Fiona Apple zenéje nagyon nem az én műfajom, mert indokolatlan ritkán szokott torzított gitárra hörögni (igazából talán soha), egyáltalán nem ugrál nagyokat, miközben a háttérben valaki gyorsan trombitál, és nem hirdet forradalmat a semmi ellen is. Viszont rémesen hasonlít valakire, csak nem tudom kire, meg olyan kellemesen intellektuálisan prüntyögő dalai vannak, néhol azért karcosabb szövegekkel, szóval összességében nem rossz, valahogy rendszeresen vannak kedvenc énekesnőim ebből a zsánerből. (Lásd: Alanis Morisette)
Amúgy '77-es évjárat, szóval lényegében az én generációm, New York szülötte, meg egy ottani művészcsaládé, párszoros Grammy-díjas, eléggé antiszociális (hát ja, 12 évesen megerőszakolták, ez után én sem lennék az a kifejezett kapcsolatfüggő, nem minta egyébként), kár hogy nem punkzenész.
De a reggeli tea mellé pont jól esik, pláne mert a kávém elfogyott. Pedig az alábbi dal pont nem a pozitív napindításra való (azaz nekem épp megfelel), ez talán az egyik megerőszakolásos-feldolgozós darab, amennyiben arra biztatja a másikat, hogy fuss el tőlem bébi, de amilyen gyorsan csak tudsz. Persze akarok én tudni reggel hatkor angolul?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése