A ma reggeli zenész, (aki már megint egy énekesnő), Katy Kirby is új felfedezésem, régi mondjuk nem is lehetne, nemrég van csak az ilyen ez a popszakmában, ha jól látom eddig némi kislemezek után egy albuma jelent meg (tavaly), de ennél többet nem tudok róla. Mert lehet, hogy a google a barátom, de neki meg láthatón nem, úgyhogy vele kapcsolatban annyi biztos, hogy a country fővárosában Nashville-ben (Tenessee) született, Texasban nevelkedett és angol szakon diplomázott. Ő sem hörög torzított gitárra, és nem ugrál magasra, de biztos tettek valamit a csapvízbe a valakik, mert ez mostanában egyre kevésbé zavar
Szóval nem meglepő módon amerikai, de mindez persze mit sem számít, ezzel a szomszédcsaj imázzsal, ami van neki, meg a zenéjével, lakhatna a szomszéd utcában is, illetve jobban belegondolva lakóhelyem jelenlegi kulturális állapotába, mondjuk a szomszéd megyében. Évei száma hozzám képest talán mérsékeltnek mondható, termete függőleges, szeme színe jelentős, a kávém meg még úgy is jó, hogy tegnap este főztem.
A Traffic volt az első kislemeze, talán tavalyelőtt. A fene tudja miről szól, az efféle dalszerzők rendszerint kínosan ügyelnek a homályos fogalmazásmódra, én meg már a középsuliban is utáltam a 'mire gondolt a költő?' típusú "elemzéseket".
Ez itt - szigorúan szerintem - egy posztszakítás állapotot rögzítő, szomorkás-szerelmes dal, a nyálon túl, a szarkazmuson innen. Legfeljebb kicsit ironikus, ha egyáltalán. (Alapvetően múlt idejű, de hogy közeli vagy távoli múlt, azt csak ő tudja, nekem meg igazából mindegy. De úgy finoman belém tapos, a kávé mellé.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése