De ez már ne akadjon be, a fenébe is....

Az annyira vicces, mikor a kormányhitű (milliókkal kitömött) megmondóemberek (na jó, még mindig utálom azt a szót, hogy influenszer) megmondják, hogy miért nem kel kimászniuk Valgyimir Vlagyimirovics seggéből. Hát mert megélnek belőle, gondolom nem is rosszul, elvekről, ne adj' isten értékekről meg annyi képzetük van, hogy aki fizet, az rendeli a nótát.

Na jó, ez igazából nem vicces. Az vicces, hogy: "Találkoztam már sellővel, megdugtam, aztán kiderült, hogy süllő. De hát jégágyon olyan hasonlóak." Ezt amúgy a Bob's Burgers című rajzfilmsorozatban találtam ma, és elkezdtem érteni, miért is nézem, de elég rendszeresen.

Na, ehhez képest értem az is, miért nem olvasom/nézem ezeket a Megafonos faszfejeket, kerülöm Bayer (meg Semjén) Zsótot, mert a vérnyomásom emeléséhez pont jó a kávé, közepes tejjel, nem kell, hogy fölbasszam magam efféle hülyéken.

És tudom, erre az az adekvát válasz, hogy de hát én is pont olyan véleménybuborékban élek, mint ők, mit szövegelek itt, pedig az a helyzet, hogy nekem igazam van (de mindig ám!) nekik meg nem. És igen, ez már maga az az iróni, ami azért talán megkímél a durva csőlátástól. Én olvasok Mandinert, meg VálaszOnline-t, pedig aztán nagyon nem az én nézőpontomat viszik. De túl kevés az időnk ahhoz, hogy érdekvezérelt ostobaságokkal fárasszuk leharcolt idegrendszerünk. Nekem például itt hever már jópár napja egy Salman Rushdie regény (Salimár Bohóc), ami eddig valahogy kimaradt, pedig varázslatos egy szöveg, de még a közepén sem tartok. Pedig évek óta megvan, még Petrától kaptam, de hát újra kellett olvasni a Szégyent, meg Éjfél gyermekeit még hát a Sátáni verseket (azt mondjuk pont kórházban fekve), aztán először A mór utolsó sóhaját. Rushdie komoly munkát ad egy komolytalan olvasónak, ez van, de megéri.

És akkor most én hogyan is jutottam el a kormányhitű ostobaságoktól Rushdie-ig? Tudja fene, ez itt a szabad asszociáció terepe, oda jutok el, ahová akarok, ami a pénzért írt cikkekre ugye már nem jellemző. Nem igazán. de - szemben a megafonos izékkel - én ott nem ócska propagandát nyomok, hanem filmkritikát, meg tudományos ismeretterjesztést.

Amit persze itt is gyakorta, de nem tehetek róla, ez már beakadt.

És akkor ceterum censeo: Putyin egy diktátor, rendszere meg a feudális anarchia. A felcsúti meg másolja, asszem ma hallottam valami műsorban, hogy szívesen lenne ő egy orosz gyarmat helytartója, az megfelelne a rokonok, barátok és üzletfelek érdekeinek. Mint Lukasenka elvtársnak is, fehérorosz viszonylatban.

De legközelebb valami irodalomról, a nyavalya rongálja az idegeit, ezekkel a propaganda-falvédőkkel.

Nem simán téeszelnök-fejű, az is volt. (mandiner.hu)

Hát Rushdie nem szimpatikusabb.? Képmellékletünket hallották.

(hu. euronews.com)

Háború

Most már biztos, hogy háború van egy szomszéd országban. Vlagyimir Vlagyimirovics Faszkalapov "békefenntartó" állagú csapatokat küld (mit küld, vezényel!) Kelet-Ukrajnába, nem kicsit megszálló jelleggel, hanem nagyon. Látható volt ez már a múlt hét végén, mikor a donyecki meg luhanszki szakadárok hirtelen nehéztüzérséggel kezdték lőni az ukrán hadsereget. (Ez tényleg jellemző: szakadárok nehéztüzérséggel, csak nem Vologya bácsitól kapták? Karira, szülinapra, mittomén...)

Erre azt mondja a Minden Oroszok mindenorosza, hogy mégse hagyják abba a hadgyakorlatot az ukrán határ mentén,mert hát arrafelé már zavaros a helyzet. Ja, hát ha kavarják, akkor az. Most meg már a békét mennek fenntartani, ha már szétbaszták remekül.

Na most az van, hogy putyin (csupa kisbetű)  terve nyilvánvaló volt, már régóta. Ez a fasz a a Szovjetuniót akarja vissza, mikor ő még megbecsült kágébé-ügynök volt, és a hatalom, ha oda akart baszni, akkor odabaszott, és szarhatott közben a gázárakra, meg a londoni tőzsdére. Ő ma már ezt nem teheti, és fel is cseszi magát rajta, hogy mióta van az a nyugati métely, hogy nem ő fingja a passzátszelet.

Ilyenkor jól jön egy háború. És ő, mint egy rendes szociopata, a halottakat és megnyomorítottakat csak az 'óhatatlan veszteségek' kategóriába teszi, számok egy táblázatban baszki, megnézzük amíg a lakáj hozza a pezsgőt meg a kaviárt, elvégre reggeliznie még egy történelmi léptékű államférfinek is kell.

Neki térkép e táj. És sajnos ceruzája is van hozzá.

A gyáva diktatúra indiszkrét bájtalansága

Órákig érleltem magamban a témát, gyakorlatilag délelőtt óta, hogy le bírjam írni a véleményem a nélkül, hogy a pártvezér és kancellárt, meg bűbájos csicskáit annak nevezzem, aminek igazából gondolom őket.  Szóval állampártszerű olvasatban, hátha volt még valaki rajtam kívül is nyaralni Iróniában, ez így festett:

Az Iványi Gábor által vezetett, egyházi státuszától már eleve megfosztott vallási közösség. Által működtetett egyesületet megszállta az (állampárti kétharmados elsöpréssel működtetett) NAV, ami fontos rövidítése az Állam Ellenségeit Basztató Hivatalnak, csak valahogy még nem jött ki a betűszó. Vagy ilyesmi. De ezek a mocskok (libernyákok, vagy az már két brossurával ezelőtt volt?). akik a mindenféle aljadék hajléktalannak segítenek, meg terjesztik a család szentsége elleni eszméjének rombolásának a.. a eszméjét, ezek ottan tüntikéztek az adócsaló Iványi és bandája előtt, sőt részvételével.

Mer' a lényeg a' adócsalás, hisz tudjuk hogy oké, nem kapta meg az egyesülete a neki járó pénzt, de mit ugrál, örüljön, hogy nem küldtük rá a készenléti adóellenőröket! Mi? Ja, hogy ráküldtük...  hát akkor örüljön, hogy csak most. És mit ugrál ez vén szakállas fószer, tisztára mintha nem értené, hogy igen is három iratszekrény, meg hat merevlemez, az hat óra, lefoglalásilag, estig elbíbelődnek vele a hatóságok, csak mert itt demokrácia van, ha nem teccett volna észrevenni.

Az meg hogy az újságírók, meg az ellenzéki képviselők úgy másznak be az ablakon, az tiszta hülyeség, elvégre két-három héten belül a gujás miniszter úr (a neve most nem jut eszembe), úgyis sajtótájékoztat az ügyben, majd tessenek elolvasni a fideszponthu.pont.hu-n. Pont hu, vagy az már volt?

Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni, akinek meg nem tetszik a rendszer, az szavazzon erre, vagy menjen Londonba mosogatni. (De előtte tanuljon meg valami dél-indiai, esetleg karibi nyelvet.)

_________________ o _____________________

Fáradt vagyok én már ehhez, undorodom a potrohos pszichopata rezsimjétől. Túl öreg, hogy elhúzzak (hát, vagy nem), túl fiatal a halálhoz,de most tényleg: meddig csicskáztathatja a hatalom az embereket, és az ő életük bármely szeplőit? A válasz egyszerű, mióta hagyjuk. Meg mióta van vesztenivalónk. de mondjuk nekem nincs (Wagner úr: Ingyenélő vagyok, nincs rezsim az életre.)

Én már leírhatom, hogy baszódjál meg orbánviktor, s külön semjénzsolt! És itt kellene ideidéznem, vagy már harmadszor a dalt, amit végül is miért ne? Ismétlés a tudás... izéje!

Lelövik anyut a repülőn

Na ja, mi más is történne, ha egyszer az a film címe, hogy Vérvörös égbolt. Repülőn vérengzeni amúgy is látványos, hisz nincs hová menekülni, egy klausztrofób helyzet, ahogy egy szűk fémcsőben egyszerre sok emberbe fagy bele a vér (már akiét nem ontják épp), látványos a sikoltozásos pánik, vagy különösen dermesztő a csend, ha annak van érkezése az induló járaton.

Ez a tavalyi keltezésű, és német-amerikai identitású cucc is úgy indul, mint egy átlag gépeltérítéses film, például gyorsan kiderül, hogy kik a főszereplők (ez esetben anyu és okoska kisfia), valami tudósféle közel-keleti (aki ezért hát eleve potenciális terrorista), a tétje meg annyi dolognak, hogy anyu eljut-e valaha Nyú Jorkba, ahol állítólag tudnának mit kezdeni a leukémiájával. Anyu már az elején sincs jó bőrben, rezeg a feje, mint a kocsonya, a reptéri vécében máris be kell szúrnia a következő adag gyógyszert, de azért kitart, mert erős nőnek írták meg a forgatókönyvben.

Aztán meg jönnek a rút gépet eltérítők. Oké, nem a gép rút, az eltérítők, sőt ők sem, csak a szándékaik, na jó, mondjuk főleg a módszereik, de hát humánus, környezetbarát, fair trade és low waste gépeltérítésre még nem láttunk példát, ez valahogy nem fér össze a terrorizmus lényegével. Azért a térítők közt is vannak különbségek,van az emberarcú, aki saját maga a szerint csak a jó ügyért, meg mondjuk a pszichopata, aki csak azért nem állt be annak idején az SS-be, mert akkoriban még az anyja sem élt.

port.hu

És jön a dráma, mikor a pszicho-térítő lelövi anyut, több golyóval, sérelmére, a gyerek szeme láttára, bár az egésznek itt nincs súlya. Semmi drámai zenére, lassított felvételben összeesés, anyu csak eldől, mint féldisznó az ólban, azt' annyi.

Hát igen, anyu igazából meg sem halt, az ilyesmi nem igazán megy neki, mióta vámpír. És hát nyilván azért szenved  fehérvérűségben, mert nem fogyaszt elég, nyomelemekben és vörösvértestekben gazdag ööö... vért. A gyógyszereit meg arra szedi, hogy valahogy kibírja torkok átharapása nélkül, ha már egyúttal felelősségteljes anyát is kell alakítania. Úgyhogy anyu nekiáll levadászni a terroristákat, aminek persze megvan az a kellemetlen mellékhatása, hogy azok is vámpírizálódnak, ha már van annyira rendes (vagy csak annyira siet a következőre vetni magát), hogy nem szívja szárazra őket.

Ettől viszont beindul a harapdálások láncolta, a gépen tartózkodok fertőzésszerű drakulizációja, mintha a koronavírus nem lenne elég. (Mondjuk senkin sincs maszk, pedig tényleg 2021-es a műalkotás, node a vérszívók nem kötődnek a pillanathoz, mint az közismert.)

Így aztán az egész nem egy szimpla vámpírfilm, se nem gépeltérítős katasztrófaizé, meg nem is trancsírozós vérben tocsogás, hanem mindez együtt, miközben morális dilemmákat is feszeget. Például mi van akkor, ha anyut már anyuként harapja meg egy vámpír, így aztán  azzá válik, a gyerek meg normális ember, akire - a számos flashback egyike szerint - anyu képes néha potenciális táplálékként tekinteni. Ami ugye duplaplusz nemjó, vagyis szednie kell a gyógyszert vérszomj ellen, de abból meg a leukémia jön, amire meg sugárterápiát kell szednie. De hát a kölökért mindent. (Már ha leukémiás egyáltalán. Lehet hogy simán csak alultáplált, mármint vérileg.)

Viszont kifejezetten remek anyu fokozatos átváltozása, ahogy hosszú absztinencia után újra rákap a vérre, és emberből a fia szeme láttára vedlik át valami szörnyszerű félállattá, hogy aztán szörnyű véget érjen. Bár a fia szerencsére nem fut el véle.

És úgy mellékesen még kapunk egy keveset a fanatikus terroristák lélektanából und módszereiből, meg a nemzetközi helyzet fokozódásából, két adag vér és bél között. Azért egy vállaltan B-filmtől ez nem is rossz. És még hangulata is van, meg alapvetően ismeretlen, de elég jó színészei.

cinegore.net

Fogadjunk, hogy megőrültem!

Nem, ne fogadjunk, mondanám, elvégre úriember biztosra nem fogad, de viszont én akkor voltam úriember, amikor tűzoltó, vagy vadakat terelő űrhajós. Hogy lassan belecsavarodom abba, hogy alig van kihez szólnom az ugye egy faktuális tény, emberi humánumom lényegét rombolja desktruktív módon, mert társas állat lennék mégiscsak, ehhez képest legfeljebb a tévét lőhetném szét idegállapotomban, mint Elvis hanyatló szakaszában. Ámde nincs fegyverem, hiányzik belőlem az erőszakosság minimuma, én még a lakásba bejutó poloskákat is óvatosan, papírzsepibe csomagolva telepportálom az erkélyre, ahol így aztán évek óta nem jártam. De ennyit a tévéről.

Mert a cím persze nem rólam szól, hanem leginkább a Starcrawler szövegének lírai Énjéről, ha már ez a dal refrénje, amit ma többször is meghallgattam, mert valahogy nem bír kimenni a fejemből nekem. Belőlem.

A lírai Én meg jó eséllyel Arrow De Wilde (tényleg így hívják, pedig azt hittem művésznév), a zenekar énekesnője, mert bár direkt mind dalszerzőkként szerepelnek, és ezen belül sem részletezik, de leginkább ő néz ki őrültnek, miközben körülötte a srácok sem a százas szögek a fiókban. És ahogy elnézem, nála ez nem szerep, ez belőle jön, de hát így jár aki hippi-beütésű művészcsaládból származik.

És mindez még szót sem érdemelne (Illetve miért ne? Ez Az Én Bulim, Itt Én Sikítok - volt egy ilyen űrhajónév Iain M. Banks egyik sc-fi remekében.), ámde akárhányszor megnyitottam ma ezt a klipet (kábé négyszer) mindig bejött előtte a fideszkádéenlófasz miniferis hirdetése, ami egyszerre primitív, aljas és... és erre már nem találok szavakat. A négyből háromszor ráadásul át sem lehetett ugrani, de még néhány alkalom, és igaz lesz rám a cím.

Az igazi valóság történelmi ténybelisége

1848-ban pont ma jelent meg a Kommunista Kiáltvány, nálunk meg ehhez képest bő három héttel később kitört a Szabadalom és Forrásdalharc, nyilván nem véletlenül, mert a korabeli metszetekből ítélve Kossuthnak már a járása meg a nézése is kommunista volt. Ezért is raboltatta el később Segesvárnál Petőfit, egész Szibériáig, mert a költő a Robert Owen-i értelemben vett utópista szocialista volt, ami az igazhitűek számára már maga az anarchista elhajlás, rosszabb mint Pjotr Alekszejevics Kropotkin kövtőjének lenni. (Még szerencse, hogy Kropotkin '48 tavaszán még hat éves sem volt, és az is Moszkvában, úgyhogy ő már nem lehetett befolyással az Akasszátok fel a királyokat! című szólólemezével ismertté vált, és Szibériában ismét Petroviccsá váló nem velszi bárdra.)

A Kommunista Kiáltvány szerzője egyébként egy fokozottan, torzonborz jellegűen szakállas német, bizonyos Marx Engels volt (bár nem tiszta, ebből melyik is a családneve), aki ritkán fürdött, szerette a bort meg a nőket, és máig emigrációban (valamint a Highgate-ben) van eltemetve Londonban, ezekből is látszik, hogy korszakos jelentőségű gondolkodó volt. Őt amúgy a Kommunista Illegális Világösszeesküvés Párt 2.0-dik kongresszusa bízta meg az iránymutató írás megprogramalkotásával, bár később a küldöttek nem sokat értettek belőle. 

Egyrészt mert német a gót betűs dialektusában írták, így aztán le kellett fordítani londonira (ha már ott volt kiplakátolva a titkos kongresszus), dán flamandra, rendes németre, meg akadémiai franciára, hogy legalább szótagolva fogyasztható legyen.

Másrészt azonban olyan mondatok voltak benne, mint például:

„A burzsoázia, ahol uralomra jutott, szétrombolt minden hűbéri, patriarchális, idillikus viszonyt. Könyörtelenül széttépte a tarkabarka hűbéri kötelékeket, melyek az embert természetes feljebbvalójához fűzték, s nem hagyott meg más köteléket ember és ember között, mint a meztelen érdeket, az érzés nélküli „készpénzfizetést”. A jámbor rajongás, a lovagi lelkesedés, a nyárspolgári érzelgősség szent borzongását az önző számítás jeges vizébe fojtotta.“

Na most, ez a nemzetközi, forradalmi munkásarisztokráciának kicsit sok volt, mert pártprogramnak így azért kissé szárnyaló, és némileg vékony, legfeljebb szabadversnek ment volna el, de azt meg nem szerették. Ám ha már annyit dolgozott rajta az elvtárs, hát ráhagyták, pláne mert nem kért érte pénzt, nekik meg már sürgős volt a forradalmi munkás-paraszt lázongás, és rövid határidővel, ingyen, már úgyse csinálta volna meg más.

És bár magyarul titokban sem terjesztették akkoriban, de Kossuth Rádió Lajos (Budapest) szerencsére tudott németül, mert a piaristákhoz járt, így értette a filozófus akcentust, és hamar be is indította a puccsot az Apostoli Magyar Kájzerundkőnigség ellen. De annyira, hogy az 1890-es évek elején a fiatal Lenin Uljanov is tőle kért tanácsot, mikor álruhában Torinóban járt (ahol ugye Kossuth emigrált épp), amit akkoriban persze álnéven, Turinként emlegettek. Konspiratíve! Szóval részben neki is köszönhetjük Sztálint, meg Hitlert és Darth Vadert, mert ha nincs bolsevik kisebbség, Adolf is nyugodtan lehetett volna tovább éhező festő Bécsben, és nem csinálja meg a Harmadik Birodalmat, így Vadernek se tervezett volna menő vastüdőt Von Braun, az Apollo-program Fau Hármas rakétái helyett.

És ez pontosan így történt, bármit is állítson a hivatalos "tudomány"!

Kerek 174 éve, ami persze huszonhat év múlva még kerekebb lesz.

Ez Szovjet-Olaszország himnusza, még a Kerenszkij-korszakból.

A gasztro-minimalizációs dilemma

Tegnap elmaradt a délutánesti séta. A délutáneste egyébként ilyen téli izé, hogy már sötétedik (azaz nem süt a szemembe az a rohadt Nap), de még nincs este, amit onnan lehet tudni, hogy a szakácsom, aki én vagyok, még nem tálalja nekem  a vacsorát. A sétával meg az az ábra, hogy mióta nincs kutyám, csak magamat tudom sétáltatni, bár eleinte nehéz volt átállni arra, hogy ez az embereknél pont fordítva működik. Hisz egy kutyát akkor kell levinni ha kakálnia kell, de egy embert meg pont akkor nem, kivéve ha még - rosszabb esetben ha már - pelenkás. 

A kutyánál a pisilés ebből a szempontból, egy idő után mindegy, egy öreg eb már rég lepisili a szőnyeget, mire felszerelném rá a pórázt, magamra meg a kabátot, csak annyi a fontos, hogy legyen itthon domesztosz. Az ember meg megoldja bárhol, a közeli parkon például nehéz úgy átvágni, hogy valamelyik bokor alatt épp ne guggolna egy néni alakú, vagy ne lóbálná erős sugárban egy bukott farkangyal.

Szóval a délutáneste olyan volt, hogy egy kutyának nagyon mennie kellet volna, nekem meg nagyon nem. Pedig komolyan egészségeset ebédeltem, volt  benne fehérje, szénhidrát,  rost, vitamin és erőspaprika, azaz az öt alapvető összetevő, ráadásul kreatív módon elővezetve. De azért lehet, hogy mégis leveszem (levetetem a szakácsommal) az étlapról a pacalos-fokhagymás, csilis tejbegrízt, vagy legalább is kevesebb vaníliás fejhúst teszek hozzá. Annyira egyébként nem is volt jó.

De mostanában egyre nehezebb normális kajákat kitalálnom, mert valami vagy unalmas, vagy egészségtelen (hizlal, elhülyít, rákot okoz), vagy szar az íze, és ha különösen kreatív a hangulatom, akkor jellemzően mindhárom egyszerre. Ami viszont finom az egyfelől egészségtelen (hiába, valami valamiért), másfelől folyton azt eszem (ez is egészségtelen), úgyhogy hamar unalmas lesz, ami ellenben egészséges, az biztos, hogy unalmas (és szar az íze), de ha valami finom és egészséges egyben, azt simán odaégetem.

Át kellene állni a fotoszintézisre, bár valószínűleg akkor is jönnének ezek a gondok. Hogy hát a vékony felhőzeten átderengő napfény az igazi, csak az uncsi, a tűző nap nem esik jól, a borús időt kedvelném, csak azzal nem lakok jól (meg nem lehet rá sajtot reszelni), az UV-lámpa meg kényelmes, csak rákot okoz.

Igazából erről a hülye táplálkozás-mániáról kéne leszokni már végre, ez majdnem olyan durva, mint a levegőfüggőség. Levegő nélkül csak párpercig bírjuk, táplálék nélkül pár napig-hétig, pedig biztos csak önuralom kérdése az egész. Egy csomó dolog nem eszik, nem iszik, nem lélegzik, mégis tök jól elvan.

Például a kövek. 

Lehet, hogy mégis opció a fényevés (hir.ma)

Kis politikai pornográfia

Így a választások felé félúton a legbizarrabb pártszerű izé a Gattyán-féle Mittoménmia Programunk Mozgalom. Hogy konkrétan mi a céljuk, az sem világos, a pasi tényleg az Élő Jázmin pornóoldalból gazdagodott meg, és részben abból gazdaszik tovább ma is, közpénzt meg tud állami megrendeléseken keresztül is szivattyúzni. Programja meg nincs, nem is tervezi, hogy legyen, elég néhány mantra, hogy digitalizáció, szolgáltató állam, meg mérsékelt liberálizélés. (Amúgy nemrég írtam a paliról, főként annak kapcsán, hogy milyen bevállalósan viseli egy kifinomultabb maffiafőnök legtöbb manírját.)

Most viszont olvastam egy remek  cikket a 444-en, ami belülről is megmutatja, hogy működik ez az egész. Mert az egyik újságírójuk fogta magát, és jelentkezett képviselőjelöltnek (az ő céges szlengjükben: területi kutató képviselőnek), elment mítingekre, volt "Saturday Snack" (WTF?) nevű pártaktíván, és tanulságos dolgokat látott-hallott. 

Ilyeneket, hogy az ország cég, a politika biznisz, a medve nem játék, meg hogy:

„Célként azt tűzte ki, hogy „március végére mi Magyarország legkövetettebb mozgalma legyünk”. Ezen az úton már jól haladnak, hiszen „organikusan, mindenféle egyéb mesterséges beleavatkozás nélkül 1800 ember azonnal már követi az oldalunkat”. Majd az egybegyűlteket arra kérte, hogy legyenek az algoritmus segítségére és nyomják a social mediát.“

Nem idézem ide az egészet, érdemes elolvasni, de elgondolkodtam rajta, tényleg mi is ez a jelenség?

Az első ötlet az volt, hogy ez egy klasszikus MLM cég, ahol főleg magukat akarják eladni, hogy aztán ők eladhassák a főnökük cégcsoportjának termékeit. Ehhez meg mindig jól jön egy választás okozta sajtófelhajtás. Klasszikus értelemben vett párt meg már csak azért sem lehetnek, mert mint a belinkelt cikkből vett fentebbi idézet is mutatja, nekik nem tagságuk vagy szavazóbázisuk van, hanem követőik, nem elveik, hanem algoritmusok, és nem politikusaik, hanem területi képviselőik.

Szóval a leggusztustalanabb, legtaszítóbb módon cégszerű az egész, de ez így még kevés. Mert egy ilyen politikai projekt, számolva azzal, hogy a választásokon nemhogy nyerni nem fognak, de lófaszt se érnek el, csak viszi a pénzt, a helyett hogy hozná. Persze, Gattyán Jázminnak (ja nem, Györgynek) úgy 300 milliárdra becsülik a vagyonát, szóval nincs rászorulva a politikai nyilvánosság nyújtotta marketingre. És akkor tényleg annyi marad, hogy ők a fideszkádéenpé erős éke az ellenzékben, szoros eredmény esetén azért annyi szavazatot elvihetnek a kétoldali orbánundorban szenvedők közül, hogy az már számítson.

De aztán hirtelen rájöttem, hogy ők a politikai innováció élharcosai, mert a felcsúti pártja sem működik annyira szektaszerűen (pedig szeretné a főnök), mint ahogy ezek a yuppie-paródiák már az induláskor . Vagyis: ők a magyar politika Szcientológia Egyháza!

Minden a helyén van, hisz a belépőknek csak a kötelező sablonszövegeket nyomják, aztán némi meló meg pénzbeszél után már lehet szelfizni a főtáltossal (2. szintű beavatás), és tuti, hogy valahol a végén ezeknek is van valami ufós, szívcsakrás, illuminátusos (a nem kívánt rész törlendő) sztorijuk, mint a szcientológusoknak  Xenu, a galaktikus főgonosz pár millió évvel ezelőtti, gonosz és galaktikus ármánykodásai. Legvalószínűbben Raël (született Claude Vorilhon) próféta ateista egyházához lehetnek hasonlatosak, mert ott az ufók mellett a szex a fő motívum. És hát a szcientológiár a maga űrmeséivel egy sci-fi író alapította, különös kegyetlenséggel elkövetett haszonszerzés reményében, Gattyán nertárs meg hát a pornóból jön, szóval...

De most még csak a termékbemutatóknál tartanak, a bolygóközi kúrás nyilván később jön majd, a beszervezettek immár zárt körű mítingjein. Mert ők tudják mi a sikeres zálog jövője! Izé, a  zálogjövő sikere... Mindegy is. A világ náluk akarat és képzet, amikből bőven van a bankszámlájukon. És még több lesz nemsoká, ha jól játsszák a Felcsúti Egységes Párt által rájuk osztott szerepet.

Tizennégyszer olyan?

Azt olvastam több, helyen is írja az újság, hogy e hónap 22-én egy bazi nagy aszteroid meteor közelíti meg a Földet, ami akár veszélyes lehetne, ha. Basszus, én meg nemrég vettem épp tartós tejet, most én mit csináljak azzal egyáltalán. Egy rendes, becsapódós világvégének mégis csak az lenne a lényege, fogy megiszunk, felzabálunk, elszívunk és megdugunk mindent, illetve mindenkit, miközben haragosainkat és a fölöttünk lakókat elküldjük a kurva anyjukba. Ha már úgyis mindegy. 

Az ilyesmit nem úgy kell várni, mint a hülyék a Tévés Spektrumon, hogy építenek egy bunkert egy barlangban, és oda bepakolnak egy csomó babkonzervet, meg olyan gépet ami a pisából csinál ivóvizet, meg benzit, amivel a gép működve világít is egyben, és esetleg a benzinből csinál pisát, hogy abból is víz legyen, ha már nagyon kell, de nem úgy. 

Nem, tényleg nem ez a helyes hozzáállás, de nem is az, hogy meditáljunk az Isteni Fényen, hanem hogy ki kell élvezni a hátralévőt, meg kell nézni az összes filmet például, ami eddig kimaradt, de csak ha komédia vagy pornó, mert felesleges lélektani drámázni, mire levonnánk a tanulságot, már minek? Megtérni meg pont csak az utolsó fél órában érdemes, akkor gyorsan, csomagban megbánhatjuk bűneinket, elmormolhatunk pár érthetetlenül szanszkrit mantrát akár, rágyújthatunk egy spanglira, mert hátha magával viszi hallhatatlan de romolható lelkünket az Úr Jah, mondjuk tévedésből a Vallhallába, de ha mégsem, vidám instant megvilágosodásunk lesz, mielőtt jön a földrengés-cunami tüzes tornádóval, vagy amivel szokott jönni a világvége, és leolvadna tőle az arcunk javarészt, de csak miután pépessé robbant a szemük világa. Ezeket így pontosan nem tudom, eddig az összes  világvégéről lemaradtam, főleg azokról, amikor még nem is éltem.

Persze erről le fogok, mert kiderült, hogy mérsékelten érdemes bulvárhírek címeiből tervezni a közeljövőt, mert máshol több helyen meg olyat láttam olvasni, hogy ez az üstökössztoida, vagy mi, azér' sokkal kisebb, mint a Hold, de tizennégyszer olyan messze megy el. Nem a Hold persze, az marad a körüli pályán, ami jó, mert különben nem lenne apály, dagály, a tengerszint úgy maradna pont, mint mikor lelépett, és számolhatnák újra a feletti magasságokat.Mondjuk legalább elmaradna a holdbéli nácik inváziója, ami nem rossz, csak unalmas.

Úgyhogy végül is nincs semmi baj a tartós tejekkel, a babkonzervvel töltött bunkerekben üldögélőkön meg legalább lehet röhögni.

Egyébként is, a tejesdobozok a szekrényben olyan megnyugtató látvány, de csak ha a felső polcon vannak, alul már elég lehangoló az egész. Oda leveskonzerveket kéne tenni, de az pont nincs itthon. Úgy értem, azok nem vannak itthon. Viszont megnyugtató, hogy ráérek venni őket négy-hat hét (467) múlva is.

Andy Warhol: Campbell's Soup Can (Tomato/Pink) - 1968

wikiart.org

Nem túl szellemes, névtelen szellemek

Az előző nyuszis poszt után igazán kell valami egyensúlynak, és hát ez esetben a cuki nyuszik fel sem merülhetnek, legfeljebb lefejezve vagy karóba húzva. A Ghost egy svéd, hát mondjuk metálbanda, bár a zenéjük igazán másodlagos, sőt a zenészek is. Mert igazából ez egyszemélyes performansz, egy Tobias Forge nevű fickó az énekes, dalszerző, producer egy személyben, a zenekar többi tagjának pedig nem ismerhetjük a nevét, de az arcukat sem. (Állítólag Forge rendszerese cserélgeti is őket.) Ő maga vagy mint valami sátáni ellenpápa lép színpadra, vagy csak egyszerű, mindennapi hullasminkben, de hát ezen a skandinávoknál igazából nem csodálkozik senki. (Főleg a norvég black metal zenekarok rénszarvas-daráló, sátánista, viking sámános, templomégetős imidzse óta.)

Nemcuki, nemnyulak (zene.hu)

De a Ghost zenéje a fasorba sincs mondjuk a Venom vagy Mayhem agyszaggató darálásához (pedig a kinézetük után erre számítana az ember), ezek leginkább valami gótikus nyavalygást, néha meg egy mondhatni apokaliptikus gitárpopot játszanak, zeneileg szerintem nem túl izgalmasan. De az tetszőleges klipjükből vagy koncertvideójukból kiderül, hogy itt a színpadi megnyilvánulás a lényeg. Az imidzs, a performansz, amelyet persze az értő közönség annak vesz ami, azaz nárcisztikus bohóckodásnak, és épp ekként imádja. Mert a zenekar egyre sikeresebb, telt házas turnékat csinál, és már Grammy-díjat is kaptak. Mondjuk nem tudom mire, de ezt a legtöbb Grammy-díjakkal megszórt popipari szakmunkás esetében sem értem.

Ez itt viszont egy hallgatható darab, nyilván azért mert Metallica, és még csak nem is feldolgozás, igazából korrektül lenyomják, as it is. De ugye épp ettől elviselhető zeneileg ez a produkciójuk.

Mondjuk az elejébe azért bele kell tekerni, mert Forge Művész Úr nem bírja abbahagyni a dumálást, a helyett hogy a lényegre térve, énekelne végre. (Mér' nem tudok mindig, ilyen rímekbe írni?)

Kicsi szőrös állatok

Próbáltam megnézni valami lélektani drámát, esetleg némi fekete humorral, de nem ment, van nekem elég bajom, már az sem dob fel, ha egy filmben másoknak még szarabb. Most csak a könnyedebb vígjátékokat bírom elviselni, a tévében meg épp ment a Nyúl Péter. Ami egyébként eszem ágában sem volt megnézni, de az utolsó fél órára valahogy  mégis odakapcsoltam. Tényleg nem szándékoltan, biztos ráültem a távirányítóra, vagy megártott natúr, light joghurt. Úgyhogy nézés által megtekintettem a végét, két tűrhető színész volt benne, meg kis szőrős állatok CGI-kivitelben, gondolom azért maradtam, mert volt benne egy londoni szín is, csak nem a madáchi értelemben, hanem két nyúl futott benne ámokot a nagyvárosban, különös tekintettel a Harrod's áruházra.

port.hu

És aztán, én elveszett lélek, letöltöttem a filmet, hogy kis híján végignézzem. Mert a teljes másfél óra azért kissé fárasztó. Hisz az eredeti Peter Rabbit könyveket gyerekeknek írta Beatrix Potter, én meg nem olvastam őket, szerintem az én gyerekkoromban még nem is voltak meg magyarul, vagy ha mégis, hát nem nekem. A filmről meg azt gondoltam, tizenkét éven felülieknek nem ajánlott, de ez a mai környezetben játszódó változat azért elég felnőttmesére sikeredett.

Mert a felnőtt mese az angolszász filmiparban per pillanat (és vagy huszon éve) a romantikus komédia, ez meg lényegében az. Így aztán a sztori szót sem érdemel, vidéki csaj mell költözik (átmenetileg) a londoni, kissé pszichotikus ficsúr, kirobban belőlük a hormonháztartás, amit ők szerelemnek hívnak, de aztán csúful összevesznek, pasi visszamegy a bűnös városba, de aztán a végére csak összejönnek. Mondom, egy centi eredetiség nincs benne mentségéül szolgálhat persze, hogy Miss Potter akkoriban írta és rajzolta a könyveit, mikor a filmet már feltalálták ugyan, de a romkomot még nagyon nem.

Szóval a film azért uncsi kissé, mert azóta már több tucatszor láthattuk az alaptörténetet, és azért nézhető mert a nyulak (és a többi állatok, kedvencem folyton betépett szarvas, aki ugye legelés által füvezik) tök jól vannak meganimálva az élő szereplős környezetben. És mert nem cukik, hanem nagydumás vidéki suttyók, akik folyton beszólnak egymásnak. 

Például a nyulak egy alkalommal egy nagyon retro Land Rover-pickup hátuljában, potyautas jelleggel megérkeznek a közeli kisvárosa, és körbenéznek, hogy hű, szóval ilyen London. (Egy régiségbolt kirakatában lévő állóórára, meg hogy jé, a Big Ben.) És az egyik nyúlcsaj megjegyzi az amúgy ikertestvérének, hogy hát ezek a mai fiatalok, én a te korodban nem utazhattam ennyit. Mire másik, hogy de hát kábé három sarokkal ezelőtt voltál az én koromban! Aha, hogy repül az idő.

artsomnia.hu

Vagy a depresszív kakas, aki minden reggel összeomlik lelkileg, hogy a kurva életbe, már megint felkelt a Nap, úgyhogy előbb a kötelező kukorék, aztán mehet tojásokat csirkésíteni, pedig nagyon nem biztos benne, hogy fel van készülve az apaságra.

És tele van ilyen felnőttes problémákkal, úgyhogy egy átlag gyerek nyilván nem is érti a poénok egy részét, de gondolom a látványvilág nekik is bejön.

Ja, és van benne egy csomó olyan kulturális referencia, ami szintén csak némi háttérrel érthető. A főszereplő csaj, akit simán csak Beának szólítanak, nyilván Beatrix, nagy természetmániás, madármegfigyelő és ráadásul fest. Béna absztrakt képeket, de a nyulakról szóló rajzai meg cukik, és hát a stílusukból egyértelmű, hogy Bea(trix) az maga Potter filmes alteregója. És a második részre Trixi már ír is egy könyvet, aminek a címe tök véletlenül Nyúl Péter, először magánkiadásban jelenik meg, aztán találnak hozzá kiadót is, pont mint az életben. Vagyis a filmbe beleírták az alapjául szolgáló könyv keletkezéstörténetét is. Nagyon meta.

Persze az ilyesmik csak a magamfajta hülyéket érdeklik, a legtöbb néző egyszerűen röhög majd kissé lefárad, de szigorúan ebben a sorrendben. Nem egy királydráma, de néha ránk fér az ilyesmi.

hu.wikipedia.org

Dermesztő bizonyíték

Mái napon eddig a 444 produkálta a legviccesebben szándékos félreértése alkalmat adó címet, egy cikkük (hát, inkább posztjuk) felett. Aszongyák: "Kardiológus főorvos is ajánlja Németh Szilárdot." Méghozzá azért, mert már bizonyított

Amiről persze rögtön arra asszociál z ember, hogy Németh, a zsír-és belsőség alapú konyha Paganinije olyan rém egészségesen étkezik, hogy jóval megelőzte a tudomány aktuális álláspontját, de most a Jahn Ferenc Kórház kardiológus főorvosa ismeri el, hogy hát emberek, ez mégis működik. Gabonapehely helyett velős pacalt a gyerekeknek, szalonnás pizzát meg disznóvágást! Utóbbi ráadásul mozgás, szóval majdnem sport (pláne ha elég gyorsan menekül a disznó), a pálinka meg eleve nélkülözhetetlen eleme a magyar gasztronómiai kultúrának. Miközben folyékony télikabát, és a fogakat is tisztítja.

Persze nem erről van szó, csak a derék főorvos fideszes, a rezsisertés meg már megint indul egyéniben, de ott, ahol az elmúlt két választáson kikapott. Szóval ha ez a doki szerint már bizonyíték, akkor valamit nagyon nem ért. És lehet elköveti a "szerencsejátékos tévedése" című klasszikus statisztika hibát, miszerint ha a pasas már kétszer kikapott, akkor harmadszor biztosan nyerni fog, mert mennyi az esélye, hogy zsinórban háromszor veszítsen?

Ha mondjuk fej vagy írást játszunk, és már tizedszer jön ki a fej (egymás után), akkor ha megkérdezzük, hogy mennyi az esély tizenegyedszerre az írásnak, akkor a legtöbben azt mondják, hogy elég nagy. Pedig nem, pont ötven százalék, hisz minden egyes dobás egymástól független esemény, és mindig ötven százalék esélye van egyik vagy másik kimenetelnek. Ha a ruletten sorozatban sokszor jön ki a piros, abból semmi nem következik azzal kapcsolatban, hogy most akkor mennyi az esélye a feketének.

De természetesen nem erről van szó. Egyrészt a választások nem teljesen független események, bár az aktuális versenyre sokszor csekély hatással van az, ki nyert négy éve. Mert sokan eleve nem jelöltekre, hanem pártokra szavaznak, s akkor mindegy kit indít az ő pártjuk, ha egy epilepsziás hódot, akkor rá szavaznak.

Így aztán nem baj, ha Szilárdunk (közeli jóbarátoknak csak Államtitkár Úr) külsőre annyira vonzó, mint egy cserbenhagyásos gázolás, de ha megszólal (márpedig folyton megszólal), akkor kiderül, hogy a lelke is csúf. De a fazon legalább nem okos. (És igen, a másik külsejével foglalkozni nem túl elegáns, de lehet hogy valaki épp ez alapján mondja majd, hogy ezt azért már ne, másfelől meg a fidesz mikor volt elegáns, az elmúlt immár húsz évben? Szóval nyugodtan fel lehet hozni, hogy NSz azért tehetne valamit a külsejével is, úgy tudjuk a választási indulásnak nem feltétele, hogy valaki egy zsírfejű, külvárosi verőember képét mutassa a tisztelt választóknak.)

De a doktor úr ilyesmiken nyilván nem gondolkodott, a Párt ezt a fazont indítja, így ő támogatásáról biztosítja, és lehet hogy nem érzi, ezzel a "már bizonyított" dumával túl sokak szemében járatja le saját magát. Persze a fene tudja, lehet hogy ez inkább csak nem érdekli.

A kép ennek a Puzsér-cikknek az illusztációja. Ajánlott olvasmány.

Napra pontosan

 30 éve, jesszus, ennyire öregszem? 1992 február 14 belém égett. Abszolváltam egy angol nyelvvizsgát, de ami sokkal fontosabb, akkor volt a középsulis szalagavatóm, és hát Erika. Én tőle tudtam meg, hogy mi a frász az a Valentin-nap.

Alice a farkasokban

Mindig találok új zenéket, hallgatnivaló zenakarokat, most ezt itt. Nem tudom, hogy is került ez elém, talán valami algoritmus dobta ki, talán valami egészen mást kerestem, de ebbe botlottam. Egy nagyjából tíz éve létező, londoni 'alternatív' rockzenekari együttes ők, és ja, bírom amit csinálnak. Mondhatni érdemes beléjük hallgatni.

Professzor, búcsú, mondás

Én már tényleg nem értem a hazai filmforgalmazókat, az ő címadásaikkal, amikor az Alienből az lesz, hogy Nyolcadik utas a halál,  a Gilmore girls az Szívek szállodája,  The Cell magyarul A sejt (ja, azt is jelenti, csak itt cella vagy zárka, junó), a Braking Bad meg Totál szívás (ja, a fordítás tényleg), és ami igazán fáj, hogy Martin McDonagh mesterműve, az In Bruges az in hángerijen Erőszakik, ami annyira kínos, hogy leírni is fáj.

És akkor végre látok egy jó filmet Johnny Depp főszereplésével, akin sok év után (2018-as a film) újra látszik, hogy nem a Karib-tenger kalóza pusztán, hanem egy tényleg jó drámai színész, erre aztán valami félagyú alulművelt ad neki gy ostoba címet.

The Professor - ennyi az angol, de magyarul : Richard búcsút mond. Hát, az van, hogy szerintem semmi baj az eredeti címmel, a főhős, azaz Depp egyetemi oktatót alakít (és angolul mindenkit, aki ilyet művel, azt professzornak hívják, még engem is szólítottak így egy dél-londoni junivörzitin, ha már a vezetéknevem kifogott rajtuk), aki amúgy irodalmat tanít, és aki rákos, immár gyógyíthatatlanul. Úgyhogy egyfelől lassan búcsúzik a környezetétől (a kissé már elhidegült feleségétől meg a leszbikus lányától), másfelől meg látványos szabadsággal kezd magasról tenni, az életét addig megbéklyózó kényszerekre. A parkban tartja meg az óráit, közben füvezik a diákjaival, az egyetem seggfej kancellárját szellemesen és rém trágárul küldi el a faszba, és közben egy pillanatig sem akarja ráerőltetni magát és haldoklását másokra. Szimplán csak megéli, hogy milyen az, amikor már nem kell a következményekkel törődni, milyen az, hogy tényleg szabad lehet, ha csak a hátralévő időre is.

dailymotion.com

Így aztán a hülye magyar címmel ellátott cucc nem sötét borongás az elmúlás tragikumán, inkább egy afféle fekete komédia, mert röhögni biztos hogy többet lehet rajta, mint könnyezni, nem kis elégtételt érezve saját vacak kis életünk kapcsán, hogy azért lehet ezt így is. A főhős ráadásul, szabad lévén, immár maga dönt arról, mikor lép ki az egészből, és hát  a végén ki is lép

De semmi tragikum, viszont valami komoly szplín terjeng, érzelmes de nem giccses a sztori, egy pillanatig nem gondoltam hogy na, tekerjünk bele egy kicsit. Pedig rendszertanilag a pároslábú patátlanok türelmetlen rendjébe tartozom. Csillagjegyem Vesztes, okoskodó aszcendenssel .(Lottószámaim  a pí, a gyök kettő, és a mínusz végtelen négyzet, az utolsó kettő meg a Kuka és a Vidor, már ha azok számok egyáltalán.)

Talán pont ezért bírom az ilyen filmeket, a hülye magyar címek ellenére is. (De azért néha valakit tényleg képen kéne vágni egy döglött heringgel az ilyenek miatt, csak mer' a statuálás a fontos.)

A Párttal a népnek egy az útja!

Januári a hír, de nekem valamiért csak most jött szembe, ám ettől  még Elsőosztályú Faszkorbács-díjas mozzanata a hazai közéletnek. Történt ugyanis, hogy Csongrád megye négyes számú választókerületének fidesz-vonzalmú polgármesterei közül többen, közösen üzenték meg Márki-Zay Péternek, hogy nem kérnek az ő kampányrendezvényeiből, szóval a békesség kedvéért oda ne tolja a pofáját a falujukba. Mert ők - és gondolom rajtuk keresztül az őket megválasztó helyiek - nem szeretnék, ha behurcolná településeikre a megosztó politikát. Mert hát oké, időnként vannak ezek a választások, ki kell bírni, de hogy kampány legyen meg viták, meg hogy az ellenzéki képviselő-jelölt (aki itt pont MZP) csak úgy rendezvényezhessen feléjük, na azért az már tényleg sok lenne. Náluk amúgy is csak az Egységes Párt van nagyjából 1927 óta, igaz, változatos nevekkel, de egylényegűen. Úgyhogy a megosztó politikusok menjenek máshova lázítani.

Az persze érdekes, bár nem meglepő, hogy kormányhitű bürgermejszterek, a méltán röhejes Lézer János egykori miniszter (most ménesbirtok-birizgáló), a fél-kegyvesztett/ talonba tett fideszkádéenpés jelölt esetében nem tartanak attól, hogy a megosztás szellemét pestisként hurcolná be szeretett közigazgatási egységeik leharcolt köztereire.

Hisz egyfelől ők személy szerint (miként a választóik) kibaszottul elégedettek a kormánnyal, sosem fejlődött a térség olyan tempóban, mint most, elég csak a saját bankszámláikra nézniük. Másfelől meg a Jánost igen szereti a nép, senki nem tud olyan snájdig módon újrafestett mászókát átadni a játszótéren mint ő, rendesen nemzetiszínű szalaggal, pompomlányokkal, Bunyós Pityu plébekk-sóval. Alkalmas egy ember, na. Nem kell ide a feszkó, hogy másik jelölt, meg ilyen hülyeségek. Az ellenzék örüljön neki, hogy ott lesz a szavazólapokon, és nem csupa kisbetűvel, szóval ne akarjon folyton máshol is ott lenni, beletaposva az áldott és idilli békébe.

Az meg, hogy van a lakosságnak, miszerint választópolgároknak egy nem elhanyagolható része, akiknek hányingere van ettől a gátlástalanul törtető pojácától, az nyilván csak valami liberális fake-news, mert ezek a mindenféle közvélemény-kutatók javarészt liberálbolsevik,  genderista, sosorbérenc, valamint bevándorláspárti, uram irgalmazz: szociológusok! Alajdék egy népség az összes, csak okoskodnak, meg dumálnak hülyeségeket, miközben még egy disznót sem tudnának rendesen levágni, ha nem lennének vegák, éhen halnának.

Mert a mindenféle kutatásokkal, meg „demokrácia-elméletekkel“ szemben a valóságos tény az, hogy a csongrádi négyes választókerületben  nem Zeti az Együttműködés Rendszere, hanem tényleg. Itt a keményen drogozó kisembereknek egyszerre dobban a szíve, vagy a lába (attól függ merre van érszűkületük), egységesen állnak, ülnek és fekszenek ki János Képviselő Úr mellett, hisz aki egyszer már nagyon miniszter volt, az annyit is ér!

MZP-t meg nem szereti senki, biztos valami tér-idő anomália miatt választották meg már kétszer is Hódmezővásárhely polgármesterének. Racionális magyarázat ugyanis nincs erre, ez Lézer Miniszter Is Volt Már Úr körzete, és slussz! Az ellenzék ellenkezzen máshol, de nekik nem kell a műsoruk, a végén még tényleg azt hiszi az istenadta nép, hogy demokraták a polgárjenőik, ami azért igazán nagy botrány lenne.

Szabadon tartott identitás

A Freeheld (magyarul(?): A nő, akit szerettem) szándékai szerint egy szájbarágós film lenne, azt' mégsem az. Köszönhetően a színészeknek, akik valóban nagyot mennek benne, Julianne Moore, Ellen Page meg Steve Carell meglepően erős triót alkotnak, úgyhogy a manapság divatosnak számító (de már 2015-ben, a film készültekor is fókuszban lévő) téma, azaz a homoszexualitás és annak elfogadása, nem csúszik át valami rémes didaxisba. 

A történet első nekifutásból amúgy nem sokkal bonyolultabb egy óvodás mondókánál. Van az idősebb rendőrnéni, Laurel (Moore), akinek már az is épp elég, hogy nőként elfogadja őt a macsó zsaruk  hordája, úgyhogy azt végképp nincs kedve bevallani, hogy leszbikus. Egy másik kisvárosba jár csajozni, össze is gabalyodik a bevállalós fiatalabb lánnyal, Stacie-vel (Page), aki meg maga a messziről is jól látható nemi sztereotípia: szabad száj, rövid haj, kockás ing, farmer bakanccsal, autó-motor függőség. Itt ő a freeheld, a szabadtartású, kapirgálós leszbikus, míg a szerelme első blikkre olyan, mint aki a nyolcvanas években látta a Charlie angyalait, és azóta úgy maradt.

Aztán persze összeköltöznek, mint immár bejegyzett élettársak, a rendőrnő azért még igyekszik titkolóznia munkahelyén, bár a társát és legfőbb bizalmasát, azért fokozatosan beavatja.

24.hu

Aztán jön a vissza van még a feketeleves, kiderül, hogy Laurel igen nagyon beteg, max egy éve lehet hátra, úgyhogy indulhat a haldoklásos könnyfacsarás-maraton. De marad a feltételes mód, mert nem indul, helyette kapunk egy LLM-sztorit (Lesbian Lives Matter), a jogegyenlőségért folytatott harcot, így aztán a cselekmény csak kisebb részben zajlik a betegágy mellett, annál inkább tárgyalókban és bizottsági meghallgatásokon. Mert  a pár úgy gondolja, hogy Stacie-nek örökösként igen is joga lesz majd Laurel huszonév alatt összemelózott nyugdíjára, pont mint a hetero (és néhai) kollégák özvegyeinek. Hát igen, ők nem házasok, de csak azért, mert nem lehetnek azok.

És itt a jön a képbe, szó szerint, Carell figurája, az elszánt melegjogi aktivista, aki aztán lendületesen lopja el a show-t a két színésznő elől.

Érdekesen pikánssá teszi az egészet az, hogy Ellen Page akkoriban már nyíltan leszbikusnak vallotta magát, mondhatni testhezálló volt neki a szerep, azóta azonban már jogilag, és nagyjából biológiailag is férfi, mint Elliot Page . Vagyis nem leszbikus, hanem transznemű, igazából ő már akkor is egy hetero pasi volt, csak valami karmikus műhiba miatt egy női testben. Mondjuk ezt azóta korrigálta.

       

Előtte, utána (belfasttelegraph.co.uk)

Page identitása persze nem egy kardinális kérdés, elvégre azért színész, hogy olyat karaktert is el tudjon játszani, aki nagyon nem ő, de az biztos nem hátrány, ha a method acting (azaz a Sztanyiszlavszkij-módszer) séróból megy, ha nem kell azon dolgozni, hogy a forgatás alatt úgy keljen fel regelenként, és úgy főzze a kávét mint egy igazi leszbikus. Hisz hősünk életének abban korszakába pont akként azonosította magát, ha ez később változott is.

Vagyis a film nem emiatt jó, hanem mert nem akar valami nagy és öblös erkölcsi tanulságot a szánkba rágni, jó pillanataiban csak meséli a sztorit, mozaikszerűen, de egy irányba tartva. A rosszabb pillanatokban azért kissé didaktikus, de a dramaturgiai hitelessége ettől még tíz pontos, ami túl sok benne, az a felesleges pátosz, a nagyot mondások közbeni megtört tekintetek, vonósokkal a háttérben. de azért még pont nem fáj, nem menekülünk előle a konyhába valami vigasztortáért.

Ja, a film egyébként valós történet alapján készült. Ez rendszerint szokott adni az egésznek egy vajszínű árnyalatot, de itt nem igazán számít, annyira tanmese jellegű a love stroy - polgárjogi példabeszéd tandem, hogy szinte már várná az ember a súlyosan szomorú részek kihagyásával készült kifestőkönyv-változatot. Tanulságos mondókákkal.

Ötödik elem, hatodik érzék, de hányadik a hullám?

Én nem tudom, hogy most még a negyedik, vagy már az ötödik hullám van-e, és egyáltalán, mi számít hullámnak? Mekkora a hullámhossza/frekvenciája, lehet-e szörfölni rajta, és mekkora mérettől számít cunaminak? Ugye nem egyes szám első személyben kell érteni, szóval hogy az én hullám? 

Azt írja az újság, hogy lassan lehet készülni a hatodikra, de közben még lopakodik az ötödik, a vírus variálódik, de már nem annyira durva, vagy csak mi kezdünk hozzászokni. Ezek a variánsok meg már annyira a szívünkhöz nőnek, hogy a szakemberek kezdik elnevezni őket, ilyen ez az Omikron is, bár az inkább valami közel-keleti kémszervezetnek hangzik, mint cuki vírusnak, miközben csak a görög ábécé tizenötödik betűje. Inkább női neveket kellene adni a különféle mutációknak, mint a hurrikánoknak, elvégre mennyivel jobb beledögleni valami olyasmibe, amit egy Lucy vagy Jessica okozott. Mert hát ha tényszerűen nem is, de a betegség okozta lázálmainkban még gyárthat a túlterhelt idegrendszerünk valami kellemes pszeudo-emléket a csajokról. Hogy ugye még valami jó is volt korábban, mielőtt minden szar lett volna. Ez életfilozófiának reménytelenül vékony, de átmeneti vigasznak megteszi, bármelyik hullámot gondoljuk is épp átcsapni a fejünk felett. Reményeink szerint nem a hullánk felett.

greelane.com

Ádám bátyám Sátánt látván...

...észrevette, hogy zsidó!

Hát igen, az összeesküvés-elméletek néha igen szórakoztatóak, nem kell mindig szeptikusan a Szkeptikus Társaság tagjának képzelni magunkat, hogy aztán logikusan, pláne érvelve közelítsük meg a sok sületlenséget. Meg hogy agyvérzés-közeli állapotba hergeljük magunkat azon, hogy egyes embereknél az ostobaság egyenesen arányos az önbizalommal és a vele járó fölényeskedéssel. (vö. „Mit dumálnak nekem ezek a tudóskák, én az Élet Iskolájába jártam, és tudom, hogy a Főd lapos, a Jani is volt Ausztriáliába, és mégse volt fejjel lefelé, hogy leessen.“)

Meg kell látni a konteók alapvetően szórakoztatóipari jellegét, ha úgy fogyasztjuk az ilyeneket, mint egy-egy Monty Python szkeccset, az már egy majdnem jó szabadidős program, két aggódás, idegeskedés vagy napi rutin konfliktus között.

Már régebben találtam egy blogot (sajnálatomra évek óta nem frissül tovább), ami azt az egyértelmű címet viseli, hogy Kitalált újkor, és gyakorlatilag bármely tetszőleges történelmi eseményről el bírja mesélni, hogy az nem is úgy volt, hazudnak nekünk a tudósok, a tanárok, a média, mindenki, mégpedig azért, mert a zsidó világ-összeesküvés (ami lényegét tekintve sátánista) így akarja. Hogy nekik, mármint az összes világzsidó esküvőnek ez pontosan miért is jó, az mondjuk nagyjából homályban marad, gondolom a Háttérhatalom miatt van ez, hisz azt már minimum az ókori Róma császáraitól tudjuk, hogy a hatalom akarásán nincs mit indokolni. A hatalom az olyan, vagy jobb is, mint a szex, a heroin vagy a gazdagság, a hatalomtól nem lehet trippert kapni, igazából lehetetlen túladagolni (bármikor jöhet a következő, kurva nagy adag), nem kell széfben dugdosni, miközben persze tetszőleges mennyiségű szexet, drogot és pénzt okozhat birtokosának. A hatalom igazi rakendroll, persze nem a többieknek, de azok meg kit érdekelnek? A hatalom tehát öncél, és ezt azok az összezsidó világeskük tudják a legjobban, akik már előre megírják a történelmet, utólag meg át.

Ennél a a faék egyszerűségű  világképnél kevés szórakoztatóbb van, persze csak addig, míg nem jön egy frusztrált osztrák festőpalánta, és gyárt ezekre alapozva birodalmi álmokat.

A Háttérhatalom helyi pedofil ügynöke.

(collections.ushmm.org)

Az egyik kedvencem az, mikor nekimennek egy-egy könyvnek vagy filmnek, a zakkant szerző és a náculó csipet-csapat a kommentszekcióból, hogy bebizonyítsák, kimutassák és cáfolhatatlanná tegyék, az illető mű valami irgalmatlanul nagy, sátáni terv eleme, a Globális Agymosás-projekt hasznos kis alkatrésze. A cáfolhatatlanság amúgy összejön nekik, hisz cáfolni leginkább tényekkel meg racionális érvekkel lehetne, de mivel az agymenéseikben egy szemernyi logika sincs, a tények meg vagy banálisak (három a magyar igazság, három királyok, szentháromság, véletlen?) vagy simán csak nincsenek, így a legnagyobb hülyeségeik a legellenállóbbak a cáfolatokkal szemben.

És akkor csak egy példa az egyházromboló, sátánista Csokoládé című film (2000. rendezte: Lasse Hallström) ami még tizensok év után is kihozza a szerzőből és szektájából a a történész-esztéta filo-antiszemitát, persze csak a maguk leárnyékolt módján.

A blog jeles ideológusa sorra leleplezi a film destruktív szimbolikáját:

„A falut és viszonyait a mese kedvéért nem kevéssé archaizálták, hogy megtestesíthesse a Keresztény Európa végnapjait.“

Anya és lánya vörös, kapucnis kabátban osonnak este az utcán, mert: „ ...e szín az erkölcstelenség és a bűn szimbóluma is, bizonyára a bibliai Jelenések Könyve nyomán, ahol a Nagy Szajha egy "skarlátvörös vadállaton ült", "bíborba és skarlátba öltözve"

A csokoládé természetesen maga a Tiltott Gyümölcs, általa lehet bűnbe esni, "Az Elnyomottak közé azonban a Nagyböjt idején pimaszul csokoládéüzletet nyitó, demonstratívan ateista Vianne személyében megérkezett a Megváltó..."

A film alapüzenet pedig egyszerű: "Jahve/Krisztus zsarnoki rabságban tart, a Sátán (Antikrisztus) felszabadít"

Aztán jönnek a bájos kommentelők:

„Nem láttam! Sőt, csak most esik le, hogy ez és a Charlie és a csokigyár (ezt sem láttam) két külön film, de mindkettőben az ezerarcú Depp játszik.

A Csokoládé magyar bemutatója: 2001. március 15. Lehet véletlen... :) Ugye márc. 15. is egyházromboló volt, és a film is az.“

És persze mindig van egy másik fékezhetetlen agyvelejű, aki biztos szintén nem látta, de aki fúde egyetért a többi elmebajnokkal:

„Rég tervezgetem, hogy írok arról is. Az eredeti könyvtől eléggé eltértek, ahogy valamennyire a Csokoládénál is. Letisztították, sátánistábbá tették. Az alapmotívuma kabbalista. (...) A filmipar világszerte egy zsidó ipar, Hollywoodtól Etyeken és Moszkván át Sanghajig.“

És az ultima ratio, egy kommentelő jómunkásembertől: "Miért pont a csokoládé???... - töprengtem rajta, miután megnéztem a filmet. Hiszen lehetne valami más is, sötétebb, bűnösebb élveztet nyújtó, mondjuk narkotikum.

Aztán rájöttem: mert állagában és színében a fekáliára hasonlít! Úgyhogy a sztori lucifer-nője sz@rral áldoztat... Hm... sátáni!"

(És így tovább, a teljes agyzsibbadásig, ami még nem  a nirvána, de apátiának már elmegy.)

Vagyis alapvetően nem rossz, mondjuk rendes iparosmunkával összerakott filmek, jó színészekkel, még simán lehetnek kódolt sátánista üzenetek, sőt főleg akkor azok, ha nincsenek direktben összeluciferezve. Csak úgy finoman, szőr mentén, szubliminálisan tolják a propagandát, és rombolják az egyházat. (De melyik az az egy ház, a római kaotikus, valamelyik protestáns, vagy esetleg az egyik keleti ortodox?) Még szerencse, hogy a blog körül (egykor) sündörgő okoskák ilyesmivel nem fárasztják magukat. Épp elég nekik a sok rejtett üzenet dekódolása, pláne úgy, hogy alapvető szövegértési és -alkotási problémáik vannak.

És még néhány remek elmélet (szerintük tény) az egy idő után unalmassá váló, szigorúan monoton növekvő zsidózáson kívül. Persze ne legyenek illúzióink, eme eltitkolt izék... titkok mögött is az izraeliták, a biboldók, a vöröstengerészgyalogosk állnak.

- Molnár Ferenc pedofil volt, tessék csak úgy elolvasni a Pál utcai fiúkat.

- Petőfi Sándor Széchenyi István eltitkolt gyereke, ezért kellett Segesvárnál eltüntetni.

- Makovecz Imre „sátánista álépítész“ volt, Móra Ferenc meg 'Lenin-fiú'.

- 1848-ban felforgató terroristák puccsolták meg a  békés polgárok konszolidált életét, a Hatalom titkos támogatásával. (Így aztán március 14. volt "A Béke, a Rend és Közbiztonság utolsó napja".)

- II. Rákóczi Ferenc a törökök utóvédharcát vívta XIV. Lajos támogatásával - még úgy is, hogy az emblematikusnak tekintett Buda visszafoglalásakor tíz éves volt. Ja persze, ezért "utóvéd" a harc.

- A pesti Kossuth-tér szakrális hely, a Nemzet Főtere, és csak  a Háttérhatalom gonoszsága miatt van a szabadkőműves, vérfertőző Kossuthról elnevezve.

- Mikszáth Kálmán lelkében ÁVH-s volt! - ám pechjére a komcsi államvédelem csak a halála után 38 évvel jött létre, 1948-ban.

- A forradalmárok rendszerint zsidók, a rendes nemzsidó ugyanis konzervatív, nem egy lázongó bajkeverő, ő jól elvan az Isteni Renddel.

- A Nagy Finnugor Összeesküvést az apostoli királyságot jogosan birtokló  Habsburgok ellenségei hozták össze, pedig nem vagyunk rokonok ezekkel mitugrász finnugrászokkal. (a szerk. megj.: Néprokonság és nyelvrokonság nem ugyanaz, nem mi vagyunk finnugorok, én pláne nem, hanem a nyelvünk, kéramalássan...)

Na jó, ennyitől azért már kezdek lefáradni, úgyhogy abba is hagyom, az emberi butaság máma már nem szórakoztat tovább.

Hull a pelyhes hulla Hold

Rövid időn belül annyi lesújtó kritikát olvastam a Moonfall (Holdhullás? - nem magyarították a hazai mozikra) című filmről, hogy hirtelen felindulásból letöltöttem a valahonnan, és nyolc napon belül gyógyuló ízléssérülésekkel, de megnéztem úgy, hogy még bele sem tekertem. (Azért közben, hogy ne menjen teljesen a kukába az a két óra, megvarrtam az új táskámat, meg egy pár régi zoknit. Megebédeltem, félrenyeltem a kávét, és megijesztettem a lopakodó üzemmódban működő teknőst, de így is hézagmentesen követhető maradt a műalkotás.)

Néhány dolgot eleve nem vártam tőle, úgy mint logikus és koherens történetet, eredeti, háromdimenziós karaktereket, dramaturgiai vagy tudományos hitelességet. Hisz az a Roland Emmerich rendezte, aki mondjuk a 2012-t, a Holnaputánt vagy Függetlenség napját, és ha azokban nem voltak meg az említett elemek, akkor miért pont most kezdte volna el használni őket?

A korábbi mozikhoz hasonlóan ez sem science fiction, hanem sima katasztrófapornó, ohne tudomány.

Mert igazából minden pornó, ami öncélúan, különösebb sztori nélkül ábrázol valami, a teszkóban sorban álláshoz, a kávéfőzéshez vagy a parkban sétáláshoz képest radikális dolgot, alapvetően a látványra fókuszálva. Ez lehet a szex is, ahol méretes farkak nagytotálban a lucskos testnyílásokba ugyebár, de lehet benzinszagú száguldozás, kétszázhúsz felett kidagadó erekkel sikoltozó protagonistákkal, lehet nagyívű gyilkolászás, ahol a pankrátorból vagy testépítőből átképzett akcióhős irtja ki egy átlagos banánköztársaság diktátorának komplett milíciáját, de lehet süteménysütés is, amikor elhűlve nézzük, hány tonna cukorral borítják be épp a súlyos testi sértés alakú, egyedi esküvői tortát. A hagyományos szexfilm a testpornó, a Halálos iramban típusú ostobaságok képviselik a sebességpornót, a Schwarzenegger-féle Kommandó vagy az Aliens a nettó fegyerpornót, az összes csokicsodás, meg tortasütős realityt pedig nyugodtan címkézhetjük szénhidrát-pornónak.

Na, ebben az értelemben katasztrófapornó a Moonfall, mert létének a látványon túlmutató oka, nyilvánvalóan nincs. Mint Emmerich többi rendezésében, itt is csak azért kell összetákolni valami hülye sztorit, hogy aztán láthassuk, ahogy egy cunami a nyugati partig sodorja az Emipre State Buildinget, egy atomtengeralattjáró a Himalájában landol, miközben Kalifornia meg ráborul Észak-Mexikóra. Az mondjuk megnyugtató, hogy láthatóan mindig Amerikában kezdődik a világvége, és ott is a legdurvább, meg hát amúgy is a jenkik dolga megmenteni az emberiséget, ha már az ufók is mindig őket csesztetik. (De tényleg, az ilyen filmekben csak egy nagyhatalom van, a győzhetetlen Júeszéj, nekik térkép a táj, ahol például Európa csak annyira érdekes, hogy remekül meg lehet azt is CGI-zni, ahogy az Eiffel-torony ráborul a Tower Bridge-re.)

Jó, ez pont a Chrysler Building... (hu.ign.com)

Most speciel az  van, hogy a Hold (amely a Földhöz képest amúgy is indokolatlanul nagy, nem érdemlünk ekkorát) elkezd vészesen közeledni, hogy aztán jól ránk zuhanjon. És azért csinál ilyeneket, mert a Hold az nemcsak úgy lett, azt építették a kis zöld, szürke, átlátszó vagy milyen űrlények, illetve az emberiség galaktikus ősei, akikről amúgy semmit nem tudunk meg. Már leszámítva azt, hogy nagy űrbéli izéket építettek, de akkorákat, hogy azokhoz képest a Halálcsillag is csak egy  focilabda legóból.

És ennek megfelelően a Hold belül üreges, bazi nagy fém izék vannak benne, valamiféle giroszkópot képezve, a közepén pedig egy egykori csillagból hátramaradt fehér törpe van. (Vagyis a Hold igazából egy Dyson-gömb, már ha valakit érdekel egyáltalán, mi is az.) És a mesterséges intelligencia (vagy intelligenciák?) amely irányítja az egészet vadászik a technológiailag fejlettebb életformákra, a franc tudja miért, biztos felsőbbrendűségi tudata van a primitív biológiai alakzatokkal szemben. Meg talán kell a technológiájuk és a nyersanyagaik használható része.

indiewire.com

De szerencsére Halle Berry a NASA főnöke, meg egy másik (nem emlékszem a nevére) pasi a szuperpilóta, így csak egy összeesküvés-elméletekbe belecsavarodott őrült kocka kell melléjük, hogy hármasban felmenjenek, a múzeumból menekített űrsiklóval, egy alapvetően öngyilkos küldetés keretében menteni az emberiséget. A végére persze csak a kockafickó pusztul meg, de ő is a dicsőségesen, a főhősök meg a behavazott valahol ölelgethetik a maguk szintén túlélő gyerekeit, megbocsátó/hálás pillantásokat küldve ex-házastársaik felé, végleg összenyálazva ezzel ezt az egész értelmetlenséget.

Vagyis a Moonfall remek szórakozás, én igazán élveztem, pedig nem tetszett. De ez az igazi esztétikai paradoxon, hogy ja, szar egy fércmű ez, de remek szórakozás. Annyi csak a trükk, hogy ne legyenek az embernek elvárásai vele kapcsolatban, és akkor megkapja pont azt a semmit, ami tényleg kikapcsolja egy időre.

Zokog

„EGÉSZ AMERIKA ÉS A VILÁG IS ZOKOG, VISSZAVONULT MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB SPORTOLÓJA"

Ez volt az origó címlapján tegnap, kiemelt hírként így, csupa nagybetűvel. Azaz ezt kiabálták bele az olvasók arcába már amennyiben a CSUPA NAGYBETŰ tényleg a kiabálás írásbeli megfelelője.

Eme apokaliptikus cím annak kapcsán született, hogy Tom Brady, a Tampa Bay Buccaneers (és korábban sokáig a New England Patriots) amerikaifoci-csapat irányítója, hétszeres Super Bowl győztes,  bejelentette a visszavonulását. Én meg röhögtem ezen a megfogalmazáson, pedig az origótól inkább idegállapotba szoktam kerülni, néha miattuk nem iszom reggel kávét, hisz a vérnyomásomat már nem kell a hová emelni.

telegram.com

De ez itt felhőtlenül szórakoztató. Több okból is:

1. Nem hinném, hogy egész Amerika zokog. Egyrészt, mert szerintem Argentínában, Peruban vagy Venezuelában nem érdekli annyira a széles néptömegeket a sisakban rögbilabdával futkározás, pláne mert van elég bajuk a Brady miatti szomorkodáson kívül is. Másrészt meg még az Egybesült Államok lakónépessége sem szereti egységesen a játékot, amit ott persze nem amerikai focinak hívnak, csak simán focinak. Oké, sokan szeretik, de a többi sok csapatnak is van számos szurkolója, akiket pont nem szomorít el a legendás quarterback végleges belső emigrációja. Akik - és akkor már csak a populáció egy markáns kisebbségéről van szó - valószínűleg szintén nem zokognak, vagy csak lelkük legmélyén, mert show must go on, az NFL nevű népszórakoztatás zökkenőmentesen megy majd tovább.

2. A világ meg, mint olyan - részben pont a fenti okokból - pláne nem zokog, a világ nagy része eleve le se szarja, vagy egyenesen nem is ismeri az amerikaifocit, ha már látványsportokat akar bambulni, akkor az európai (és naná, dél-amerikai) értelemben vett labdázást fogyaszt. Ami viszont az északamerikán jenkik úgy hívnak, hogy soccer, és főleg a tinilányok sportja. És tessék mondani, ha csinálnánk egy reprezentatív kutatást a magyarországi felnőtt lakosság körében arról, ki a frász az a Tom Brady, mi lenne az eredmény? Na ugye! Mi itt alapvetően mégis csak egy euro-buborékban ülünk, nem ismerünk baseball-sztárokat sem, nem tudjuk melyek a legmenőbb csapatok a krikettben, pont ahogy nem ismerjük a bollywoodi filmek sztárjait sem, pedig értük konkrét százmilliók rajonganak, és nem csak Indiában. De hozzánk képest ezek a dolgok lehetnének akár egy másik bolygón is. (Jut eszembe, az egész világ már csak azért sem tud zokogni, mert a világba nemcsak a Föld tartozik bele, és hát könnyen lehet, hogy mondjuk a Gliese 581 c exobolygó esetleges lakói képtelenek zokogni, mert anatómiailag nem rendelkeznek olyan szervvel, hogy zokogó. Plusz a meccsek tévéadásainak jelei még el sem értek a Mérleg-csillagképig, ahol a Gliese található, így a talán ottaniak már csak ezért sem zokognák magukat apró darabokra.)

3. Az a megfogalmazás, hogy "minden idők egyik legnagyobb sportolója" meg eleve értelmetlen, mert ki a nyavalya dönti el, hogy például egy távolugró világcsúcstartó, egy világbajnok kosaras, vagy egy nemzetközi sakknagymester közül akkor most ki is a nagyobb sportoló? Almát a körtével, vagy inkább a széklábbal, ugyebár. Írhatták volna mondjuk azt, hogy  sportágában az egyik legeredményesebb, vagy hogy minden idők egyik legnépszerűbb, és pláne hogy az egyik legjobban kereső játékosa, ez mind igaz, és hát nagyjából ezekkel mérik arrafelé a nagyságot, persze egy nepáli kolostorban ezzel a teljesítménnyel még mindig csak a folyosót moshatná föl, ha már ott más indikátorok számítanak.

De hát ez van, az origó kulturális szemétdombján turkálva nem is nagyon számít jobbra az ember, de időtöltésnek időnként elmegy, a trash-élmény is élmény, csak nem szabad túladagolni.

Benyalás kampányüzemmódban

Csűry István erdélyi református püspök szükségét érezte, hogy a fészbukon kampányoljon egy derekasat Ártunk és Ormányunk mellet. Azt még értem, a hogy a "történelmi" egyházak a rezsim kézből etetett pincsijei, a római kaotikus klérus is megadja a császárnak, ami a császáré (mondjuk ennyivel kevesebb jut belőlük Istennek), de azért ők legalább néha, esetileg, ezt eltartott kisujjal teszik, egy Beer Miklós vagy Várszegi Asztrik azért igenis mert kibeszélni a püspöki kar uniszónóban nyomott lojalitásából.

De a reformátusok, itthon és  a határon túl, valahogy az indokoltnak tűnőnél is jobban tolják a nacionalista retorikát, ugrálják körbe a kétszáz évvel ezelőtt divatba jött törzsi totemeket, igaz ők nem is hívják magukat katolikusnak, azaz egyetemesnek. Ők beleállnak abba, hogy a haza meg a nemzet minden előtt, a teremtett világból azok a négyzetkilométerek érdekesek, ahol a magyarok élettereznek, a többire meg figyeljen a Nagy Manitu, meg akik ott laknak. Van nekünk elég bajunk itt és magunkban, az emberiség mint olyan meg úgyis csak valami absztrakció. Teológiailag nyilván nem pont így lenne, de a praxis erről szól.)

Szóval a pispek úr (aki a posztjához mellékelt képen a tokája alá szerelt középkeresztet villant) benyal a magyar kormánynak, és a felcsútinak, már  bocs, de a meleg szarig. Barnuló nyelvvel lihegi el, hogy " ...a magyarságot szerte ebben a világban belső megosztó árulói megfékezésével is küzdő nemzeti és keresztyén kormány győzött. (...) Nemzetünk olyan család lett, amely nem nagyhatalmak által megrajzolt határok között él csonkán, hanem kiegészült a világban szétszóródott nemzetrészekkel. Köszönet jár ezért Orbán Viktor miniszterelnök úr vezette FIDESZ-KDNP kormánynak."

Persze azért volt olyan, aki megkérdezte, hogy akkor most a püspök bácsinak kampányolni tetszik a fideszmagyar-polgárikádéenpé mellett? Mire a válasz, hogy á dehogy, csak úgy általánosságban basztatja a nem kormányhitűeket, mikor brüsszeli támadásokról, meg baloldalról oldalgó szélhámosokról beszél. (Tényleg, tudja valaki hogy kell oldalogni? Mármint technikailag.) Mondjuk ezt a magyarázkodást gyengíti, hogy egyrészt felmondja az összes aljasul ostoba propagandadumát, másrészt meg konkrétan nevesíti a főpárti döbrögit, és a valamiért még mindig pártnak hívott zombi-apokalipszisát. 

De hát nem tud mást tenni, az elmúlt tizenkét év páratlan sikertörténet, hihetetlen ám katartikus diadalmenet, a haza fényre derülésének aranykora, ami mellett Isten alázatos szolgája nem mehet el szó nélkül. És egyébként is, ő csak szavazásra buzdít, hogy mindenki aki a határon túlról állampolgár, igen is legyen vérbeli demokrata, és szavazzon egyfelé, különben még hazaárulónak nézik. Valami olyasmi lehet Herr Püspök logikája, hogy szavazni jog, a fideszkádéenpére szavazni viszont kötelesség. Hát ja, a faszi jól láthatóan nem egy autonóm karakter, ő a szimbolikus jobbágyság évszázados hagyományának folytatója, és szellemileg annyira leárnyékolt, hogy ezt észre sem veszi. Vagy ha mégis, akkor is büszke rá. Úgy tűnik, nem igazán ismeri a modernitás politikai ideológiáit, inkább csak előemésztett falvédő-szövegeket böfög fel, nem véleménye van, csak frazeológiája, ami arra pont elég, hogy ilyen orbitális baromságokat tudjon öblögetni, mint ebben a posztjában is. (Nem linkeltem be, azért nálam is vannak határok, de rá lehet keresni, mondjuk a hvg-s cikken át.)

Ez amúgy szakszerűen a Dunning–Kruger-hatás, az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. És annál magabiztosabban osztja az észt, illetve azt az izét, ami a témával kapcsolatban épp van neki.

De a szükség nagy úr, mert neki, meg az általa püspökölt Királyhágómelléki Egyházkerületnek pénzt oszt a magyar kormány, tavaly úgy 900 milliót, szóval van az a della, amitől a tata nyakig mászna a látványmagyar-alibikeresztény (sorry, keresztyén) dagonyába, ha nem ülne már eleve benne.

A semjénzsolti értelemben vett, itthoni nemkeresztény nemdemokraták meg örülnek neki, hisz pont ők járnak jól azzal, hogy azok is szavaznak a magyarországi választásokon, akik nem itt élnek, nem itt adóznak, akinek életére nincs közvetlen befolyással, hogy ki és hogyan kormányoz ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Az erdélyi, felvidéki etc. szavazatok már kétszer is pont jól jöttek, meglett általuk a kétharmad, mi meg szopunk azóta is. (Mindeközben meg egy tizenéve Franciaországban élő ismerősömmel arról beszéltünk, hogy ő bizony nem fog szavazni áprilisban, pedig pár saroknyira lakik a párizsi magyar követségtől, de nem akarja onnan eldönteni, hogy nekünk itt milyen új földesuraink legyenek. És mivel kettős állampolgár, majd szavaz ott, mert az a döntés az ő életét is befolyásolja. - Szerintem persze ez sem ilyen egyszerű, mert mondjuk a szülei itthon élnek, a testvére és annak családja szintén, szóval ezért akár szavazhatna is. De ez a dilemma például olyasfajta szofisztikált megközelítést kíván, ami Csűry püspök úrtól nyilvánvalóan nem várható el.)

Axl 60

Ma hatvan éves Axl Rose, a Gus'N'Roses énekese, akiről nem nagyon érdemes bármit is írni, aki valaha szerette a zenéjét, legalább átmenetileg, az úgyis tudja, hogy egy rém tehetséges, karizmatikus, hisztis, balhés szarházi volt egész karrierje során, de különösen az után, hogy bő harminc éve ő lett a Naprendszer legnépszerűbb, legkörülugráltabb rocksztárja. (Ma meg egyetlen hazai portálon sem jött szembe, még egy mínuszos hír sem a kerek évfordulóról, valami angol lap - talán a Daily Mail - kéretlen hírlevelében olvastam. Hiába, ahogy a művelt németek mondják, "Így múlik el a sic transit gloria mundi." A művelt németek tudnak latinul is... talán.)

Aztán eltűnt, aztán feltűnt, de annyira, hogy pár éve egy turnén ő olt az AC/DC énekese, miután Brian Johnson épp kezdett megsüketülni, így az orvosai eltiltották a színpadtól. (Johnson egy darabig whiskyvel kompenzált, de a hallása ennek ellenére később rendbejött.)

Amúgy Axl tényleg jó választás volt, mert bár már ekkor is úgy nézett ki, mint a saját alkoholista bátyja, de a torokból rekedten visítás mindig is jól állt neki, még a Use Your Illusion albumok giccses-dagályos rockballadáiban is. (Bár manapság, ha meghallom a November Rain bevezetőjét, egy kezdődő pánikroham lendületével kezdem keresgélni a távirányítót, és azon a mute gombot.)

Úgyhogy születésnapja alkalmából hallgattam egy kis VáltóÁram/EgyenÁramot, amint vele performál néhány klasszikust. Hát, harminc éve egyszer én is voltam AC/DC koncerten, akkor élveztem, bár addigra már félig süket voltam az előttük fellépő Metallicától, de így mai fejjel jutyúbozva, már nem akkora élmény a banda élőben. Mindegy, legalább nem a Don't Cry vagy a Sweet Child O' Mine, azoktól csalánkiütés képződik az arcomon szerteszét.

Tűzőrség 451

Az Egybesült Államokban, azon belül is Tennessee festőien semmilyen vidékén, egy fura módon 'lelkipásztornak' titulált, összeesküvés-elmélet hívő pszichopata felszólítására és vezetésével, könyveket égettek a munkában és szellemi leárnyékoltságban megfáradt helyiek. Főleg Harry Potter megy Alkonyat köteteket ítéltek szupergyors oxidációra (vö. égés), mert azok sátáni (vagy démoni, fasz tudja ezek fejében mi a  különbség közöttük) erőket képviselnek, szabadítanak fel, valamint terjesztenek. Arról nem szólnak a hírek, hogy legalább sütöttek-e  szalonnát a tűznél, csak hogy legyen valami praktikum is az eseményben a súlyosan félreértelmezett spiritualitás mellett helyett.

Volt egy darab ellentüntető, aki Ray Bradbury Farenheit 451 című regényét lobogtatta, meg tűzre dobott egy szerinte Bibliát, csak hogy a keresztényi lelkülettel betöltekezett könyvégetők is átérezzék a dolog súlyát. (Bradbury könyve amúgy arról szól, hogy a disztópikus jövőben, Amerikában már nem szesz- hanem könyvtilalom van, a tűzoltók már tűzőrök, akiknek az oltás helyett a tiltott könyvek, vagyis az összes felkutatása, és elégetése a feladata, ha már egyszer rendes diktatúrává forrta ki magát az egykori demokrácia.)

A példaképek. (444.hu)

És hát van az a közhellyé koptatott mondás, hogy ahol könyveket égetnek, ott előbb-utóbb embereket is, ami azért nem ennyire egyszerű, de jól jelzi, hogy az ilyesmi azért már a súlyos barbárság kategóriája, csak még a szimbolikus gesztusok terében. De Trampli Donáld elnöksége óta azért olyan nagyon nem lepődünk meg azon, hogy a jenkik miféle sötét baromságokra képesek, mint például a QAnon szekta (akik szerint a demokrata elit washingtoni pizzériák pincéiben csecsemőket eszik), melynek a könyvégető 'lelkipásztor' is

Oké, Tennessee egy déli állam, de már pont nem a deep south, a mély dél, mint a vele alulról határos Mississippi, Alabama vagy Georgia. Utóbbiak, mondjuk Dél-Karolina vagy Louisiana társaságába történetileg a legültetvényesebb, legrabszolgatartóbb államok voltak, ahol egyébként még a XIX. századba is előfordult az engedetlen, vagy szökött és kézre kerített rabszolgák elevenen elégetése, Ehhez képest könyveket égetni viktoriánus teadélután, csak épp súlyos előzményekkel terhelt.

Szóval nem kellene a tűzzel játszani, átvitt értelemben sem, kellene viszont valami rendes civil ellenállás ilyenkor is. Hisz az állam arrafelé nem avatkozik be, egy szimbolikus autodafé ott simán belefér az valahányadik alkotmány-kiegészítéssel garantált szólásszabadságba. Lehet horogkeresztes zászlókkal felvonulni, a Ku-Klux-Klán tagjainak Birodalmi Fősárkányt választania, amíg nincs erőszak, szinte bármi belefér. (Jellemző adalék, hogy a korábban egyszer már betiltott Klánt 1915-ben egy metodista lelkész alapította újra Atlantában, ami ugye Georgia (ami ez esetben nem Grúzia) fővárosa. Úgy tűnik, lenn délen éjen édes édent remélsz van egy saját, tájjelegű olvasata a bibliának, másképp nehezen lenne érthető, hogy miért rendre 'lekipásztorok' szervezik meg a nettó náci csürhét. Akik persze rászorulnak egy pásztorra, ha már akkora birkák.