Ritkán fordul elő velem, hogy olyan gyorsan akarok bezárni valami böngésző-ablakot, ahogy arra a lepukkant gépem már nem is képes. Nade, mikor a jutyúbon, két The Stranglers szám között szembe jön a reklám, miszerint:
"Üdvözlünk Barbie műtermében. Nézd milyen szép vázát csinál! Szívecskés!"
Akkor centikre érzem magamtól az agyvérzést.
Mert oké hogy vannak reklámok, oké hogy még barbi szívecskés pónijának a faszát is elé tolják annak, akit ez érdekel, de azt honnan az istennyilából vette le az algoritmus, hogy engem ez érdekelhet? Hogy lennék én a célcsoport, akire marketingelhet?
A kicseszett jutyúbon én vagy politikai (szélső esetben, rémüldözési-röhögési céllal tekintett ezo-politikai) tartalmakat fogyasztok, vagy lázadó zenéket. És semmi mást. A Barbi-univerzumról (oké, felületes benyomásaim alapján, de) meg az az érzésem, az egyik nyomós ok, hogy végünk végett becsapódjon végre az a kurva aszteroida. Tanulságul mintegy, a csótányoknak, akik majd öröklik a világunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése