés után újra tibeti tulku lett, manapság pedig sales-es egy maláj papírgyárban, bár még mindig buddhista, csak épp a maga módján. Azaz sztreccsnadrágos csajoknak tart jógaórákat, különös tekintettel a hajlításokra.

A keresztényeket mindez persze már nem érdekli, ők rég rácsavartak a néphitre valami közel-keleti püspököt, aki állítólag szintén hátrányos helyzetű gyerekeket zaklatott ablakon át,. Pedig az eredti ugye Tibeti volt korábban, sőt később is.

Egyébként történelmileg mindenki tibeti, kivéve a görög rómaiakat, ők csak unokatestvéri ágon. Ezért ők főleg olaszokban reinkarnálódnak, meg argentinokban, de az utóbbi igazából rendszerhiba a szamszárában. Ami a Mikulás szempontjából persze lényegtelen irrelevancia, nála a decemberi zaklatásturné üzlet- és sorsszerű. Volt valaha.

Tudatos

Mostanában annyira környezettudatos vagyok! Folyamatosan tudok a környezetemről, érdekes módon még akkor is, mikor a környezet épp tudomást sem vesz rólam. Néha persze elbambulok, de olyankor befelé figyelek nyilván, szóval öntudatos vagyok, és állítólag az is fontos, öntudatlanul viszonylag nehéz bevásárolni, jó buszra szállni vagy pizzát sütni, szóval nem lehet mindig mindenki teljesen környezettudatos.

De attól még figyelek a környezetre, nem védem, nem azt mondom, de figyelek rá. Például szelektíven gyűjtöm a műanyag zacskókat (nem dobom ki azokat, gyűjtöm!), aztán más zacskókat tartok bennük, mert ugye üres zacskókat felhalmozni a szekrényben az hülyeség, plusz akkora az ökológiai lábnyoma, hogy elpirul tőle a széndioxid-kibocsátás. Néha - véletlenül - lenyelem a fogkrémet, ami a környezetnek jó, mert a nem a lefolyóba kerül a sok vegyszer, amit előtte már amúgy is a mindenféle baktériumokkal szennyezett szánkba vettünk, és bár nem vagyok érintett a szekszoldalakon tárgyalt "lenyelni, vagy nem lenyelni?" kérdésben, de tapasztalataim szerint, egy kis fogkrémtől nem lesz sok bajunk. (Én gyerekkoromban direkt ettem az egyik márkát, fene tudja már hogy hívták, de rózsaszín volt, és jobb híján tutti-frutti ízű.)

Sőt spórolok a papírral is, nincs nyomtatóm, kifogyott az utolsó tollam, és egy teljes hónapig használok egy buszbérletet. Elvégre nem vagyok sznob, hogy kétnaponta újat vegyek. Vécére leginkább a melóhelyen megyek, így csökken a lakásom szennyvíz-kibocsátása, a cégnek meg már úgyis mindegy, a mosogatószerem újratöltős, bár nem sokat mosogatok, hisz a helyett hogy mindenféle vegyszereket eregessek a csatornába, megvehetek mindent kis műanyag dobozokba, amiket aztán elmosok, és a többi dobozt tartom bennük, meg néha zacskókat. Mert ennyire figyelek rá, hogy a gyerekeimnek is maradjon valami a Földből. Izé... a gyerekeiteknek. De ha eddig nem volt gyerek, most már inkább ne is legyen, mert bolygó még biztos lesz alatta, mire hetven lesz, valamennyire talán élhető is, de nyugdíja az például már nem lesz, esetleg egy hűtősdoboza egy híd alatt. Ami viszont rém környezetszennyező.

Pofán

A pártvezér és kancellár megtartotta rendes heti igehirdetését a tévesen közrádiónak nevezett izében. Ezt a cuccot arrafelé valamiért még mindig "interjúnak" nevezik, pedig mikor a vezér szól az ő népéhez, az nem pont a polgári nyilvánosságban amúgy bevett műfaj, miként persze nem újságíró a mikrofonállvány szerepét betöltő fószer sem (tényleg, hol a szokásos régi néni?), feudális viszonyok közt maga a polgári nyilvánosság értelmezhetetlen. (Habermas bácsi az ilyesmit reprezentatív nyilvánosságnak hívta, ahol a lényeg, hogy az uralkodó időnként megmutatja magát a népnek, hogy az csodálja fényességét, okosságát és egyáltalán, hatalmas hatalmasságát.)

Nade, a heti kinyilatkoztatásban szót sem vesztegetett arra a Felcsútok Géniusza, hogy mennyi sok tanár sztrájkol már, mennyit is fenyegetnek kirúgással a tankerületi alispánok (igazából deresre húznák őket, csak annak jogáért még csapataik harcban állnak Brüsszelben), meg hogy mennyi diák szolidáris velük. Ez egyszerűen nem téma az ő fejében neki.

Mert a felcsúti jó ideje már egyslágeres sztár, van neki egy kislemeze, amin van a Szankciós dal, meg a Jönnek a migránsok, kurvára jönnek!, és ennyi, amíg nem íratnak neki újat a propagandaminisztériumban, addig nem tud mást előadni. Amúgy pedig a rajongók még bírják, mondhatni mindkét dal jól áll még a toplistákon, győztes csapaton meg ne változtass, legfeljebb akkor, ha valaki saját szólamot akar.

Úgyhogy ha a főnök bemegy a saját rádiója műsorába, akkor is csak a jól ismert számait tudja vinni, elvégre ő a hatalmi szórakoztatóiparban dolgozik, nem holmi államférfi, akinek a valósággal kell foglalkoznia. Problémákkal, feszültségekkel babrálni, érintettekkel egyeztetni, szövetségesekkel együttműködni, az mind olyan unalmas dolog, az meghagyja a hanyatló nyugati demokráciáknak, hisz mennyivel viccesebb arról posztolgatni, ahogy botot dug a küllők közé, és közben lelkesen visít, hogy kaki, pisi, fing! Fütyi! Punci! Pláne mindezt egy focimeccs szünetében... Plusz kurva jól lehet keresni vele, a családnak is.

Ez az igazi politika, nem a kibaszott unalmas tárgyalgatás, amúgy is ki volt a hülye, aki azt mondta, hogy a politika a kompromisszumok művészete? Látott az már rendes, szőrös tökű kétharmadot? Na, ugye! (Max Webernek lehetett igaza, akinek tömör definíciója szerint a politika a hatalomért folytatott harc. Pont.)

Szóval tüntessenek csak a tanárok (kormányhitű dialektusban: tüntikézzenek), majd jól pofán lesznek baszva, ha csak nem unják meg előbb, és nem mennek haza. Akkor csak kicsit lesznek pofánbaszva. Elvégre ilyen ez a popszakma.

Öntámadó védelem

Mindig szórakoztatóak a zorigó "rendkívüli hírei" amit tipikusan többedik átvételek tegnapelőttről, valami orosz vagy jellegű hírportálról. De ez van, nem főztem kávét, úgyhogy most ezekkel lehet vérnyomást helyre tolni, szigorúan csak egészségügyi célból.

Épp azt írja az újság lujza, hogy Putyin keményen üzent a Nyugatnak. Hát ja, putyin amúgy lágyan szokott üzenni, biztos gyakran kemény a reggeli széklete, úgyhogy olyankor már legalább az üzeneti lágyak, de ha épp fosik, akkor keményen üzen. (És tényleg, milyen szép már, mikor egy metaforának indulás szó szerintiségben végződik, vagy valami ilyesmi. Mert most kissé fosik.)

És most nyilván fosik, hisz olyan keményeket szól be a nemtom mér' nagybetűs Nyugatnak, hogy az hiába próbálja meg eltörölni az orosz kultúrát, nem fog sikerülni. Mert ők (a ruszkik) okosak, a világ maradék része meg hülye, hisz ha nem lenne hülye, nem akarná eltörölni az okosok kultúráját. 

Ebben a hülyeségben amúgy van rendszer, hisz javarészt a hülyék akarják eltörölni az okosok bármijét, azért hülyék, de a szereposztás ez esetben nem tűnik jogosnak.

Mert:

- A fene sem akarja eltörölni az orosz kultúrát, de elvenni az oroszoktól sem. Mert mondjuk Dosztojevszkij, Sosztakovics, Puskin, Pelevin vagy Kandinszkij már rég nem az oroszoké, az ő életművük úgy generálisan az emberi kultúra része. (Írhatnám hogy az egyetemes kultúráé, de olyan szerintem nincs, főiskolás maximum.) És mint ilyen, nem eltörölhető, csak egészen hülyék gondolnak/mondanak ilyeneket, pláne ha közben okosnak tartják magukat.

- Ami el kéne törölni, az Vlagyimir Vlagyimirovics mocskos diktatúrája, azt tényleg egy fekély az emberi civilizáción (mondjuk egy a sok közül), de eltörlésben egyelőre Pszichopatov bácsi utazik, aki tankokkkal és bombázásokkal védi a kultúráját, speciel épp egy másik országban. 

- Amely viszont kulturálisan közelebb áll hozzá, mint bármelyik másik, szóval ez most akkor, amit épp látunk, az öntökönbökés hősies aktusa talán?

Mindegy is, a diktátor baromságokat beszél, ez esetében szakmai minimum, vagyis hogy találj ki valami ótvar nagy fenyegetést, amely egész népedet nem középiskolás fokon, de egyenesen létében fenyegeti, és támadd meg a jól az ellent, megelőző védelmet kiáltva.

Ehhez képest a helyzet az, hogy a kurva anyját! Meg azoknak is, akik ezt szar fasisztoid propagandát terjesztik, sérelmünkre.

Fogyasztói árt a dalom

Évekig nem mert bemenni a Börgerk Ingbe, mert nem tudta, hogy kell kiejteni az ottani bigmeket. Vopper? Hupör?

Így aztán mikor mégis, kért egy adag hagymakarikát krumplival, második kísérletre viszont bizonytalan képet vágva azt mondta a pultos diákrabszolgának, hogy ajánljon valami. Gondolta úgy is az ottani bigmeket fogja, erre a srác azt mondta, ma különösen jó a hagymakarika, frissen szüretelt hagymából nyúvasztották, alig délelőtt. Úgyhogy otthonról rendelt egy bigmeket online, csak hogy későn jusson eszébe, ennyi erővel rendelhetett volna olyan kiejthetetlent is, hisz a kattintásnál nem kell kimondani a kimondhatatlant, épp ez a lényege. Hogy onlájn, ami ráadásul egy egyszerű szó, és valszeg nőnemű, ha már a lányon.

Vivi Shiu, Emery Crismas - énekeltek közben a rádióban, de erről a duóról még sose hallott, pedig elég jól ismerte a minden idők legnagyobb slágereit, amiket a reklámok közt sugárzott az autorádió étere. Mindegy, beesemesezik a Balázs Janiéknak a műsorba, hátha igy hetvenkettedik kísérletre be is olvassák, hogy tud ő szellemes lenni, ha mer, akkor is ha nem tudja mi az a kriszmöz. Csak nyerhet vele.

Mámegin ittvana

Szerelem. Mámegin izzada tenyerem.

Na jó, nem az a nem úgy van az, hanem hogy szerelem a fürdőszobai csapot, ha már vettem hozzá pótalkatrészt, de a tenyerem az izzad tőle, de nem romantikus értelemben. Az úgy vett szerelem az elkerül, illetve elhagyott, illetve csak annak az alanya hagyott el, pedig szeretek szerelmesnek lenni, és eléggé utálom a nosztalgiát, de hát csak ez maradt, meg a régi képek, emlék jelleggel. De ennyit a házimunkáról, és a vízvezeték-szerelés művészetéről.

Ami viszont tényleg itt van az az advent, ami - a vonatkozó bizonytalan irodalmi források szerint - még mindig valami a Hargitán, és fő funkciója, hogy kijelölje a karácsonyi bevásárlás kampánya rajtvonalának kezdetét, szimbolikus jelleggel persze, mert a rendes karácsonyi vásár az ősi, több éves hagyományok szerint október végén indul.

De ilyenkor minden rohadt reggeli tévéműsorban (két dollárbaloldalozás, brüsszelezés és VV Kiafaszomozás között) az adventikoszorú-trendekről értekeznek életunt háziasszonynak látszó wannabe temetkezési vállalkozók (náluk pörög jól a virág- és a koszorú-biznisz), meg díszkivilágítanak korántsem indokolatlanul posztszovjet, ám már EU-s pénzből térkövezett, javarészt bezárt boltokat tartalmazó sétálóutcákat. Már ahol persze, de nálunk például naná, elvégre fideszes az örökös polgármester, és olyan nincs hogy a szankciók miatt ne basszanak a főtérre egy négy emelet magas, frissen legyilkolt örökzöldet, hat tonna LED-del leöntve. Meg hát valóban nincs is szebb, mint egy sötétedés után leginkább tök néptelen főutca hányásnarancssárga fényárban úsztatása.

Idén azonban végre láttam valamit, ami tetszene is, ha nem lennék egy életunt, mizantróp barom, illetve ha jelentene még bármit is a karácsony, azon kívül, hogy olyankor még szarabb magányosnak lenni. De a karácsony évek óta nem jelent az égvilágon semmit, van némi jóképet vágás anyáméknál, azt' annyi, de a régenmindenjobbvolt-paradigma jegében nincs már családi karácsony, de hát így jár az ember, ha nincs családja hozzá.

Fú, megint kezdek átmenni elszabadult panaszfalba, pedig csak alváshiányos vagyok, és kissé éhes, és ilyenkor egy meleg, családi tűzfészekben is szplínesebb lennék az átlagnál, pedig az sem csekély.

Nade, ami tényleg majdnem tetszett, mikor tegnap este nekibuszoztam a zsinórban hetedik, és egy időre utolsó éjszakai műszaknak (a következő ilyen hetes trip pont karácsonykor lesz):

A világunk alapvetően megérett a pusztulásra, de néha úgy érzem, egy kicsit még ráér a dolog, még ennék egy pizzát, de már nem várok egy új sorozatot sem. Viszont újra olvasok szépirodalmat, ami a vég kezdetének vége, egyben a múltba fordulás büntetőjogi tényállása, középmagas élvezeti értékkel.

Vasárnap van, de minek?

A szombat tényleg nem számított, valami kihalást okozó esemény lehetett tegnap estére virradóan. Hívhatjuk kisvárosiasságnak, csak olyan csúnyán ragozott egy szó, hogy jé, de mégis. Mert egy nagyvárosban a szombat este még akkor is mozgalmas, ha hideg van, sötét, esik vagy megjöttek a marslakók (sőt ez utóbbi esetben igazán mozgalmas csak), de egy átlagos városban is emberek találhatók az utcán, járművek meg ilyesmik, és a civilizáció jelenlétére nem csak az utal, hogy valaki égve felejtette a közvilágítást.

Márpedig tegnap este, midőn dolgozni haladtam egy géperejű járművel (busz volt, asszem elektromos, bár nem mutatkozott be) nemigen láttam élő embereket az utcákon. Aztán jött a buszállomás, ami nagy, nagyon modern és igencsak kivilágított, és elvileg arra szolgál, hogy elossza a tömegközlekedni szerető/kénytelen lakónépességet. Ehhez képest két dolog nem volt a buszállomáson: buszok, és emberek. Az most nem világos (az ottani fényár ellenére sem), hogy most azért nincsenek emberek olyankor, mert nem járnak már buszok se (szombat este, fél kilenc után), vagy a buszok még próbálkoztak egy darabig, csak aztán senkinek sem kellettek, úgyhogy szomorkásan visszakullogtak a garázstelepükre, vagy hogy hívják az ilyesmit az akik.

Szerintem az utóbbi, elvégre én is egy buszon ültem, így abban a két percben, míg áthaladtunk az állomáson, legalább egy busz volt ott, ám azon is csak két ember, a sofőr, meg még valaki, feltehetően én, hiszen határozottan érzékelni véltem a szituációt, és nem távolbalátás által, transzban. Amúgy is, mitől lenne transzban az ember egy éjszakai műszak felé tartva, bár már eléggé  belaktam a labort, volt tea, kávé, rizottó és Pogues, ha már emberekkel ott sem igen lehetett találkozni. De ma estér készülnék valami rendes desszerttel is, elvégre most épp a vasárnap nem számít. (És persze karácsonykor, szenteste is ez lesz a program, akkor majd viszek valami instant stílenahtot, fahéjasat gondolom, nem tudom, olyat még nem ettem. Csak szakszerűen hangzik.

Nemfrájdéj (amúgy szombat van, nem mintha számítana)

Aszongyák hogy hol itt a válság, "Rekordokat döntött a pénteki Black Friday". De tudjuk, hogy a blekkfrájdéj az egy héttől egy hónapig terjedő bűnszervezetben elkövetés, szóval mi van a csütörtöki frájdéjjel, vagy a szombatival, az eléggé black-e, vagy e-nem?

Mert most vagy arról van szó, hogy mindenki hülye (ez lenne ugye az alapállapot), és úgy költi a pénzt, mintha az épp menne ki a divatból, vagy komolyan gondolja, hogy úgysem lesz holnap, de akkor ma még 6D-ben megnézzük a Vaspókember megdugná Szörnyellát 2. rendezői változatát, mert e nélkül már nem csak élni, de halni se érdemes. Élsz vagy halsz-e, az amúgy is mindegy, élszés és halszás úgyszólván semmi ahhoz képest, ha megveheted a háromszázezres mobilt kétszázötvenért úgy, hogy csak egész keveset kell érte verekednek luxusfeleségre vágyú jómunkásemberekkel.

Értem én hogy fogyasztói társadalom, mindannyian benne vagyunk, de nem egyformán. Én is veszek néha drága sajtot, csak mert megkívánom, a hónap végéig meg úgyse elég a pénzem, de például egy bármilyen kütyü már nagyon régen nem hoz lázba. Valahogy a szűkösködő semmittevést többre tartom, mint a felesleges cuccokért agyvérzésig taposást, de persze én vagyok az, aki titokban egy lakókocsiban szeretne élni, mert annál jobb neki, minél kevesebb tárgyi dolga van. Azaz minél kevesebb miatt kell aggódnia, asszem Heidegger használta erre a gond szót, vagyis hogy minél kevesebbre kell gondot viselnem, annál jobb. A világ nagyjából elvan nélkülem, a blekkfrájdéjokkal meg a rádiós tucatpoppal, az ezerhatszáz fészbuk-ismerőssel, meg a félelemmel, hogy kimarad valamiből.

Én a legtöbbször attól félek, hogy benne leszek valamiben, lehet hogy anno tényleg buddhistának kellett volna állnom. De ma már kételkedem a szekpszisben is. Vagy nem?

Mindegy, megyek dolgozni este, hisz úgy szép a szombat-vasárnap, ha éjszakai műszak koronázza. Black Weekend, basszameg.

Természetes ostobaság, vagy tanult szánalmasság?

Köztársasági Katalin, elnök foglalkozású novák valami melegszervezettel egyeztetett, erre bencsik andrás, az Antidemokrata főszerkesztője kiakadt, hogy de ő már félti az unokáit, hogy azok majd az oviban bebuzulnak a másságosoktól. Mer' a homokosság az olyan, hogy az ember nem észreveszi magán, aztán valahogy megküzd a helyzettel, hanem hogy alapól mindenki hetero, és kizárólag a reklám hatására lesz buzi, mint ahogy senki sem azért iszik sört mert szereti, csak mert agyba reklámozták vele, hogy az jó. 

Márpedig homoszexualitás minden főemlősnél van, nem csak az embernél, és nagyjából hasonló arányban (azért érdekes élete lehet annak, aki mondjuk a gorillák kapcsán kutatja ezt), szóval ha valami előfordul a természeteben, az hogy a viharba lehet természetellenes. Vagy a gorilláknál is  vannak ilyen szervezetek, akiknek a hatására a populáció úgy öt százaléka egyszer csak bebuzul? De az első, az eredeti buzi gorillák honnan jöttek, nekik ki reklámozta be? (Most láttam Kormos Anett estjének sokadik ismétlését, és abban volt a poén, hegy az egyik lánya egyszer megkérdezte, hogy anyu, aki meghal, azt eltemetik? Igen. De mindenkit eltemetnek? Igen. És aki utoljára hal meg? - Na, ez az én kérdésem is, csak visszafelé.)

Bencsik propagandista meg igazán elköltözhetne már valami rendes posztszovjet diktatúrába, arab olajmonarchiába, ott aztán semmi buzulás, a buzulás az nuku, igazából mindenhol, de buzizni azt még annál is szabadabban lehet az amúgy egyáltalán nem szabad nyilvánosságban, mint nálunk. Pedig ami itt megy az is szánalmas agybaj. Ebben az országban már minden rendben van, hogy állandóan ezen rugóznak, vagy ők a látens melegek, esetleg csak ócska figyelemelterelés azoktól, akik a demokrácia állapotáért aggódó nem kormányhitűeket folyton "megélhetési rettegőknek" nevezik? Mert ez az "transzleszbikussá műtenék az óvodás kisfiúkat" duma pont az a fajta álrettegés, amiből ők kurva jól élnek. Ha már kurvának álltak, persze ez a minimum.

Holnap már négerré akarják majd műteni a bencsik unokáit (és négerré bizony, nem ám afro-magyarrá), később pedig marslakóvá. De hát így járt, minek szaporodott, ha valakinek nincs gyereke, annak igen kis valószínűséggel buzul be az unokája az oviban, Brüsszelben, fideszkádéenpés sajtótájékoztatón, a seregben vagy a tengerészetnél. És akkor nem fog ilyen buzipropaganda kultúrmocskot hallgatni:

Egészséges falusi fiatalok homokos fajkeverése. Fújj!

Légies puritánság, kisebb nagyonrendűségi komplexus esetére

Repülővel ment a Fecsútok Géniusza Kassára, ami hát autóval se lett volna messze, pláne mert még nem épült meg a Karmelita "Puritán Kormányzás" Intranationl Airport a várban. Szóval azért Liszferihegyig is autózni kell, bár ezekből kinézem, hogy ilyenkor lezárják a reptéri úton a dugót.

És hát Kassa az ugye külföld, külföldre meg repülni kell, pláne ha az enbernek fáj Trianon (a versailles-i Kis Trianon palota szerintem is giccses egy épület, de azért fájjon a francnak), szóval repülni odáig az annyi, mint nem felejteni hogy az már külföld, így a pártvezér kancellár igazán magyarnak érezheti magát, miközben feltépi ezt a sohasem gyógyuló sebet.

Ennyi lenne a hír szimbolikus-ködösítő értelmezése, ám a valóság ezzel szemben valószínűleg az, hogy a főnök alacsony, széles, és rossz arcú, de egy repülőgépről legalább addig is, lenézhet mindenkire, avagy mindenkit. Mert az régi hobbija neki, a lenézés nála már politikai filozófia (de csak a háttérben elkövetett gazdasági  haszonszerzés után - hiszen tudjuk ezt az állami filozófustól, hogy ami korrupciónak látszik, az maga a politikai lényeg náluk). 

Ráadásul a repülés az menő, a felcsúti meg Európában már nem menő, szóval kompenzál is, hogy van ám neki hatalma, mai (valami egészen perverz isten kegyelméből) alattvalói, akik hatalmi gőgjét szónélkül benyelik, sőt sokszor kifejezetten bírják.

Az meg már csak hab a torkán, hogy ez az alak meg a hűbéresei katonai csapatszállítónak nevezett gépekkel repkednek, amikkel így viszont katonák a legritkábban. De hát ők tényleg annyira az önostorozó puritánságig szerények, hogy direkt nem tartanak kormánygépeket. A rohadt Kádárnak meg különvonata is volt, ami nekik tökre nincs, bár lehet hogy igény az volna rá.

Mivan?

Nem írtam már egy hete, és nem tudom hiányzott-e, de mivel még késik az alvás projekt, megakadtam egy híren. Hogyaszongya: Kizárták Vajtó Lajost a Farm VIP egyik játékából

„Vajtó Lajost ugyanis kiállították a legutóbbi adásban az egyik játékból, és nem amiatt, mert nagy darab lenne. Ellenben Mischinger Péter tökéletesen tisztában volt azzal, mi állt a döntés mögött“

Most nyilván én vagyok az aki nem olvas több Blikket egyáltalán, és nem is fog, de a VIP az ugye annak a rövidítése, hogy Nagyon Fontos Személy. Azaz vajtólajos nagyon fontos, de ő ki a faszom, most tényleg? És Misinger evtárs? Ők így mind VIP-k?

És tessék mondani, ehhez elég nagydarabnak lenni? Mert akkor bejelentkeznék, persze csak ha lehet dubajozni, magángéppel, kurvák azok nem kellenek, azért tartásom még akkor is maradna, ha víájpít ennék a reggeli kokain mellé.

Nyavalygok kicsit, csak mer' már hiányzott

Asszem nem, mégsem bírom az éjszakai műszakot. Egyáltalán, gondoltam valaha, hogy de? Elvileg nyugis, de mindegyik az, és ahogy öregszem, szeretem ágyban tölteni az éjszakát. Régebben szerettem buliban is tölteni, de az tényleg nagyon rég volt már, nappal viszont nem bírok aludni, Világos van, sok a környezeti zaj, és tényleg nem értem, miért kell valamelyik szomszéd  humanoidnak kétóránként a lépcsőházban sétáltatni a kutyának alig nevezhető szobapatkányait, akik  viszont annyira hangosak, hogy túlüvöltik ugyanazon szomszéd hisztis kölykeit is. A háttérben meg közben úgy félóránként szirénázó mentők húznak el a ház előtt, a bioritmusom erősen szétesőben, és akkor próbáljak három-négy óránál többet aludni. Húszperces részletekben, mert persze úgy az igazi.

Valaki nem tudna átjönni, és fejbecsapni kíméletesen, hogy ne legyen súlyosabb agysérülésem annál, ami már velem jár, de úgy legalább hat órán át heverjek tőle, ágyban párnák közt?

Mert valahogy mindig úgy van, hogy pont akkorra esek át a holtponton, mikor végre itthon, és bár a laborban óránként háromszor aludtam el majdnem, most meg friss vagyok, mint egy érett sajt. (Na jó, ez lehet hogy nem a legjobb hasonlatom volt, de alig múlt reggel hat, kint meg sötét van és esik a November Rain, pontosabban az is szól a háttérben, ha már így esett. Izé, esik, ez még jelen idő.)

És ilyenkor csak a nyavalygás segít, mert a langyos tej az már tegnap sem jött be, fű meg nincs itthon, sőt lassan a ház előtt sem, de nem a droghelyzet, hanem az erózió miatt.

Én meg olvasnám a híreket, mondjuk jobban belegondolva ez nem is akkora hülyeség, csak a közélet dühít, amitől ugye  nem alszom jobban (sem el), a focivébé viszont egy számomra olyan szinten közömbös baromság, hogy azon lehet hogy mégis beszundíthatok. Mert most őszintén, mi az érdekes abban, hogy általunk nemigen ismert, túl sokat kereső, sport-szórakoztatóipari szakmunkások egy felfújt golyót kergetnek hosszan, egy leginkább már műgyepen? Egy kibaszott diktatúrában, akik olajért megvennék a Holdat is, ha eladó lenne.

Na jó, ez nem jön be, a rohadt fodbalhelyzettől is mindjárt idegállapotba jövök, talán hiba volt már az fél ötkor fogyasztott energiaital. Csak hogy ne ájuljak be a buszon, ha már addig kibírtam.

(Ja, és a November Raint most mindenki hallgassa meg saját felelőségére, de csak ha felé is épp esik, és/vagy Katának hívják.)

Nem tudjuk, nem érdekel, nem számít

Ez lehetne a legkövetkezőbb tájékoztatási kampány jelmondata, szlogenje, vezérfonala, esszenciája, lényege és veleje, aforizma jelleggel.

Ugyanis, a kormányhitű szavazók fele (nem, ők nem választópolgárok, a hozzáállásuk lényege, hogy nem választanak, hanem eleve valahol érzik magukat - hívhatjuk beszopásnak, de talán jogosan) úgy tudja, Ártunk és Ormányunk, személyében a dagadt főminiszter nem szavazta meg az uniós szankciókat, amikről legalább azt se sejtik, hány volt és a főleg mikről. Pedig a felcsúti döbrögi és sleppje mindent behúzott hézagmentesen, ahogy a csillag megy az égen, vagy ahogy a vakond túr a dáliák ágyása alatt. A kurta farkú persze.

De a valóság ez esetben csak annyiba számít, hogy szarba se veszik, a szektás hitrendszerek nem tudást kínálnak, hanem tapasztalaton túli bizonyosságot, elvégre a tudáshoz szükséges a kételkedés képessége, a vakhithez meg elég a bemagoltatott süket dogmatika.

És ez a lényeg, hogy addig hazudoznak közpénzből (de tényleg tíz- meg tízmilliárdokból) amíg egyszer csak az lesz az igazság, az ellenvélemény ellenben eretnekség, a tényekhez való ragaszkodás pedig hazaárulás, természetesen az eretnekséggel együtt járva, elvégre a gondolatbűnöző az bűnöző minden szinten, jár neki a Két Perc Gyűlölet.

Aki meg béget a nyájjal, annak pont elég az a száraz, jó meleg érzés, hogy lehet együtt nedvesedni, hisz a Bölcs Vezér, (aki vagy elnök, vagy kormányzó, vagy - néha azért eltalálják: mini Sztretelnök) tudja mi a jó nekünk, és valami gondviselésszerű véletlen folytán pont azt akarja magának, a haza meg ettől már önmagában fényre derül.

A szankciók tönkretesznek minket, a felcsúti megszavazta az összes szankciót, vagyis a felcsúti megszavazta, hogy tönkretegyenek minket? Na nem, akkor már inkább a formális logika menjen a picsába! Hát mi az már, hogy premisszák, meg konklúzió, ezek tuti ilyen libsi ármányok, biztos azok a görög buzik találták fel őket, akik nem a focit.

Még jó, hogy mostanában már ilyen kurva gyorsan sötétedik, ebben a nyálkás-ködös sötétségben egy ország szellemi fényessége teljesedik ki végre.

Agyelhagyás, biztosvótmá, mindegy ránkfér

Kucorgó bendegúz

Ez nyilván az erőltetett zsinórban koránkeléstől van, de rám jön a sikongató lábrázás attól a hírtől, hogy a Kicsithíres Isvolt Eccer médiaceleb, kapszkodjon mindenki: koronavíruos! Hát, az ilyen hír hírértéke nullához konvergál, avagy nem hír, tessék mondani, ki nem volt már koronavírusos? Depis, hogy majdnem öngyi, feldobott a fészbuk tópartján, és vagy villantott segget tangában, a magáét vagy a csajét, aki épp vele szintén. VV Picsácska meg egy ismert, bár igen népszerűtlen kávézóban teázott volna, ha odatalál, Krisztofer a Takonyhányás ígéretes balszélsője pedig otthon felejtette magát, egy fontos találkozó előtt, Che Guevara meg tök halott, de kurva régen már!

Én pedig csalódtam a keresztény-konzervatív-neonácikban, tényleg a fasz gondolta volna, hogy Kacagányos Bendegúz Emese, annyira buzi, hogy az már elembétékú. Régebben azt gondoltam, olyan fajvédő srác a csaj, hogy biztos ott volt a legendás, '97-es Fradiemtéká előtt vérszerződésen is, az Aki Tilos Az Á, Az Mondjon Béközepet Is sörözőben, erre meg kiderül, hogy szerinte a Húsvét Gergő nevű főpolgárjenő nem is akkora nagy pöcs. Mer'hogy nem csinál kivilágítás díszt a neve napjára, pedig nem is koronavírusos. Mintha ez számítana. Nekem több rágófogam is koronás, mégse írja meg a tévé, de hogy valami szemüveges köcsög ne legyen nagy köcsög, az elképzelhetetlen. Hisz már annak született.

A Kacagányos Bendegúz Emese meg nyilván hazaáruló, és nem hivatkozhat arra, hogy milyenvírusos, mert köztudott hogy a hazaárulás egy gerinchiányos betegség, és vírus helyett dollárral terjed, melegfelvonulásokon. Igazából ez a fordított Écc, hogy ettől nem halottabb lesz valaki, már ahhoz képest, mint mikor még élt, de sokkal nagyobb pofájú, ahelyett, hogy olyan depi lenne, hogy eléggé öngyi.

Ja, én kopaszodom, magányos vagyok, épp kissé taknyos is, és egyre többen köszönnek csókolommal, mégse vagyok hírekbe fojtva, csak ha magam írom őket, ami nem vág a szakmámba, de ennyi erővel semmi se.

És akkor olyat mond a rádió a pesti közlekedési hírekben (amik hasznosak itt nekem, mint medvesajtnak a brummogás), hogy tizenhetedik kerületben valami van a valamelyik buszmegállóan a Kucorgó térnél. Tudja fene, ez is biztos  dzsenderlobbi, azok szoktak tereken átoperáltatni óvodásbokat, genderré, persze csak amig a Húsvét  polgármester. Addig mindenki megnézheti magát, kiábrándultnak is.

Élet, vagy lét, vagy valami hasonló?

Már megint az jutott eszembe - ez esetbe egy bunkó néniről a buszon, aki sérelmezte, hogy mertem előtte leszállni a megállóban, szóval nem fel, le... - hogy az élet egy nemi úton terjedő betegség, száz százalékos halálozási aránnyal, ami elsőre vicces volt, nyolcadszorra meg szánalmas, de ez van a közhelyesen vicceskedés tetszőleges mondásával. Ellenben viszont egy magát keresztény keresztyénnek valló szerint a Jézus nevű (valamint krisztusi foglalkozású, egykori underground influenszer) pont hogy nem nemi úton terjedt, pedig csaknem kétségtelenül élt. Ugyanis egy szent lélek által lett megáldottállapotolva egy Ács Józsefné (Marika) nevű szűz, ami remekül irodalmi módon hangzik, látszik is hogy nem egy biológus írt a bizonyos közel-keleti csodarabbiról.

És lehet ezt az isteni beavatkozás közbenjárásának látni, de szerintem meg folyton gond van azzal, ha valaki úgy tekint a munkájára, mint valami művészetre. Például gyönyörű sormintát varr a páciens hasfalára, csak épp a térdét kellett volna műteni, vagy ellenállhatatlan humorral beszél a napóleoni háborúkról kémiaórán, szóval a művészet meg a szakmázás az jobbára maradjon szét, úgy értem külön. Kivéve ha az ember megélhetési művész, de a feltételezett teremtő, az elve nem ember, a művészet meg a személyes abszolútum szintjén ugye értelmezhetetlen, avagy mi is van akkor?

Isten, ha van, nem művészkedhet, az neki túl partikuláris, az ő tudata ugye kozmikus, de közben meg nem lehet végtelen, hisz ha nem fogja át a tudata a saját létét (avagy a tudatát, nem biztos, hogy ez két külön kategória), akkor mitől mindenható? Ha meg igen, akkor az véges, de akkor meg mitől mindenható? Hogy művészkedik? Bármit? Az bármelyik posztmodern faszinak megy, akik milliókat keresnek kifordított zöldborsókonzervekről készült nyomatokkal, meg félbevágott cápák letakarásával.

Szóval a világ egyik nagy kérdése, már ha érdekes a teológia (mérsékelten az, de jobb mint a rádiós fociközvetítés, a vízállás-jelentés vagy a Blikk címlapja), hogy istennek van-e tudatalattija. Tudattalanja? Ösztönei egyáltalán. Vagy csak valami szuperszámítógépnek képzelhető el, számunkra végtelen memória-kapacitással és adatfeldolgozó képességgel?

Tudja fene, még jó, hogy annyira nem is érdekel.

Minapja lenniség a kiben

Ma van a cukorbetegség világnapja. Basszus, a cukor az betegség? Szóval hogy a cukorka a zacskóban ( a málnás) az betegségecske? Én meg a betegséggyárban dolgozom épp?

De az igazán nagy kérdés: a cukorbetegség okozhat diabéteszt? Én arra szedek gyógyszert, de ha cukorra is kell, majd keresek másik munkát, ahol nem répából gyártanak betegséges béteszt, tonnaszám, és naponta, egy darabig legalábbis amíg.

Mondjuk cukrot azt pont nem láttam még a gyárában, de ha a cukorgyár a Cukoré (Dzsordzs?), azaz ő a tulaj, akkor nem csoda hogy nem látom, biztos az irodájában ül a limuzinon szivarozva, mint egy rendes kapitalista, a százhúsz évvel ezelőtti röplapokon. Beteg egy lélek lehet, de hát a nevében van a nómen eszt ómen. Tényleg, ha Cukor az angolul Sugár, akkor Roz is, vagy csak az átmérő fele, amit a Pí Négyzet izél? Hogy kijöjjön a területe, nem a gyárnak, a betegségnek, ami a Sugárfertőzés lehet?

Annyi kínzóan bizonytalan kérdésség, hogy megyek is aludni, ha már Blekk Szándéj van, ami nekem persze szerda, de mindenki másnak kinemszarjale. Pedig még tizenharmadika is.

Törzsi fogalmatlanságok

Azt posztolta a pártvezér és kancellár fészbuk-profiljának ügyvezető igazgatója (hisz nem a felcsúti, ő nyilván csak Népsortot olvas a fészbukon, ha valaki belép neki), hogy Türk Tanács az húha, kimondottan fúde, és akkora békefórumot ácsoltak, hogy ha ma hattól nincs világbéke, az csakis a soros zsidók miatt lehet. De a türkök akik vagyünk, azok nyilván annyira békepártiak, hogy még gyanús, posztszovjet diktatúrákkal is smúzolnak, de csak akkor, ha nem maguk is azok. Mert az igazi türk, az nem sikzofrén, ám bírja a diktátorokat, szurkol a reménybeli diktátoroknak, és elnézi az erre való hajlamot, Erdogan elvtárs sokat beszélgetehetett erről  a kövér döbrögivel, aki még magán érzi százötven év török megszállását, szóval a következő disznóvágásig kurvára türk. (Ja ezek a türk tülkök, vagy hogy kell betűzve mondani, ezek főleg muszlimok, szóval ezért a cezúra, annak lehetősége, vagy hogy lesz ő még vegetáriánus, ha a hinduktól remél pénzt.)

Tényleg, mikor leszünk végre ausztrálok? Ausztrália közismerten úgyse létezik, hisz nem lehet annyi ember fejjel lefelé a Föld glóbusztekéjén, szóval annak mégis könnyebb lenne behazudnia magát a főnöknek, mint hogy explicit kijelentse,  a magyarok kipcsakok, akikről ugyan ő sem tudja, ki a faszok lehetnek, de szokott ő (a sajtószabadság nagyobb dicsőségére mintegy) nyilatkozni olyan sajtóizének, ahol esetleg visszakérdezhetnek? Na ugye!

„A jelenlevők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok. Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk is. És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek is.“

Állítólag a kunokra gondolt a szerencsétlen. De hogy akkor (2019-ben, Bakuban) azt bírta mondani, hogy a kazah diktátor a magyar kipcsakok törzseinek  mindenkori elnöke??? Ez mennyit ivott, bazmeg? És azóta is...

Szerencsemosdatás

Egyszerű lélek vagyok, csak azt csinálom bonyolultam, amit nagyon nem kéne. A jelszóm például bárhol: jelszo, a PIN-kódom 1234 (csak a telefonomon nem, az valami négy, egyáltalán nem szépen sorba rendezett szám, nem is bírom megjegyezni, úgyhogy a telefonomat hat  éve nem merem kikapcsolni), és az egyszerűség kedvéért az utcanév meg a házszám esetemben ugyanaz . 48, és nem, nem engedek belőle!

A lottószámaim ellenben: 𝝅, √2, £9.99, 2/3 és a másodfokú egyenlet megoldóképlete. Ezeket nyilván sose húzzák ki, legalább is nem ebben a tér-idő kontinuumban, és nekem épp ez a szerencsém, ugyanis egyáltalán nem lottózom. A nem lottózás pedig eleve takarékos, mert megspórol vele az ember egy adag pénzt, valamint heti egy idegeskedést, különösen ha állandó számai vannak.

Persze nem mindenki ilyen előrelátó, például Manyikámék a félemeletről nem csak hogy állandó számokkal ( a macskáik születési és halálozási sorrendje) lottóznak, de rendszeresen vesznek a postán horoszkópos sorsjegyet is. De valószínűleg az a sorsuk, hogy ne nyerjenek velük soha, pedig Manyikáné (született Lajos) a múltkor már Vízöntőset is vett, pedig szerinte  vízöntés az egy szabadkőműves szimbólum.

Márpedig Lajos negyvenhat évig volt kőműves (ebből negyvenkettőt, mint Manyika férje), és egy percre sem érezte magát szabadnak, és titkos társaságnak is csak akkor volt tagja, mikor a Jenővel titokban házi törkölyt ittak a falazás előtt, csak hogy ne egymás fejéhez vágják a téglákat, nagy életérzésükben. Mondjuk a törkölytől kicsit szabadnak érezte magát, de a valódi, jól megérdemelthez azért kellene már egy komolyabb nyeremény. A szomszédból a Vili is nyert a múltkor háromezret a Szuper Mega 2000 Euró Dzsekpoton, bár hamar kiderült, hogy az összeg nem euróban, hanem forintban értendő, mínusz adók és járulékok. Így aztán a Vili is csak egy jobb üveg bort vett belőle tudni, amit hazafelé a parkban ivott meg, hogy élete páriája ne hányjon a szemére, neheztelés végett.

Én például ezért sem lottózom. Meg mert valaki előbb utóbb biztos lenyúlná a menő számaimat, pedig nagyon trendiek. Igaz ma már nem divatos a trendi, hanem a retró az, de erről majd máskor.

fortunaweb.hu

Szakértő közönség

„Mit jelent a dollárbaloldal nyafogása és sipítozása?

A nemzeti konzultáció - az igazi demokrácia, erről ír a Századvég elemzője.“

(ismeretlen betűipari szerelő, a zorigón)

Nekem egy ilyen duma már megcsinálja a napomat előre, a "cikkre" már rá sem kattintok, elvégre meg vagyok fázva kissé, és csapot szerelek, szóval a századvégi kormányhitű megmondócég ügyeletes öltönyös-szemüveges-pösze ifjú titánjának falvédő-szövegeire már pont nincs szükségem. Nekem elég a jó érzés, hogy van ami nem változik, a valamiért politikai "elitnek" nevezett bűnszervezetben elkövetés ügyel rá, hogy minden sarokra jusson egy kurva, ez esetben minden mikrofon elé egy beszélőgép, aki egy óvodás  naivitásával és egy börtönkápó önző cinizmusával mondja fel hatszáznegyvenhatdoszor is azt a három-hat mondatot, amit mifelénk kormányzati kommunikációnak hívnak. Tévesen amúgy, ez csak bullshit, mert kommunikációnak ugyan kommunikáció, csak nem azt kommunikálja, hogy Brüsszel nem egy város, hanem egy darab szar, a Gyurcsány meg a Sátán, mi ellenben faszák vagyunk, hanem azt, hogy hülyének nézik az istenadta népet, sajnos persze nagy részben nem alaptalanul.

(Mellékszál: már második hónapja van újra buszbérletem, és nem félek használni, ha már muszáj is, ennek következtében pedig gyakran tartózkodom egy légtérben idegen emberekkel, akik jellemzően hangosak, büdösek, bunkók és hordában közlekednek - szóval nem segítenek segíteni a közepesen fejlett mizantrópiámon. Tegnap, azaz vasárnap délután egy komplett nyugdíjastalálkozóval utaztam a hetvenegyesen, azaz vagy húsz öregasszonnyal, akik a nyolcvanat még épp alulról súrolva hetvenes évekbeli szövetkezi bálnak öltöztek, viszont igen kortársnak hatóan kurvás sminkekkel. Ordítoztak egymással kedélyesen (asszem otthon már fogyott kis sütőrum), hogy ki melyik mulatós sztárt utálja, mert elhagyta a feleségét, vagy mert a ráadásban sem énekelte el az "Az én babám bugyogója Nájki" című slágert, pedig a múltkor a Lóhámlasztói falunapon még de. Aztán áttértek a politikára, hogy ezt a Prüsszel nevűt, aki talán valami nagykövet, eztet ki kéne már rúgni, mert tönkretesz minket az áskálódásának a... áskálódásával. A Soros!

Na, szóval ők azok a megingathatatlanok, akik bármit beszopnak, akiknek Bunyós Pityu a művészet, nagykanállal eszik a rántott húst, és utálják Arankát, mert egy pletykás egy némber, pedig aztán pont ő ne beszáljen, hiszen nyolcvanháromban is hogy bebaszott szilveszterkor a műszakvezetővel, aztán ki tudja mi történt a Zsiguli hátsó ülésén, szóval az ilyen ne beszéljen ki másokat... Nekik a bombás plakát már maga a Politológia haladóknak kurzus, megajánlott gyakorlati jeggyel.)

Úgyhogy a kormánypártállam nyugodtan tolhatja maga előtt a sok félagyú "szakértőt", egyrészt mert még így is okosabban a közönségüknél (amennyiben képesek az alany-állítmány valamint az egyes és többes szám egyeztetésére, sőt a legtöbb összetett mondatból is minimum döntetlennel jönnek ki), másfelől meg fiatalos trendiséggel tolják a egyujjas agyú propagandát, miközben szakértőnek lehet őket eladni. pedig csicskák, annyi szakértelemmel, mint Makó Jeruzsálemtől. Ja, és a trendi már nem divatos, a retró a divatos, szóval várhatjuk, hogy lassan megjelenjenek a megyei pártbizottságnak öltözött "szakértők" is, műszálas ingben, pörköltszaftos bajusszal, esetleg pörköltszaftos ingben, műanyag bajusszal, de a lényeg hogy a felső zsebükből lógjon ki egy fél doboz Szofi.

És nevekkel nem viccelünk, de az új generációból a kedvencem Rotyis Bálint, a Nézőpont "Intézet" "elemzője". Benne érzem az előbb emlegetett retró-vonal lehetőségét.

Az én esztétikám

Két majdnem úgy csinálok, mintha tennék valamit között, elgondolom hogy mi a művészet? Nos, a művészet intézményesített, jóformán kanonizált átverés. Hazugság, emberek! Például olvastam a múltkor, hogy volt ez a Raszkolnyikov nevű pali, akiről olvastam, hogy nem is volt igazából, de egyáltalán nem. Csak a Dosztojevszkij nevű "művész" hazudta be, és lehet hogy igazából ő volt az, csak nem merte magára vállalni.  Szóval meg kéne nézni, perbe lehetne-e fogni-e, gyilkosságért úgymond, vagy ez már elévült haló poraiban. Mert ha ő gyilkolta agyon az öregasszonyt a könyvéből (aki létezett-e lenni?), akkor az nem művészet, mert nem hazudott mikor bevallotta, csak rákente egy kitalált karakterre.

És azt is olvastam egy Nietzsche nevű nícsénél, hogy az ilyen művészek nem azért hazudnak, mert hülyék, szóval hogy ne tudnák hogyan van a mi, csak nícse szerint a csupasz igazság az csúnya. (Ezt ma már a pornóoldalak vitatják, de azok speciális eset.) Ezért festenek valami szépet, mert az emberek szépet akarnak látni, például operettet az operába. Elvégre mégis csak szebb az, hogy Hajmási Péter, meg beugrom a nagybőgőbe, mint mikor a kövér öreg néni énekel, hogy ő Júlia a Rómeóból, és neki most rossz!

Persze a beugrás is hazugság, hisz nagyon kevesen férnek bele egy nagy bőgőbe is, egy kisebbe meg szinte senki, de ez a lényeg, hogy valami vidáman szépet hazudni, és nem foglalkozni azzal, hogy lehet kimászni aztán egy nagybőgőből, a húroktól meg ilyesmi, amiktől persze már beleugrani is. De ez az a világ, ahol Piroska hülye, mert a nagymamájának néz egy hálóinges farkast, az meg rágás nélkül nyeli le őt, ruhástól. Mondom, kamu az egész, ettől mű vészesen, de nem fájdalmasan. A Hajmási Pál is ugrik, meg szépen énekel közben, ja meg táncol!

Vagy a cirkusz. Az is művészet, ha legalább tűrhetően csinálják, de fontos tudni, hogy mondjuk a bohócok nem is mindig vidámak, csak úgy csinálnak (kivéve a szomorú bohócok, meg akik a közönséget zaklatják, de lehet, hogy közbe meg pont ők röhögnek a legjobban a sminkben). A bűvészeknek nincs varázserejük, átverés amit művelnek, hiába öltöznek mágikusan vásárian. Lehet, hogy amúgy tudnának varázsolni, csak abban nem lenne semmi pláne, az már nem művészet, a bűvészet lényege, hogy közönség a csalást akarja látni, át akar verve lenni. Lenni verve... Szóval hogy át.

És a legnagyobb átverés maga az, hogy van olyan hogy művészet, úgy általában. pedig az sincs, csak művek vannak, amik dolgok, nem ideák, meg azok csinálása van, de az még mindig nem a művészet, hanem az, amitől annak gondolunk valamit. (Van ez a szó, hogy kontextus, de önmagában nem értem.) A művelet nem művészet, csak annak illúzióját okozza, hogy egy nem esztétikus példával éljek: a szarás sem létezik általában, csak a konkrét erőlködés, nyomásgyakorlás, meg a bűzös végeredmény, de általában vett szarás nincs,  időszaki kiállítást vagy világbajnokságot már nem rendeznek belőle. Legalább is remélem.

Senki nincsen?

Varga Jutka néni, a Párt Brüsszeli Ökle, mellékállásban miniszter azt nyilatkozta, hogy többet lenne a családjával, mert politikus még lehet később is, de a kölkök most kicsik. Ez igen dicséretes hozzáállás, de akkor miért is miniszter? Lehetne, mittomén jogtanácsos valami nagy multicég haza lerakatánál, jóval kevesebb kötöttség mellett, összejöhetne ott is egy kvázi-miniszteri fizu, csak ugye nem lenne az a közfigyelem, amit nyilvánvalóan élvez, mint általában a fészbukos lájkvadászok. A hatalom azért tényleg keménydrog, de még a hatalom érzete is. Hisz hiába mondja Jutka néni, hogy ő neki számára fontos a Haza szolgálatának dicsőség dolga, mikor csak a főnökét szolgálja, a pártvezér és kancellárt, és idáig miniszterkedése alkalmából eddig egyetlen önálló gondolatot nem hallottunk tőle. Pusztán felmondta az unalomig recitált kétbites kommunikációs paneleket, hogy Brüsszel rossz, ők jók, háború rossz, béke jó, négy láb jó, két láb meg...

Szóval tényleg többre menne ha jobban koncentrálna  a gyerekeire, jobban járnának vele ők is, az ország is, na nem mintha nem lenne helyette azonnal egy újabb kesztyűsbáb, nyilván sokan vannak még raktáron a Központi Káderellátóban. Na jó, lehet hogy nem olyan sokan, de néhányan biztos, talán még fideszes fülbevalójuk is van, mint például a Kösságelnökasszonnak.

De ami vicces Jutka néniben az az, hogy következetesen konzervatívnak nevezi magát. Nem merem azt írni, hogy tekinti, hisz nyilvánvalóan okos, azaz pontosan tudja, hogy az a fajta, demagógiával bőven megszórt ócska (hisz olcsó) populizmus, amit pártja és kormánya tol, az minden, csak nem konzervativizmus. De még csak nem is jobboldaliság, ők egyszerűen nem tartoznak oldalhoz, vagy ha mindenképp mondani kell valamit, akkor a felcsútisták hatalomoldaliak, de mondom, a hatalomnak már az érzete is keménydrog. Kokainnal felütve meg pláne, kérdezzék csak meg Borkai vagy Habony nertársakat.

Hányóra munka, hányóra pihegés

Holnapra, holnaputánra vagy tetszőleges napra tüntetést szervezek elém, mellém illetve a székházam helyett a reggel nyolc ellen. A reggel nyolcnak ugyanis semmi értelme. Felkelni már túl késő, reggelizni eleve értelmetlen, miközben a tízórai túl messze még, ha meg korán kelt az ember, és mondjuk hattól dolgozik, a nyolc óra az pont az a pillanat, mikor már unja az egészet, de még beláthatatlanul messze a vége. Ha meg nyolckor kezd dolgozni, az olyan, mint napok közt a hétfő, mint bonbonok közt a meglapuló ananászos, vagy mint akciós halrudacskában a csirkecsont.

Szóval tiltsuk be a reggel nyolcat, szerintem simán bele lehetne írni az alapkotmánytörvénybe, az ilyesmi módosításokat úgyis éjfél körül szokja benyújtani a Semmmilyen Zsót, reggelre el is lehetne fogadni, hogy az eddigi hattól tízig legyen folyamatosan hét óra, így ha én épp hét körül kelnék, akkor mégis csak addig alhatok, ameddig tényleg jól esik. Speciel ilyenkor fél nyolckor kelek, de az a még érvényes, rémesen elmaradott időszámítás szerint könnyen átcsúszik fél kilencbe, sőt kilencbe is, de ha eleve elmarad a nyolc, akkor ráérek majd a ma még tíz után fél nyolckor beleásítani a kávémba.

Oké, ez nem hangzik túl logikusan, leginkább mert nem az, de hát komoly filozófusok is leírták már annak kimondását, hogy az idő igenis szubjektív. Most nem tudom hogy pont melyik filozófusok, de szakállasok voltak főleg, ez majdnem biztos, persze hogy a borosta mikortól szakáll, az is egy szubjektív idea, a világ mint magánvaló a megismerő számára eleve hozzáférhetetlen. Egyszerűbben fogalmazva: legfeljebb úgy tudjuk, hogy épp nyolc, vagy fél hat van, de igazából gőzünk sincs, hogy tényleg annyi-e a merrefelé, de akkor meg mibe kerül máshogy tudni, ha már a tudat határozza meg a létet, feltéve ha az ember nem marxista. Azok hisznek az órákban, meg effélékben, hogy greenwichi középidő és hasonlók, de szerintem mindenkinek hány óra, amennyinek érzi magát szeretné. (Na ja, a magasan magvas gondolatok már ledobják a nyelv korlátainak szétfeszítését, illetve azok elgondolásának túllépését. Nagyjából.)

Trágár trigger

A betelefonálós rádióba műsorok mérsékelten szórakoztatnak, de jobb mint tucatpopra bámulni a falat, szóval azért nem úszom meg, és hát rémes, meg tanulságos, de főleg rémes. Most a kormányhitű nénik, és zavaros tekintetű bácsik ( de tényleg, a rádióban is látszott!) azon voltak agyvérzésig fölháborodva, hogy Szabó Tímea ellenzéki képviselő "kreténnek" nevezte a vadászati (de nem világ-) kiállítást. Eleve hogy képzeli egy ilyen Szabó hogy ellenzéki legyen, hát ezzel már eleve hazaáruló, tehát drogos is, és köztudottan neki gurulnak a dollárok, nem ellenére. Meg hát trágár, azaz mocskos szájú, hisz a magyar nyelv közismerten nem ismer annál trágárabb durvaságot (durvább trágárságot, esetleg drágább turvásságot) mint azt, hogy kretén.

És Ilonka néniék meg Gézabáék szerint ki kellen tiltani a parlamentből belőle, és a kövér házelnökminiszter úr, igazán kitalálhatna valami jogszabályt, hogy ezeket börtönbe, de azonnal, csak előtt mossák ki a szájukat szappannal. (Hát, ha igaz a mondás, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb utóbb embereket is, akkor ahol embereket szappanozni akarnak, ott előbb utóbb azt akarnak főzni belőlük. És ez utóbbi analógia azért is jogos, mert az ilonkanéniknél jellemzően nincs annyi könyv, amennyiből akár csak egy szerényebb máglyát meg lehetne rakni.)

Szóval ez a "Timike" olyan mocskosságokat beszél, hogy kretén, pedig mondhatta volna azt is hogy kibaszott, az nyilván sokkal jobban passzol a turáni magyar néplélekhez, meg a hazai parlament nem létező tekintélyéhez, de ez a luvnya akkora egy szemétláda, hogy még ezt a szívességet sem teszi meg a vértolulásra vágyó, nem olyan széles néprétegeknek.

Persze ha az ember a rádió előtt bambul, ilyenkor kedve lenne megkérdezni az aktuális, kihívásokkal küzdő betelefonálót, hogy a kretén az mióta trágárság, te faszfej, csak hogy az illető érezze a törődést, de persze én így nem beszélek. Tényleg nem, csak írok.

És erről az egészről nem tudott nem eszembe jutni a délutáni buszmegállóban üldögélő, temetői nénikommandó (krizantémmal és gyalogsági ásóval), akiknél a halottak napja olyan lehet, mint egy-egy multinál a blekfrájdéj, azaz két hetes maraton, de így a sokadik napon már fáradtak kissé, így csak rezignáltan üvöltöznek egymással, a tettlegességet hangerővel helyettesítve.

Szidták a világot úgy általában, azon belül főleg egymást, de a tételmondat azért az volt egyiküktől:

"Ezek a fiatalok olyan mocskosul beszélnek, anyjuk picsáját!"

Szóval nincs is generációs feszültség, csak feszültség van, úgy generálisan, bele a világba nekünk.

Populista muzeológia

Felújítják az Országházat, elköltözhet az "országgyűlés" - szól a hír, és jajj nekünk. Már az újságíró foglalkozású betűrakodók sem percipiálják, hogy országgyűlés nálunk nincs, legfeljebb országbábszínházban előadott országpankráció. Az országgyűlés az ugyanis valami olyasmi lenne, hogy fontos kérdéseket vitatnak meg (érvek ütköztetésével, az ország, no meg az istenadta népesség érdekei mentén), ennek nyomán törvényeket hoznak, de most az van, hogy ez egyáltalán nincs. A megszokásból pártoknak hívott véd- és dacszövetségek (valamint üzleti körök) jól eldöntik magukban, hogy nekik mi az álláspontjuk azon a héten, de akkor aztán kérlelhetetlen szigorral, később meg eufemisztikus kurvaanyázással előadják egymásnak, és annak a maroknyi mazochistának (und sajtóipari betanított munkásnak) akik ezt még nézik.

Vita nincs, érvek nincsenek, retardált tizenkét évesek szintjére fogalmazott primitív szlogenek vannak, illetve ezek egymás fejéhez vagdosása, aztán a kormánypárti szavazógép átnyom bármit is, amit a pártvezér és kancellár megrendel a százharmincvalahány bátor csicskájától, egyúttal lesöpör mindent, amit az ellenzéki biodíszletek esetleg benyújtanak, nem mert azok eleve szarok, hanem mert megtehetik.

Azaz a Országház falai között végzett tevékenységek parlamentarzimust nyomokban sem tartalmaznak, így aztán nincs olyan "országgyűlés" ami onnan elköltözhetne. Ettől persze még nyugodtan kibaszhatnák a kétszáz léhűtőt valami városszéli irodaházba, úgyis nagy nekik ez a mostani, barokkosan neogót kvázi-katedrális, úgy fizikailag, mint szimbolikusan.

Ebből bazi nagy házból - ami már építésekor is egy kissé giccses díszlet volt leginkább - meg csinálhatnának valami rendes múzeumot, elvégre például a bécsi Kunsthistorisches is főleg aranyozott cukormáz belülről, azt' mégis világraszóló gyűjteményük van. Na, valami ilyesmit nálunk is össze lehetne a hozni, asszem a Szépművészeti gyűjteményének egy jelentős része is raktárakban porosodik, a Nemzeti Galériának is hányatott a sorsa, plusz két-három stadion árából azért elég sok jó műalkotás jönne ki. Plusz a valamiért szentnek nevezett koronát is ott lehetne hagyni, mert ahogy egy köztársaság parlamentjében semmi, de tényleg semmi keresnivalója, úgy egy köztársaság múzeumában már pont a helyén lenne. (Ahogy évtizedekig a helyén is volt a Nemzeti Múzeumban).

A képviselők (akik pusztán magukat, meg a főnökeiket képviselik) meg menjenek a picsába.

A bécsi Szépművészeti (wien.info), és a pesti Közgyalázati (owl.hu)

Noném et Ország

Bájersó Zsót sóműsorában mondta a Smittmária alakú régebben még történész, hogy a németek akkora Amerika-csicskák, hogy Németország már nincs is. Ha nincs hát nincs, nekem nem hiányzik, bár él arra pár ismerősöm, de ők meg biztos tudnak angolul, ha csicskulni kell az amerikaiakhoz főleg, Magam meg egyszer jártam Németországban, bár lehet hogy Hollandia volt, a fene se emlékszik már rá, de az biztos, hogy németül beszéltek ott Koppenhágában, mer' nem értettem. (Mondjuk ezzel voltam így párszor Angliában is, szóval valószínű, hogy London csak részlegesen Anglia, Brixton meg mondjuk Londont is csak nyomokban tartalmaz, főleg piros emeletes buszok formájában.)

Nade a németek. Az itten nagy követük (biztos van egy kisebb is tartalékban, de ő rendszerint nem nyilatkozik) felhítta a férjét neki, hogy ott Berlinben hogy látszik a dolog, megvan-e még a körülötte ország, aminek elvileg a fővárosa. A pasi meg azt mondta hogy ja, sőt még embereket is lát az utcán, akik épp nem fosztogatnak, hanem sétálnak, kávéznak meg ilyenek, ami elég szép teljesítmény egy nem létező ország lakosaitól. Nekik biztos nem szóltak még, a Bájersóék, ami szintén nem csoda, elvégre a bájerek fővárosa München, szóval szarnak ők arra, ha a hülye berliniek szerint mégse szűnt meg Németország.

És jut eszembe, az Egybesült Kirájságban sincs még anarchia, pedig pár napja múlt épp negyvenöt éve, hogy a Sex Pistols (korabeli magyar kommentárokban: A Hat Pisztoly együttes) első, és lényegében egyetlen nagylemezén megígérte az ottani munkásosztálynak, aki azóta is csak a láncait veszíti, de legalább már nincs királynő. (Mondhatni egy királynő nélküli királynőség van, ez a Károly ez nem eléggé uralkodós, vagy csak szerintem öregedett Horthyvá az egykori velszi herceg?)

És akkor most direkt nem az eredeti, de egy elég régi feldolgozás a Megadeth jó korszakából:

Hiánygazdaság

A kovidvírus koronajárványa miatt egy csomó munkás már inkább be se megy dolgozni az egyik legnagyobb kínai Ájfon-sütödébe, ahol Ájfonokat szerelnének össze, de sokan most inkább mégse. A cég meg aggódik, hogy mi lesz akkor most, pont a karácsonyi Blekfrájdéj előtt tudnak csak 10-30 százlékkel kevesebb ájfont szerelni (préselni, nyomtatni, gyorsfagyasztani, vagy ami azokkal tesznek szokni), avagy a sárga kínaiak tönkreteszik a nyugatiak Fehér Karácsonyát. Ha ez így megy tovább, már elég műfenyőt se fognak gyártani, és akkor mit hánynak le szaloncukros sütőrummal a jól megérdemelt háziasszonyok, és frusztrált családapák, akik nem tudják rendesen befaragni a műfenyő fémszárát a talpba, de már szenteste előestéjén véreznek majd.

Meg hát az ájfon úgy kell nekünk, mint kenyérnek a vajas felére esés, ájfon nélkül a modern ember féllábú bicikli, én például mindig tiszta depis vagyok, mikor karácsonykor nem kapok új ájfont. (És igen, ez megy már negyven valahány éve, én már akkor sem kaptam ájfont, amikor még föl sem volt találva, hogy boltban árulják a még nem ismert webes interneten.)

De tényleg, most ki nem szarja le, hány százalékkal kevesebb nélkülözhető divatkütyüt gyártat valami, lényegéből adódóan geciségre optimalizált multi Ázsia olcsómunkaerő-övezetiben? Valóban lényegi probléma ez nekünk, az itt és mostba vetettség szorongásai közepette? Aggódnivalónak ott van mindjárt maga a járvány, aztán az infláció, a háború a szomszédban, a bunkó szomszédok a lépcsőházban, a demokráciát lassan nyomokban sem tartalmazó rezsim a fejünk felett (biztos allergiások a népfelség elvére), plusz nőtt valami fájós hupli az orromon, igaz azóta elmúlt. Szóval lassan már csak a  szokásos sötét kilátástalanság, azaz az alapbeállítás volt a helyzet, erre jön ez az ájfonos hír, csak hogy elrontsa a napomat.

Mer' ugye sose nem volt ájfonom egyáltalán, de mi lesz ha legközelebb kókuszos csokit nem gyártanak majd  a brüsszeli háborús atombombák miatt? Igaz, most se nagyon veszek, de csak mert nincs pénzem, ami egész más helyzet, mintha nem is lehetne kapni. Az jobban belém taposna, mármint lelkileg, fizikailag csak jót tesz, ha nem zabálok csokit.

Sötétség utólag bárhol

Kinéztem az ablakon éjjel, dolgozás közben, helyett, illetve jelleggel, de csak a sötétet láttam (ahogy magamon kívül csak az volt az ablakban), ami jó volt, mert nem láttam mekkora köd van, persze ha nincs sötét a ködtől nem látni semmit abból, mekkora a köd van.

Meg hallgattam a rádiót, ahol fél éjszaka sporthíreket mondtak, de kizárólag fodbaleredményeket, mer' mióta a Nemzetifocialista Munkáspárt van tejhatalmon, a többi sportági szórakoztatóipar túrót sem számít, fodbalból viszont az enbéhármas majdnem-sikeredzőnek is jut félórás interjú. Ami nettó hat perc, mert a többi a központozás helyetti izékből, meg őőőzésből áll, de hát ez van, az emberi agy még nem digitális, a fodbalszakférfiaké meg hallhatóan nem pusztán analóg, de egyenesen mechanikus, gőzgép hajtással. (És egyébként is, mikor azt mondja a rádióból a hangszóró, hogy további Sport Ági hírek, akkor is egy pasas beszél tovább, mintha ezt ígérték volna.)

Aztán mikor végre vége lett az Alsómadárfogás-Hullalepsény rangadó elemzésének, akkor helovíneztek is kicsit, de én inkább beraktam valami régi Ájron Médent, mert ami már nekem is sok, az annyit is ér. Értem én, hogy a Helovín az olyan fontosan kelta hagyomány amerikai filmekből, csak nem érdekel, pont mint a fodbal, csak jobban. 

Láttam olvasni, hogy ekkor van a születésnapja Helovín Béla ünneplésének, akit Szent Helovín néven tisztelnek az ír pravoszláv buddhisták, és aki arról híres, hogy nem az. Így aztán bármit rá lehet fogni, a csodálatos gyógyulásoktól, az ima- és átokmeghallgatásokon át a bizonytalan állagú offshore-cégekig, de biztosan annyit csak tudunk róla, hogy talán egy tökfej volt, esetleg. Meg hogy egy hetven magas volt, plusz-mínusz fél méter, volt szemszíne és testalkata, lehet hogy idősebben már kopaszodott, de még akkor is életben volt. Valahol a mai Dublin ezermérföldes körzetében élt a tizenhuszadik században, és vagy eleve sörfőzéssel foglalkozott, vagy ő találta fel véletlenül, mikor patkolókovácsi ambícióval együtt a kútba esett egy zsák árpa, és lusta volt kiszedni. de lehet hogy a viszkit találta fel így. Állítólag haverja volt a szintén szeszcsempészetben utazó szent Patrik, a tengeri csillag, és máig vitatott melyikük lett nagyobb sztár az utókorban. 

Annyi biztos csak, hogy kint még mindig köd van, de legalább már újra sötét. Így aztán bizonytalan, hogy a sötétben nem látszik a köd, vagy fordítva, nem mintha számítana.

Ennek jegyében a ruszkik már megint városokat lőnek/bombáznak, de a világháború még nem tört ki, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.

H-ra ború

A' orosz köztévében aszonta egy Sátánovszkij nevű közgazdász, hogy Ukrajna ellen ők "szent háborút" viselnek, biztos neki is beakadt LaVey elvtárs szülinapja, úgy hogy ő csak tudja. Pedig egyfelől nincs is olyan az oroszoknak hogy a köz tévéje, tévéje a Vologyának van, aki az állam ő (pont ahogy nálunk sincs köz- csak állami média), másfelől meg ott legfeljebb "szent különleges katonai műveletekről" lehetne delirálni, különben elvisz a rendőr.

De nekünk nyilván az az érdekesebb számunkra, hogy azt is mondta a bácsi, nem kéne megállni az ukrán-magyar határnál, elvégre hejj, miért ne rendezzünk egy jó, kisebb hatótávolságú világháborút, ha már van hozzá elég atomtöltet, meg vodka, hogy legyen bátorságunk megnyomni az indítógombot. 

Hisz ahhoz is folyamatosan van elég nekik, hogy a háborús uszítás űzzenek főműsoridőben, a gyilkolászás meg már úgyis folyamatban, miért ne lehetne kicsit nagyobb a buli? Ha már a hülye jenkik Halloweent ünnepelnének, legyen tétje a cuccnak.

(És közben Dél-Koreában már 120 halottnál tart a szöuli Halloween-buli, és úristen, ezek most spontán - és nem szándékolt -  jelmezes főpróbát rendeztek a poszt- avagy neoszovjet lázálmokhoz?)

Lassan aktuális az a szlogen, ami Moldova egy szatírájában (A Lakinger Béla zsebcirkáló) olvasható, ahol a kalózrádióban óránként úgy jelentkeznek be, hogy híreket mondunk: a világháború még nem tört ki.

És ennek speciel egyre inkább van valódi hírértéke, az ittésmostban.

A sötét oldal csábítóbb

Az évforduló mániám mai alpontjaként muszáj megemlítenem, hogy pont huszonöt éve halt meg Anton LaVey, író, filozófus (khmm...), a Sátán Egyháza alapító-főpapja, akinek sikerült a sátánizmus hivatalosan is vallásként elismertetnie, legalább is az Egybesült Állatok egy részén.

Amúgy középzüllött cirkuszosból lett egyházalapító, aki jól láthatóan küldetésének tekintette, hogy az arrafelé bőségesen tenyésző tévé-evangelistákat és városszéli sátrakban prédikáló pénzéhes pszichopatákat követő, magukat fúde kereszténynek tartó képmutatókra ráhozza a frászt. Szóval az egész sátánosdi utólag is inkább tűnik megélhetési polgárpukkasztásnak, mint valamiféle belső meggyőződés kinyilvánításának. A pali egyszerűen egy nonkonform alkat volt, és ráadásul indokoltan konkurenciát érzett a szintén show-businessben utazó kvázi-karizmatikus "pásztorokban", úgyhogy az ellenkező irányból ment rá a valláskárosultakra.

Közepesen érdekes, meglehetősen cinikus, kulturális jelenség volt, de rá is sütött a nap, ha nem is kedvelte olyan nagyon. Ám semmi vérivás, kannibál-orgia vagy hasonló, úgyhogy az egyháza ma is működik, mint afféle okkult-ezoterikus klub, da már igazából a dzsediket se bosszantja a léte, hisz még világuralomra se törnek a tagjai, az átlagamerikai marika a lapos Föld szélén élő gyíkemberektől is jobban tart náluk.

Ezzel igazából Las Vegasban is felléphetett volna.

Egy elég kis kaszinó alagsorában...

(history.com)

Hazátlan és Agyatlan

Aszonta a rádióban a hírek, hogy Fideszkádéenpé Bt. pesti főfütyije szerint a Karácsony nem a magyar emberek érdekét szolgálja. Nem értettem elsőre, mit karácsonyozik ez itt, hisz lesz még Halloween (persze csak az Amerikai Usa imperializmusának csatlósai számára), Mindenszentek (a rendes keresztyén-matyaroknak), Halottak Appja, sőt még a Mikulás is benéz, mielőtt kinéz nekünk egy Karácsony.

Ám rájöttem, hogy ez a pestbudai főpolgárjenőre gondol, ő lenne az, aki ünnepi napok piros betűitől függetlenül szarik a magyar emberekre, különösen az érdekeikre, de gondolom a magyar enberek érzelmei is messze hidegen hagyják. Őtet.

De ez ugye természetes, hisz a polgi eleve nem magyar, hiszen egy zsidó csodarabbi (vagy egy esszénus eretnekmozgalom) hippi-jellegű alapítójának születésnapjáról van elnevezve (egy bizonyos Lyézus nevű, krisztusi foglalkozásúról lenne szó), szóval igazi vöröstengerészgyalogos, a vörös politikai értelmében is főleg.

Igazán nem kötözködésből, de mondja ezt egy Wintermantel nevű felcsútista, aki gondolom annyira ősmagyar-talajgyökeres, népben-nemzetben gondolkodó, hogy hun szittya, hun nem, attól függően hogy merről fúj a szél. De ettől még nyugodtan kitagad bárkit a nemzetből, hisz ha valaki direkt nem a magyarok érdekeit képviseli, akkor nyilván nem magyar, vagy ha mégis, akkor annyira hülye, hogy inkább mégse. Mert a kormánypártállam oldalán, egy messzi-messzi centrális erőtérben, réges-rég napi rutin a velük nem szimpatizálók lehazaárulózása, mondhatni már gondolkodni sem kell nekik ilyenkor, hisz elérték azt az orwelli rémálmot, azt az újbeszél-technikát, hogy alapvető dolgok kimondásához már nem kell az agyukat használniuk, elég hozzá a gégefő működtetése.

Így persze nélkülözni kényszerülnek a logikát, hisz gyakran képesek egyetlen, mérsékelten összetett mondatban hazátlannak és hazaárulónak bélyegezni bárki mást. Aki akkor most mit is árul?

Önerőből majdnem senki

Ahogy tíz évvel ezelőtt állandóan a Dopeman művésznevű Pityinger L. folyt a az ellenéki médiából, úgy mára ő az egyik kedvence a felcsútista propagandának is, de hát biztos van az a pénz, népszerűség, valamint befolyással üzérkedés, amiért megéri. Súlya mondjuk a nullához konvergál, ő az a típusú celeb, akinek a legfőbb teljesítménye az, hogy látszik. És erre az sem mentség, hogy huszonöt évvel ezelőtt volt pár jó száma, huszonöt éve még én is fiatal voltam, elég okos, sok mindenre motivált, bár azt már akkor sem gondoltam, hogy lenne komolyan vehető jövőm. Pityinger nertárs viszont láthatóan még mindig azt hiszi, hogy neki nem csak jövője van, hanem jelenértéke is, miközben egy középszerű bohóc az ezredforduló környékéről, és megélhetési kvázi-mozgalmár a jelenlegi rezsim elejéről. De ez utóbbi is rég volt már, utólag belegondolva tán igaz se volt.

Dópmen mára sikeresen méltóságán alulra öregedett (mert paradox módon akkor volt neki némi méltósága, mikor még trágár kamu-keménycsávót játszott a de hát ilyen ez a popszakmában), lett belőle egy Tapló Télapó, aki bár rendületlenül nem ért semmihez, de a szerek már visszafordíthatatlan agykárosodást okoztak neki, és így egyre inkább mindenről is van véleménye, amit nem fél használni. Mondhatni ő az, aki nem úgy lett influenszer, hogy csak csöndben belelépett, hanem kiégett popipari betanított munkásként nem bírt lehasadni a reflektorfényről, így aztán hirtelen elkezdtek értelmezései lenni a világ állásáról, a haverok-buli-kurvák vonalon túl is.

Volt már ellenzéki megmondóember (meg, de ezt tényleg csak röhögve lehet leírni, „alternatív köztársasági elnök“), most meg kormányhitű beszélő fej, aki a korral őszre kopaszodva, megtért a pártvezér és kancellár alfele körüli gyülekezetbe, ám ahogy korábban nem volt szép és/vagy okos, úgy most csúf és buta, de legalább az önérzete konstans, értékrendektől függetlenül adja elő bárkinek az önerőből értelmes prolit, a working class hero-t, vendéglátós zenész aszcendenssel.

Pedig munkássága összegzésére van egy sokkal jobb kifejezés is: ripacs.

p.s. Ja, és ez onnan jutott eszembe, hogy a müvészúr beszólt a trágárul verselő csajnak (nem ragoznám tovább a téma gumicsontját), pedig egykor még maga is. És ez az alábbi performansz még jó is lehetett volna, ha nem pusztán magát akarta volna fényezni, rácsimpaszkodva egy akkori rendszerellenes tüntetés farvizére, csak hogy a képzavaroknak is adjak egyet, ami így, egy éjszakai dolgozás után nem is annyira inadekvát, bármit is jelentsen ez.