Azt olvastam több, helyen is írja az újság, hogy e hónap 22-én egy bazi nagy aszteroid meteor közelíti meg a Földet, ami akár veszélyes lehetne, ha. Basszus, én meg nemrég vettem épp tartós tejet, most én mit csináljak azzal egyáltalán. Egy rendes, becsapódós világvégének mégis csak az lenne a lényege, fogy megiszunk, felzabálunk, elszívunk és megdugunk mindent, illetve mindenkit, miközben haragosainkat és a fölöttünk lakókat elküldjük a kurva anyjukba. Ha már úgyis mindegy.
Az ilyesmit nem úgy kell várni, mint a hülyék a Tévés Spektrumon, hogy építenek egy bunkert egy barlangban, és oda bepakolnak egy csomó babkonzervet, meg olyan gépet ami a pisából csinál ivóvizet, meg benzit, amivel a gép működve világít is egyben, és esetleg a benzinből csinál pisát, hogy abból is víz legyen, ha már nagyon kell, de nem úgy.
Nem, tényleg nem ez a helyes hozzáállás, de nem is az, hogy meditáljunk az Isteni Fényen, hanem hogy ki kell élvezni a hátralévőt, meg kell nézni az összes filmet például, ami eddig kimaradt, de csak ha komédia vagy pornó, mert felesleges lélektani drámázni, mire levonnánk a tanulságot, már minek? Megtérni meg pont csak az utolsó fél órában érdemes, akkor gyorsan, csomagban megbánhatjuk bűneinket, elmormolhatunk pár érthetetlenül szanszkrit mantrát akár, rágyújthatunk egy spanglira, mert hátha magával viszi hallhatatlan de romolható lelkünket az Úr Jah, mondjuk tévedésből a Vallhallába, de ha mégsem, vidám instant megvilágosodásunk lesz, mielőtt jön a földrengés-cunami tüzes tornádóval, vagy amivel szokott jönni a világvége, és leolvadna tőle az arcunk javarészt, de csak miután pépessé robbant a szemük világa. Ezeket így pontosan nem tudom, eddig az összes világvégéről lemaradtam, főleg azokról, amikor még nem is éltem.
Persze erről le fogok, mert kiderült, hogy mérsékelten érdemes bulvárhírek címeiből tervezni a közeljövőt, mert máshol több helyen meg olyat láttam olvasni, hogy ez az üstökössztoida, vagy mi, azér' sokkal kisebb, mint a Hold, de tizennégyszer olyan messze megy el. Nem a Hold persze, az marad a körüli pályán, ami jó, mert különben nem lenne apály, dagály, a tengerszint úgy maradna pont, mint mikor lelépett, és számolhatnák újra a feletti magasságokat.Mondjuk legalább elmaradna a holdbéli nácik inváziója, ami nem rossz, csak unalmas.
Úgyhogy végül is nincs semmi baj a tartós tejekkel, a babkonzervvel töltött bunkerekben üldögélőkön meg legalább lehet röhögni.
Egyébként is, a tejesdobozok a szekrényben olyan megnyugtató látvány, de csak ha a felső polcon vannak, alul már elég lehangoló az egész. Oda leveskonzerveket kéne tenni, de az pont nincs itthon. Úgy értem, azok nem vannak itthon. Viszont megnyugtató, hogy ráérek venni őket négy-hat hét (467) múlva is.
Andy Warhol: Campbell's Soup Can (Tomato/Pink) - 1968
wikiart.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése