Ma van az egyik kedvenc énekesnőm, Alanis Morisette születésnapja, és mivel ugyanabban az évben hagyta el a szülőcsatornát, mint szerénytelen személyem, innentől ő sem engedhet a negyvennyolcból, akkor sem ha szeretne. De hát a szültesnép kegyetlen dolog. (Érdekes, de az egyik kedvenc színésznőm, Olivia Colman is 74-es évjárat, ráadásul ő még ugyanabban a hónapban is született, mint mikor én januárban.)
Állítólag ilyen dance-pop albumokkal kezdett, de hát fiatal volt, biztos kellett a pénz, aztán a Jagged Little Pill már rendesen rockosra sikerült, és mindenféle eladási rekordokat máig megdöntött. Aztán mindenféle Grammy- meg egyéb díjak, újabb lemezek meg turnék, és mindenféle történt vele, aminek apropóján le lehetne írni, hogy mindenféle.
Csak hogy legyen mihez képest, jó értelemben egyfélének lennie.
Egy szimpatikus, ám időnként haragvó isten
(dailywaffle.co.uk)
De itt most csak két apró érdekesség:
- Az anyja magyar születésű, gyerekként, még 56-ban emigrált a szüleivel (minek következtében fiú ikertestvére egyik keresztneve Imre).
- Kevin Smith Dogma című filmjében ő játszotta Istent, mondjuk szövege az pont nem volt, de hát Isten nem kommunikál közvetlenül a halandókkal (attól felrobbanna a fejük), hanem ott van neki Alan Rickman, az Úr egy igaz hangja.
Alanis hangjától viszont nem robban fel a fejünk, ami tök jó, mert rendszerint ott hordjuk az agyunkat, az meg kell, hogy értsük a szövegeit, mert esetében azokat is érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése