2022. február 7., hétfő

Benyalás kampányüzemmódban

Csűry István erdélyi református püspök szükségét érezte, hogy a fészbukon kampányoljon egy derekasat Ártunk és Ormányunk mellet. Azt még értem, a hogy a "történelmi" egyházak a rezsim kézből etetett pincsijei, a római kaotikus klérus is megadja a császárnak, ami a császáré (mondjuk ennyivel kevesebb jut belőlük Istennek), de azért ők legalább néha, esetileg, ezt eltartott kisujjal teszik, egy Beer Miklós vagy Várszegi Asztrik azért igenis mert kibeszélni a püspöki kar uniszónóban nyomott lojalitásából.

De a reformátusok, itthon és  a határon túl, valahogy az indokoltnak tűnőnél is jobban tolják a nacionalista retorikát, ugrálják körbe a kétszáz évvel ezelőtt divatba jött törzsi totemeket, igaz ők nem is hívják magukat katolikusnak, azaz egyetemesnek. Ők beleállnak abba, hogy a haza meg a nemzet minden előtt, a teremtett világból azok a négyzetkilométerek érdekesek, ahol a magyarok élettereznek, a többire meg figyeljen a Nagy Manitu, meg akik ott laknak. Van nekünk elég bajunk itt és magunkban, az emberiség mint olyan meg úgyis csak valami absztrakció. Teológiailag nyilván nem pont így lenne, de a praxis erről szól.)

Szóval a pispek úr (aki a posztjához mellékelt képen a tokája alá szerelt középkeresztet villant) benyal a magyar kormánynak, és a felcsútinak, már  bocs, de a meleg szarig. Barnuló nyelvvel lihegi el, hogy " ...a magyarságot szerte ebben a világban belső megosztó árulói megfékezésével is küzdő nemzeti és keresztyén kormány győzött. (...) Nemzetünk olyan család lett, amely nem nagyhatalmak által megrajzolt határok között él csonkán, hanem kiegészült a világban szétszóródott nemzetrészekkel. Köszönet jár ezért Orbán Viktor miniszterelnök úr vezette FIDESZ-KDNP kormánynak."

Persze azért volt olyan, aki megkérdezte, hogy akkor most a püspök bácsinak kampányolni tetszik a fideszmagyar-polgárikádéenpé mellett? Mire a válasz, hogy á dehogy, csak úgy általánosságban basztatja a nem kormányhitűeket, mikor brüsszeli támadásokról, meg baloldalról oldalgó szélhámosokról beszél. (Tényleg, tudja valaki hogy kell oldalogni? Mármint technikailag.) Mondjuk ezt a magyarázkodást gyengíti, hogy egyrészt felmondja az összes aljasul ostoba propagandadumát, másrészt meg konkrétan nevesíti a főpárti döbrögit, és a valamiért még mindig pártnak hívott zombi-apokalipszisát. 

De hát nem tud mást tenni, az elmúlt tizenkét év páratlan sikertörténet, hihetetlen ám katartikus diadalmenet, a haza fényre derülésének aranykora, ami mellett Isten alázatos szolgája nem mehet el szó nélkül. És egyébként is, ő csak szavazásra buzdít, hogy mindenki aki a határon túlról állampolgár, igen is legyen vérbeli demokrata, és szavazzon egyfelé, különben még hazaárulónak nézik. Valami olyasmi lehet Herr Püspök logikája, hogy szavazni jog, a fideszkádéenpére szavazni viszont kötelesség. Hát ja, a faszi jól láthatóan nem egy autonóm karakter, ő a szimbolikus jobbágyság évszázados hagyományának folytatója, és szellemileg annyira leárnyékolt, hogy ezt észre sem veszi. Vagy ha mégis, akkor is büszke rá. Úgy tűnik, nem igazán ismeri a modernitás politikai ideológiáit, inkább csak előemésztett falvédő-szövegeket böfög fel, nem véleménye van, csak frazeológiája, ami arra pont elég, hogy ilyen orbitális baromságokat tudjon öblögetni, mint ebben a posztjában is. (Nem linkeltem be, azért nálam is vannak határok, de rá lehet keresni, mondjuk a hvg-s cikken át.)
Ez amúgy szakszerűen a Dunning–Kruger-hatás, az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. És annál magabiztosabban osztja az észt, illetve azt az izét, ami a témával kapcsolatban épp van neki.

De a szükség nagy úr, mert neki, meg az általa püspökölt Királyhágómelléki Egyházkerületnek pénzt oszt a magyar kormány, tavaly úgy 900 milliót, szóval van az a della, amitől a tata nyakig mászna a látványmagyar-alibikeresztény (sorry, keresztyén) dagonyába, ha nem ülne már eleve benne.

A semjénzsolti értelemben vett, itthoni nemkeresztény nemdemokraták meg örülnek neki, hisz pont ők járnak jól azzal, hogy azok is szavaznak a magyarországi választásokon, akik nem itt élnek, nem itt adóznak, akinek életére nincs közvetlen befolyással, hogy ki és hogyan kormányoz ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Az erdélyi, felvidéki etc. szavazatok már kétszer is pont jól jöttek, meglett általuk a kétharmad, mi meg szopunk azóta is. (Mindeközben meg egy tizenéve Franciaországban élő ismerősömmel arról beszéltünk, hogy ő bizony nem fog szavazni áprilisban, pedig pár saroknyira lakik a párizsi magyar követségtől, de nem akarja onnan eldönteni, hogy nekünk itt milyen új földesuraink legyenek. És mivel kettős állampolgár, majd szavaz ott, mert az a döntés az ő életét is befolyásolja. - Szerintem persze ez sem ilyen egyszerű, mert mondjuk a szülei itthon élnek, a testvére és annak családja szintén, szóval ezért akár szavazhatna is. De ez a dilemma például olyasfajta szofisztikált megközelítést kíván, ami Csűry püspök úrtól nyilvánvalóan nem várható el.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése