Tegnap, mikor Dömdödömmel fát vágni voltunk az erdőn ebéd utáni, séta alakú testmozgásomat végzetem, nem véletlenül, de épp a Petőfi utcán haladtam. Ami nem nagy kunszt, mindenhol van Petőfi utca (városokban, mint nálunk is, tér is), ha egy egészen kicsi és szomorú zsákfalu két utcából áll, akkor az egyik a Fő, a másik a Petőfi. Ettől még sétálhattam volna a Kossuth utcán is, de az úgy van, hogy ha kilépek a lépcsőházból, és balra fordulva gyalogolok egy kimerítő fél percet, a sarkon máris bekövetkezik a Petőfi utca.
És a Petőfi utcán jár számos autó, tegnap viszont sok számos autó járt arra (tényleg, mindegyiken ilyen betűk meg számok vannak elől-hátul, de láthatón nincs értelmes jelentésük), csak az tűnt fel, hogy egy egészen rövid szakaszon, kis hézagokkal pontosan négy darab, terepjárónak látszani akaró Dacia Nemtommi jött szembe. Mind a négy ugyanolyan színű volt (feltéve, de nem megengedve, hogy az ezüst az egy szín), és mind a négyet egy-egy középkorú, szőke, hosszúhajú nő vezette. Szürreális élmény volt, pedig van rá racionális magyarázat.
Ők ugyanis minden bizonnyal beszivárgó egységek, egy-egy adag élő szövet a fémvázban, sorozatgyártott termékek, de egy Daciában legalább nem feltűnőek, kivéve ha valami rendszerhiba miatt hordában közlekednek. Sőt, az sem biztos, hogy deréktól lefelé ember formájúak-e egyáltalán, lehet hogy eleve egybe vannak építve a karosszériával, a felcsatolható lábaikat meg a hátsó ülés alatt tartják.
pinterest.com
De az biztos, hogy még csak a meglapulás fázisában vannak, egyik sem akart elgázolni engem, sőt mást sem, még a fura tinédzsereket sem, akik egyszerre voltak szangvinikusak egymással és flegmatikusak a komplett külvilággal, ráadásul mindezt a nyílt utcán! Persze lehet, hogy ők már vannak, vagy fognak vanni annyira poszthumánok, hogy nem számítanak igazi célpontnak, pláne ha kutyával vannak, mert az utóbbiak öröklik a Földet, pontosabban ami megmarad belőle, miután a gépek kitermelték. (Azok a majmos-bolygós filmek csak megtévesztésre valók, tiszta figyelem-elterelés indulatáttétellel, hiszen a majmok amúgy sem túl népszerűek, mióta kiderült róluk, hogy kakival dobálnak meg másokat.)
Engem viszont nem izgat a robotok inváziója, nem érzem magam célpontnak, mert egyáltalán nem tudok halálsugarat építeni, vagy megszervezni az emberi ellenállást, bár régebben elég jó szusit készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése