Próbáltam megnézni valami lélektani drámát, esetleg némi fekete humorral, de nem ment, van nekem elég bajom, már az sem dob fel, ha egy filmben másoknak még szarabb. Most csak a könnyedebb vígjátékokat bírom elviselni, a tévében meg épp ment a Nyúl Péter. Ami egyébként eszem ágában sem volt megnézni, de az utolsó fél órára valahogy mégis odakapcsoltam. Tényleg nem szándékoltan, biztos ráültem a távirányítóra, vagy megártott natúr, light joghurt. Úgyhogy nézés által megtekintettem a végét, két tűrhető színész volt benne, meg kis szőrős állatok CGI-kivitelben, gondolom azért maradtam, mert volt benne egy londoni szín is, csak nem a madáchi értelemben, hanem két nyúl futott benne ámokot a nagyvárosban, különös tekintettel a Harrod's áruházra.
port.hu
És aztán, én elveszett lélek, letöltöttem a filmet, hogy kis híján végignézzem. Mert a teljes másfél óra azért kissé fárasztó. Hisz az eredeti Peter Rabbit könyveket gyerekeknek írta Beatrix Potter, én meg nem olvastam őket, szerintem az én gyerekkoromban még nem is voltak meg magyarul, vagy ha mégis, hát nem nekem. A filmről meg azt gondoltam, tizenkét éven felülieknek nem ajánlott, de ez a mai környezetben játszódó változat azért elég felnőttmesére sikeredett.
Mert a felnőtt mese az angolszász filmiparban per pillanat (és vagy huszon éve) a romantikus komédia, ez meg lényegében az. Így aztán a sztori szót sem érdemel, vidéki csaj mell költözik (átmenetileg) a londoni, kissé pszichotikus ficsúr, kirobban belőlük a hormonháztartás, amit ők szerelemnek hívnak, de aztán csúful összevesznek, pasi visszamegy a bűnös városba, de aztán a végére csak összejönnek. Mondom, egy centi eredetiség nincs benne mentségéül szolgálhat persze, hogy Miss Potter akkoriban írta és rajzolta a könyveit, mikor a filmet már feltalálták ugyan, de a romkomot még nagyon nem.
Szóval a film azért uncsi kissé, mert azóta már több tucatszor láthattuk az alaptörténetet, és azért nézhető mert a nyulak (és a többi állatok, kedvencem folyton betépett szarvas, aki ugye legelés által füvezik) tök jól vannak meganimálva az élő szereplős környezetben. És mert nem cukik, hanem nagydumás vidéki suttyók, akik folyton beszólnak egymásnak.
Például a nyulak egy alkalommal egy nagyon retro Land Rover-pickup hátuljában, potyautas jelleggel megérkeznek a közeli kisvárosa, és körbenéznek, hogy hű, szóval ilyen London. (Egy régiségbolt kirakatában lévő állóórára, meg hogy jé, a Big Ben.) És az egyik nyúlcsaj megjegyzi az amúgy ikertestvérének, hogy hát ezek a mai fiatalok, én a te korodban nem utazhattam ennyit. Mire másik, hogy de hát kábé három sarokkal ezelőtt voltál az én koromban! Aha, hogy repül az idő.
artsomnia.hu
Vagy a depresszív kakas, aki minden reggel összeomlik lelkileg, hogy a kurva életbe, már megint felkelt a Nap, úgyhogy előbb a kötelező kukorék, aztán mehet tojásokat csirkésíteni, pedig nagyon nem biztos benne, hogy fel van készülve az apaságra.
És tele van ilyen felnőttes problémákkal, úgyhogy egy átlag gyerek nyilván nem is érti a poénok egy részét, de gondolom a látványvilág nekik is bejön.
Ja, és van benne egy csomó olyan kulturális referencia, ami szintén csak némi háttérrel érthető. A főszereplő csaj, akit simán csak Beának szólítanak, nyilván Beatrix, nagy természetmániás, madármegfigyelő és ráadásul fest. Béna absztrakt képeket, de a nyulakról szóló rajzai meg cukik, és hát a stílusukból egyértelmű, hogy Bea(trix) az maga Potter filmes alteregója. És a második részre Trixi már ír is egy könyvet, aminek a címe tök véletlenül Nyúl Péter, először magánkiadásban jelenik meg, aztán találnak hozzá kiadót is, pont mint az életben. Vagyis a filmbe beleírták az alapjául szolgáló könyv keletkezéstörténetét is. Nagyon meta.
Persze az ilyesmik csak a magamfajta hülyéket érdeklik, a legtöbb néző egyszerűen röhög majd kissé lefárad, de szigorúan ebben a sorrendben. Nem egy királydráma, de néha ránk fér az ilyesmi.
hu.wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése