Ma már többször jött szembe a hírekben, hogy a nagybritánok és északírek egyesült királynője valami fémről elnevezett évfordulót jubilál. Nem emlékszem pontosan milyet is, én a helyükben valami unikálisabb alkáliföldfémről nevezném el az alkalmat, hogy berilliumjubileum, vagy stronciumjubileum, azok mégis jobban hangzanak mint a szintén ebbe a kémiai csoportba tartozó, de rémesen közönséges magnézium meg kalcium. Olyan még nekem is szokott itthon lenni, pezsgőtabletta formátumban.
Mikor hazaértem a délelőtti sétámból, leültem ebédelni, és ahogy rossz szokásomnak megfelelően kinyitottam a laptopot, mindjárt azt olvastam, hogy"Elkezdődött a ceremónia, így ünnepli a világ II. Erzsébetet". Basszus, engem már megint kihagytak a világból, mert olyan kurvára nem ünneplem Bözse nénét, hogy egy dicsőbb korban a Towerbe csuktak volna felségárulásért, még jó hogy évek óta nem jártam Angliában. (Mondjuk a Towerbe elég drága a belépő, egy bebörtönzés legalább ingyen van, bár idegenvezetés azzal sem jár, ha jól tévedek.)
No meg mi az már, hogy a világ ünnepli a királynőt, a világ úgy en bloc? Most megint jöjjek elő Argentínával, Dél-Koreával (pláne Északkal) vagy például Algériával? Nem hinném hogy ott fúdenagy ünneplés lenne a a matróna miatt. De még a britekhez földrajzilag közeli, ráadásul szintén monarchia skandináv államokban sem pörög az Elizabetfeszt, most néztem rá egy svéd oldalra (tudja a franc, mennyire mértékadó), és ott Greta Thunberg a címlap, még annak apropóján is, hogy valami norvég énekes, aki róla is írt dalt, mennyi széndioxid-kibocsátást magánrepülőzik össze egy év alatt. Sokat.Van még svéd belpolitika dögivel, üzletelő politikusok, illegális bevándorlás, NATO-csatlakozás, business as usual, de a londoni királypárti felhabzásról épp egy szó sem esik. Hát, látjátok feleim szümütükkel, így ünnepel ez a rút világ.
A Zindex azonban "percről-percre" tudósít, olyan lélegzetelállítóan izgalmas eseményekről, mint hogy az egyik herceg egy másik herceg társaságában elkezdett valamerre lovagolni, miután a karórépa alakú Charles hivatalosan inspekciózta (bármit is jelentsen ez) a királyi valamilyen lovasezredet. Hát igen, inspekció nélkül szart sem ér egy rendes jubileum, no meg a herceg foglalkozásúaknak is kell az a kis munka, ha már kastélyokkal kedveskedik nekik szeretett népük. (Ha valakinek eddig nem lett volna nyilvánvaló, kicsit sem vagyok royalista, én a Petőfi-féle "Akasszátok fel a királyokat!"-paradigma enyhébb változatát támogatnám, akasztás helyett elzavarással.) Elvégre a brit királyi család nem más, mint a világ legrégebben futó, legunalmasabb, ám legdrágább szappanoperája. Bár lehet hogy pontosabb lenne a scipted reality meghatározás. (Éjjel-nappal palota?)
Aztán érdekes, világpolitikai jelentőségű hír volt, hogy kettő-három darab, nyilván köztársaságpárti tüntető a hülye kucsmában masírozó díszbohócok elé vetette magát, és legalább öt rendőrnek kellet arrébb rugdalniuk őket, a közönség tapsa mellett. (Ezek biztos azok a hülyék, akik a repülőn megtapsolják a pilótát leszálláskor, de a buszsofőrt soha, ha eltalál a végállomásig.)
Mindeközben Paul McCartney még ebéd előtt gratulált, ha ettől nem megy föl a font árfolyama, akkor semmitől.
De végül, legjobb meggyőződésemnek megfelelően, hagytam a fenébe a percről-percrét, elvégre időközben kijött az Obi-Wan Kenobi-sorozat harmadik epizódja, letöltöttem, és akkor inkább azt. Asszem jobb volt.
De azért a világünnepi alkalom eseményének apropóján mintegy, egy antiroyalista manifesztum a Carter a Megállíthatatlan Szexgép nevű duótól, melyben a költő kifejti, hogy nem anarchista, de ismer egyet, és nincs vele baja, ellentétben a Királyokhercegekgrófok című játék bábjaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése