Volt a minap egy bírósági ítélet, hogy az Embergazdálkodási Minisztérium nem tilthatja ki sajtót a kórházakból, a járványra hivatkozva sem, mert erről dönteni a kórházigazgatók kompetenciája. Nincs olyan jogszabály, ami ilyesmire felhatalmazná a humántermelési és egészen ségügyi minisztert, vagy valamelyik közpénzből hülye játszópajtását.
Pontosabban eddig nem volt, de Ártunk és Ormányunk erős rés a pajzson, akarom mondani résen van erősen, úgyhogy már tegnap megmagyarták a közlönyben a rendeletet, miszerint de. Innentől mindenféle nyikhaj kis igazgatócskák, holmi jöttment főorvosok, professzorok (királyok, hercegek, grófok.. ja, ők nem ide) nem mondhatják meg, ki és mikor mehet be újságíróként, hogy aztán előre megfontolt szándékkal tudósítson a kórházban látott, különös kegyetlenséggel elkövetett állapotokról. A megmondás mostantól pont hogy a királyok, hercegek, grófok előjoga lesz (igen, ide kell, bár ezeket mostanában úgy hívják, hogy miniszer, államtitkár, elhízott kormánymegbízott, s külön semjén zsót). Hát, nem akkora menőség, mint mondjuk az első éjszaka joga, a jobbágyoktól meg eddig is beszedték a tizedet, a robot is megvan, csak közalkalmazotti státusznak hívják, kor- és szakszerűen, de azért ez is valami. A végén az emberek még kellemetlen tényekkel szembesülnek a sajtóból (nem csak azokkal, amiket felcsúti házi stábja propagandásít számukra), véleményük lesz, sőt idegállapotba kerülnek, azt' a végén még eltévesztik, kire is kell szavazni a szokás szerint sorsdöntő választáson. (Valahogy mindig, mindegyik élet-halál harcként prezentálódik.) Ez veszélyes! -írhatnák óriáspalkátokra, ha azokat épp nem a karaktergyilkosságok hímes mezején vetnék be, Feriék ellen.
És persze a szokásos ügymenet zajlik, hogy ha a hűbérurakról mindenki tudja, hogy valami törvénytelent csinálnak, az őket még nem zavarja a csinálásban, de ha bíróság mondja ki, hogy ez törvénytelen, akkor 24 órán belül írják át törvényt, és máris szétteszik a kezüket, hogy dehát minden jogszerű elvtársak, és egyébként akár közétek is lövethetnénk, de nem tesszük, mert mi felebarátok vagyunk, és csak fele szociopaták.
Ez a feudális anarchiára jellemző eseti, heveny törvénykezés, meg az improvizatív rendeleti kormányzás már a jogállamiság látszatára sem ad, a törvények szelleme vagy rég le van szarva, vagy eleve nincs is már. Csak napi érdekek vannak, hatalmi gőg, személyi kultusz a pártvezér és kancellár körül, meg rettegő csicskává tett hivatalnokok tömege, egy működő állam illúziójával.
Meg a pillanat uralása, bazmeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése