Odüsszeusz Dublinban

Ma van James Joyce, az egyik legvilágszertébben körülünnepelt ír 140. születésnapja, és a kerek századik évfordulója annak, hogy megjelent leghíresebb regénye, az Ulysses. Igazából már 1920 között kijött egy irodalmi folyóirat sorozataként, de a teljes változat tényleg 1922. február másodikán, jellemző módon Párizsban. A modernizmus akkoriban arrafelé menőbb volt , mint a konzervatív katolikus Dublinban, Joyce maga meg már vagy húsz éve volt (e)migráns szerte Európában, de főleg Párizsban meg az északolasz vidékeken. Hát igen, nem bírta az otthoni ortodox, vérkatolikus légkört, ő ennél szabadabb szellem volt, korát megelőzve, ahogy az ócska közhely is tartja.

Azt tudja fene, hogy szándékos volt-e az időzítés, de gondolom igen, Joyce a negyvenedik születésnapjára igazán remek ajándékot kapott ezzel. (Én a negyvenedikre egy Tower Bridge alakú tortát kaptam, de nem laposat, rendesen 3D-ben volt megépítve  híd, tortából. Így jár az, aki nem ír regényt.)

Az Ulysses amúgy az Odüsszeia keretrendszerében meséli el a főhős, Lepold Bloom (avagy a lokális Odüsszeusz) egy napját Dublinban, egész pontosan 1904 június 16-án. Tizennyolc fejezet, tizennyolc különböző hangnemben elmesélve, tele kortárs és klasszikus kulturális utalásokkal, és lassan összeáll a szöveg, mely könnyen lehet, hogy a világirodalom legkevésbé olvasott legfontosabb regénye. Izé, a legfontosabbak közül a legkevésbé olvasott.

Rövidke magyar szakos karrierem alatt magam is megpróbáltam megküzdeni ezzel az áramló szöveg-szörnyeteggel, de csak pár évvel később, második nekifutásra sikerült. Valahogy úgy, mint Salman Rushdie Sátáni versek című dolgozatával, ahhoz kellett egy másfél hetes kórházi tartózkodás, hogy - néhány hasonlóan súlyos művel együtt - végre legyen időm és türelmem nem csak végigrágni, de még élvezni is. (Jut eszembe, ha mondjuk, avagy tegyük fel, hogy a Rushdie a kortárs irodalom Joyce-a, akkor Tandori Dezső lehetett a magyar Joyce, már mi a szövegei komplexitását illeti, ráadásul ő költő is volt, mint a jeles ír emigráns.)

Szóval mindjárt olvasok valamit az öreg James-től, mondjuk az Ulysses az pont nincs meg már, de vannak novellák, drámák, meg a Dublini emberek (Dubliners) című vékonyka bemutatkozó kötetet, ahol viszont már majdnem teljes művészi fegyverzetben ugyebár, csak hogy még egy ócska kritikai közhelyet rángassa ide, a hajamnál fogva.

cherwell.org