2022. február 3., csütörtök

Poszt-tévé trauma

Az egykor szokásban volt tévézés helyett persze nekem is a jutyúb, ha meg filmet akarok nézni, akkor streaming, vagy letöltök, és néha felnyúlok a DVD-polcra , ha már ott vannak a kedvenc Dr.Who évadjaim, az összes Olsen-banda film (fú, az nagyon boomer, nem csoda hogy nekem bejön), meg olyan gyöngyszemek, mint a Cannibal Holocaust, vagy a Náci Zombik. (De komolyan, ezek tényleg megvannak, és hát egy elborultabb Pasolinihez képest nem is olyan meredekek.)

Filmet viszont két helyen biztos nem nézek: moziban és tévében. Moziban ugye érthető okokból, fenének lenne kedve maszkban végigülni valami szuperhősős hulladékot, ráadásul egy mozijegy ára nálam egy végiggondolt bevásárlás, és van az a fura szokásom, hogy inkább eszem, mint mozizok. A kettő együtt per pillanat nem megy.
A tévé meg heveny lefolyású idegrohamokat provokál ki belőlem, a húszpercenként benyomott tízperces reklámblokkokkal, plusz ki a fasz kíváncsi még mindig egy-egy negyven évvel ezelőtti Bud Spencer-Terence Hill vígjáték háromszázhatvanhetedik ismétlésére? (B és C kategóriás akciófilmekre, az Amerikai Pitebaszó nyolcadik részére, vagy valami alsópolcos romkomra, amiben a csajnak szerelmi bánata van, kefél egy ismeretlennel, ettől felbolydul a lelke, még szenved egy kicsit, aztán hepiend.) És hát a tévék nemigen tekernek azért, hogy a műsoruk legalább egy kicsit változatos legyen.

Az majdnem vicces, mikor két filmcsatornán ugyanaz a film megy egy fél óra csúszással, hogy aztán a következő két napban leadja háromszor egy harmadik, majd átkerüljön egy negyedikre, és egy hét múlva vissza az elsőre. (Ilyenkor pár hétre kimarad a dobásból, és kezdődhet az egész elölről.) Hisz sokszor ugyanazon a csatornán is sztenderd húsz filmet cirkuláltatnak adott időszakban, mondjuk három egymás utáni napon szinte centire ugyanazok mennek, csak egy kicsit más sorrendben.

Úgyhogy a tévéműsor portponthu általi tanulmányozása néha szórakoztatóbb, mint maga az adás, már ha az ember bírja a fekete humort, illetve tud röhögni a szánnivaló igénytelenségen. Értem én, hogy 7/24-ben nem lehet mindig új dolgokat vetíteni, de ennyire nem kellene alászállni az ismétlések ismétléseinek kulturális fekete lyukába.

Talán az a baj, hogy egy-egy médiaipari nagykereskedőnek (mint a TV2 meg az RTL tulajdonosai) egyszerre van három mozi- két főzős- meg még három sportcsatornájuk, amiket külön-külön nem néznek sokan, de összesen már hoz némi reklámbevételt. Pláne, ha régebbi (azaz olcsó) filmeket adnak, ide-oda passzolgatva csatornácskáik között, valójában egy ember elműködteti az egészet, amint gombokat nyomkod egy monitor előtt. Olcsó, hatékony és szar - de háttérzajnak elmegy.

És valójában ez az egyetlen oka, hogy nálam folyton megy a tévé, így legalább szól valami emberi hang a lakásban anélkül, hogy hangosan magamban beszélnék. Ez persze nem sok, de legalább kevés.


pinterest.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése