Én már tényleg nem értem a hazai filmforgalmazókat, az ő címadásaikkal, amikor az Alienből az lesz, hogy Nyolcadik utas a halál, a Gilmore girls az Szívek szállodája, The Cell magyarul A sejt (ja, azt is jelenti, csak itt cella vagy zárka, junó), a Braking Bad meg Totál szívás (ja, a fordítás tényleg), és ami igazán fáj, hogy Martin McDonagh mesterműve, az In Bruges az in hángerijen Erőszakik, ami annyira kínos, hogy leírni is fáj.
És akkor végre látok egy jó filmet Johnny Depp főszereplésével, akin sok év után (2018-as a film) újra látszik, hogy nem a Karib-tenger kalóza pusztán, hanem egy tényleg jó drámai színész, erre aztán valami félagyú alulművelt ad neki gy ostoba címet.
The Professor - ennyi az angol, de magyarul : Richard búcsút mond. Hát, az van, hogy szerintem semmi baj az eredeti címmel, a főhős, azaz Depp egyetemi oktatót alakít (és angolul mindenkit, aki ilyet művel, azt professzornak hívják, még engem is szólítottak így egy dél-londoni junivörzitin, ha már a vezetéknevem kifogott rajtuk), aki amúgy irodalmat tanít, és aki rákos, immár gyógyíthatatlanul. Úgyhogy egyfelől lassan búcsúzik a környezetétől (a kissé már elhidegült feleségétől meg a leszbikus lányától), másfelől meg látványos szabadsággal kezd magasról tenni, az életét addig megbéklyózó kényszerekre. A parkban tartja meg az óráit, közben füvezik a diákjaival, az egyetem seggfej kancellárját szellemesen és rém trágárul küldi el a faszba, és közben egy pillanatig sem akarja ráerőltetni magát és haldoklását másokra. Szimplán csak megéli, hogy milyen az, amikor már nem kell a következményekkel törődni, milyen az, hogy tényleg szabad lehet, ha csak a hátralévő időre is.
Így aztán a hülye magyar címmel ellátott cucc nem sötét borongás az elmúlás tragikumán, inkább egy afféle fekete komédia, mert röhögni biztos hogy többet lehet rajta, mint könnyezni, nem kis elégtételt érezve saját vacak kis életünk kapcsán, hogy azért lehet ezt így is. A főhős ráadásul, szabad lévén, immár maga dönt arról, mikor lép ki az egészből, és hát a végén ki is lép
De semmi tragikum, viszont valami komoly szplín terjeng, érzelmes de nem giccses a sztori, egy pillanatig nem gondoltam hogy na, tekerjünk bele egy kicsit. Pedig rendszertanilag a pároslábú patátlanok türelmetlen rendjébe tartozom. Csillagjegyem Vesztes, okoskodó aszcendenssel .(Lottószámaim a pí, a gyök kettő, és a mínusz végtelen négyzet, az utolsó kettő meg a Kuka és a Vidor, már ha azok számok egyáltalán.)
Talán pont ezért bírom az ilyen filmeket, a hülye magyar címek ellenére is. (De azért néha valakit tényleg képen kéne vágni egy döglött heringgel az ilyenek miatt, csak mer' a statuálás a fontos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése