Na ja, mi más is történne, ha egyszer az a film címe, hogy Vérvörös égbolt. Repülőn vérengzeni amúgy is látványos, hisz nincs hová menekülni, egy klausztrofób helyzet, ahogy egy szűk fémcsőben egyszerre sok emberbe fagy bele a vér (már akiét nem ontják épp), látványos a sikoltozásos pánik, vagy különösen dermesztő a csend, ha annak van érkezése az induló járaton.
Ez a tavalyi keltezésű, és német-amerikai identitású cucc is úgy indul, mint egy átlag gépeltérítéses film, például gyorsan kiderül, hogy kik a főszereplők (ez esetben anyu és okoska kisfia), valami tudósféle közel-keleti (aki ezért hát eleve potenciális terrorista), a tétje meg annyi dolognak, hogy anyu eljut-e valaha Nyú Jorkba, ahol állítólag tudnának mit kezdeni a leukémiájával. Anyu már az elején sincs jó bőrben, rezeg a feje, mint a kocsonya, a reptéri vécében máris be kell szúrnia a következő adag gyógyszert, de azért kitart, mert erős nőnek írták meg a forgatókönyvben.
Aztán meg jönnek a rút gépet eltérítők. Oké, nem a gép rút, az eltérítők, sőt ők sem, csak a szándékaik, na jó, mondjuk főleg a módszereik, de hát humánus, környezetbarát, fair trade és low waste gépeltérítésre még nem láttunk példát, ez valahogy nem fér össze a terrorizmus lényegével. Azért a térítők közt is vannak különbségek,van az emberarcú, aki saját maga a szerint csak a jó ügyért, meg mondjuk a pszichopata, aki csak azért nem állt be annak idején az SS-be, mert akkoriban még az anyja sem élt.
port.hu
És jön a dráma, mikor a pszicho-térítő lelövi anyut, több golyóval, sérelmére, a gyerek szeme láttára, bár az egésznek itt nincs súlya. Semmi drámai zenére, lassított felvételben összeesés, anyu csak eldől, mint féldisznó az ólban, azt' annyi.
Hát igen, anyu igazából meg sem halt, az ilyesmi nem igazán megy neki, mióta vámpír. És hát nyilván azért szenved fehérvérűségben, mert nem fogyaszt elég, nyomelemekben és vörösvértestekben gazdag ööö... vért. A gyógyszereit meg arra szedi, hogy valahogy kibírja torkok átharapása nélkül, ha már egyúttal felelősségteljes anyát is kell alakítania. Úgyhogy anyu nekiáll levadászni a terroristákat, aminek persze megvan az a kellemetlen mellékhatása, hogy azok is vámpírizálódnak, ha már van annyira rendes (vagy csak annyira siet a következőre vetni magát), hogy nem szívja szárazra őket.
Ettől viszont beindul a harapdálások láncolta, a gépen tartózkodok fertőzésszerű drakulizációja, mintha a koronavírus nem lenne elég. (Mondjuk senkin sincs maszk, pedig tényleg 2021-es a műalkotás, node a vérszívók nem kötődnek a pillanathoz, mint az közismert.)
Így aztán az egész nem egy szimpla vámpírfilm, se nem gépeltérítős katasztrófaizé, meg nem is trancsírozós vérben tocsogás, hanem mindez együtt, miközben morális dilemmákat is feszeget. Például mi van akkor, ha anyut már anyuként harapja meg egy vámpír, így aztán azzá válik, a gyerek meg normális ember, akire - a számos flashback egyike szerint - anyu képes néha potenciális táplálékként tekinteni. Ami ugye duplaplusz nemjó, vagyis szednie kell a gyógyszert vérszomj ellen, de abból meg a leukémia jön, amire meg sugárterápiát kell szednie. De hát a kölökért mindent. (Már ha leukémiás egyáltalán. Lehet hogy simán csak alultáplált, mármint vérileg.)
Viszont kifejezetten remek anyu fokozatos átváltozása, ahogy hosszú absztinencia után újra rákap a vérre, és emberből a fia szeme láttára vedlik át valami szörnyszerű félállattá, hogy aztán szörnyű véget érjen. Bár a fia szerencsére nem fut el véle.
És úgy mellékesen még kapunk egy keveset a fanatikus terroristák lélektanából und módszereiből, meg a nemzetközi helyzet fokozódásából, két adag vér és bél között. Azért egy vállaltan B-filmtől ez nem is rossz. És még hangulata is van, meg alapvetően ismeretlen, de elég jó színészei.
cinegore.net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése