A Mastercard biometrikus azonosítást vezetne be, azaz a pénztárnál elég lenne egy ujjlenyomat vagy az arcunk, hogy az alapján már tudják is kik vagyunk, és levonhassák a viszkis pizza meg a szalonnás fogkrém árát a számlánkról. Lehet hogy nincs ezzel gond, de részemről a bankkártya használata sem jelent akkora mentális és/vagy fizikai megterhelést, hogy igényem lenne az ilyesmire, ráadásul amennyi pénzem nekem van, az rendszerint megduplázódik, amint találok egy elgurult kétszázast az ágy alatt. Szóval nem érzem érintettnek magam, de azért vicces belegondolni az efféle szituációkba.
Ugyebár az a helyzet, hogy a banknak van egy ki tudja hány éves aláírás-mintája tőlem, és ha valami megbízásra nem pont úgy írok alá (tudja fene, kialvatlan vagyok, megvágtam az ujjam a reggeli müzliszeletelésnél, és máshogy fogom a tollat), vissza is dobják kíméletlenül. Egy kivételével az összes közmű-szolgáltatónál ez történt, mikor régen még próbáltam csoportos beszedési megbízással letudni a befizetéseimet. (Ma már nem baj, hogy ez nem jött össze, hogy sakkoznék most akkor a sárga csekkekkel, amik egy része amúgy fehér?)
De ennek analógiájára, most nyilván regisztrálni kéne a pofám látványával, aztán mondjuk a kamerás automata pénztárnál megpróbálni pont olyan fejet vágni, hátha megismer a mesterséges, de még nem igazán intelligencia. A PIN-kód ennél még - egyelőre - egyszerűbbnek tűnik.
És mi van azzal, aki simán csak túl nagyképű az egészhez, vagy képtelen konstans képet vágni minden tranzakcióhoz, bohóc a közeli cirkuszból, és nem volt ideje lesminkelni előadás után, esetleg ő Dzsim Kerri, és eleve nem tudni, hogy most nagyon vicces, vagy valami nagyon fáj neki? De mindennapibb probléma lehet, hogy mi van ha szakállt növesztek, vagy (mivel ez nálam huszonéve töretlenül történik) leborotválom azt? (Nem, nem, soha!) A helyes válasz gondolom az, hogy akkor használjak ujjlenyomatot.
Ám ahhoz meg le kell tennem a kezemből a mosóport, gyereket, kézifegyvert vagy telefont (utóbbival jó eséllyel amúgy is fizethetnék), de ha már, ennyi erővel előhúzhatom az a lesajnált kártyát is, a teringettét!
Azt hiszem az van, hogy a mindenféle tech-cégek meg közvetítő-szolgáltatók kényelmi funkcióknak behazudott innovációi nagy része simán csak bonyolultabbá teszi az életünket. Az ujjlenyomat-azonosítás nyilván biztonságosabb, mint az egy összeghatárig PIN nélkül is lecsippantható kártya (bár az ujjunk is lopható, csak egy kés/bárd-applikáció kell hozzá, legfeljebb hülyén néz ránk a pénztáros, mikor előhúzunk egy mutatóujjat a tárcánkból), de kényelmesebb nem lesz, egy kicsit sem.
Biztos van az ilyen multiknál egy halom fejlesztő, akik jó fizetésért ötletelnek, meg pár vezető mérnök, akik nagy prémiumért hegesztik össze hozzá a technikát, és az egészet a végén úgyis a fogyasztó fizeti meg. (Mellékszál, de pont mint az "extraprofitra" kivetett különadókat.)
A lényeg persze amúgy sem az, hogy bármi gyorsabb vagy könnyebb legyen, hanem hogy még nagyobb eséllyel hozzon a nem tisztelt vásárló egy-egy impulzív döntést, hisz akkor is tudna hirtelen felindulásból zenélő szalámiszeletelőt venni, ha nincs nála bakkártya vagy telefon. Hogy közben egy gigantikus, fényképes adatbázist is fel lehet építeni, az már csak bónusz, járulékos ám fontos nyereség.
Ez egy remek, bár nem szabványos portré rólam...
(nefényképezzé.saját.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése