Tegnap elmaradt a délutánesti séta. A délutáneste egyébként ilyen téli izé, hogy már sötétedik (azaz nem süt a szemembe az a rohadt Nap), de még nincs este, amit onnan lehet tudni, hogy a szakácsom, aki én vagyok, még nem tálalja nekem a vacsorát. A sétával meg az az ábra, hogy mióta nincs kutyám, csak magamat tudom sétáltatni, bár eleinte nehéz volt átállni arra, hogy ez az embereknél pont fordítva működik. Hisz egy kutyát akkor kell levinni ha kakálnia kell, de egy embert meg pont akkor nem, kivéve ha még - rosszabb esetben ha már - pelenkás.
A kutyánál a pisilés ebből a szempontból, egy idő után mindegy, egy öreg eb már rég lepisili a szőnyeget, mire felszerelném rá a pórázt, magamra meg a kabátot, csak annyi a fontos, hogy legyen itthon domesztosz. Az ember meg megoldja bárhol, a közeli parkon például nehéz úgy átvágni, hogy valamelyik bokor alatt épp ne guggolna egy néni alakú, vagy ne lóbálná erős sugárban egy bukott farkangyal.
Szóval a délutáneste olyan volt, hogy egy kutyának nagyon mennie kellet volna, nekem meg nagyon nem. Pedig komolyan egészségeset ebédeltem, volt benne fehérje, szénhidrát, rost, vitamin és erőspaprika, azaz az öt alapvető összetevő, ráadásul kreatív módon elővezetve. De azért lehet, hogy mégis leveszem (levetetem a szakácsommal) az étlapról a pacalos-fokhagymás, csilis tejbegrízt, vagy legalább is kevesebb vaníliás fejhúst teszek hozzá. Annyira egyébként nem is volt jó.
De mostanában egyre nehezebb normális kajákat kitalálnom, mert valami vagy unalmas, vagy egészségtelen (hizlal, elhülyít, rákot okoz), vagy szar az íze, és ha különösen kreatív a hangulatom, akkor jellemzően mindhárom egyszerre. Ami viszont finom az egyfelől egészségtelen (hiába, valami valamiért), másfelől folyton azt eszem (ez is egészségtelen), úgyhogy hamar unalmas lesz, ami ellenben egészséges, az biztos, hogy unalmas (és szar az íze), de ha valami finom és egészséges egyben, azt simán odaégetem.
Át kellene állni a fotoszintézisre, bár valószínűleg akkor is jönnének ezek a gondok. Hogy hát a vékony felhőzeten átderengő napfény az igazi, csak az uncsi, a tűző nap nem esik jól, a borús időt kedvelném, csak azzal nem lakok jól (meg nem lehet rá sajtot reszelni), az UV-lámpa meg kényelmes, csak rákot okoz.
Igazából erről a hülye táplálkozás-mániáról kéne leszokni már végre, ez majdnem olyan durva, mint a levegőfüggőség. Levegő nélkül csak párpercig bírjuk, táplálék nélkül pár napig-hétig, pedig biztos csak önuralom kérdése az egész. Egy csomó dolog nem eszik, nem iszik, nem lélegzik, mégis tök jól elvan.
Például a kövek.
Lehet, hogy mégis opció a fényevés (hir.ma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése