„Nem a munkámmal akarom elérni a halhatatlanságot; a halhatatlanságot azzal akarom elérni, hogy nem halok meg.“
88 éves lett Allen Stewart Konigsberg, közismertebben Woody Allen, akinek még ezt a számot is elnézzük. Elvégre egy született bronxi zsidó, aki nem direkt azért lett 88 esztendős, mert ez a kódja annak, hogy „Heil Hitler!“, ha már a H a német ábécé nyolcadik betűje. Nála ez az egybeesés nyilván csak véletlen, mással is megesett már, még néhai nagyapámnak is volt 88. születésnapja. (Mondjuk 89. már nem.)
Azt hiszem felesleges hosszasan sorolni, Allen miket művelt eddig, írt forgatókönyveket és novellásköteteket, rendezett, színészkedett, és minden hétfőn egy manhattani jazz-klubban klarinétozik. (Utóbbi miatt egyszer az Oscar-gálát is kihagyta, pedig valószínűleg csak nem volt kedve Los Angelesbe repülni sokat.)
Jó ideje már tartja az ütemtervet, miszerint évi egy filmet forgat (ennyire tud pénzt szerezni), időnként közli, hogy de a következő tényleg az utolsó lesz, és ez így is marad a következő évig. Jelenleg (az imdb szerint) 83 forgatókönyvnél, 58 rendezésnél és 50 filmszerepnél tart, melyek között persze jelentősek az átfedések, mert a nagy filmjeiben (mint az Annie Hall vagy a Férjek és felségek) mindhárom funkciót ellátta. elvégre mégis csak ő érti a legjobban, mire is gondolt a költő, vagy mit szeretne tőle látni a rendező, ehhez elég csupán nem skizofrénnek lennie.
konyvesmagazin.hu
Woody Allen egy kulturális ikon, úgyhogy címek, adatok és életrajzi izék helyett inkább idevágok néhány kis idézetet (a Lelki jelenségek vizsgálata, és a Na, ennyit erről című kötetekből):
„– Lelőttem a férjemet – zokogta Cynthia Freem, miközben a jól megtermett férfi fölé hajolt a hóban. – Hogy történt? – kérdezte Ford főfelügyelő egyenesen a lényegre térve. – Vadásztunk. Quincy szeretett vadászni, miként jómagam is. Egy pillanatra eltávolodtunk egymástól. Olyan sűrű itt a bozót. Azt hiszem, összetévesztettem egy mormotával. Tüzeltem. Későn kapcsoltam. Amikor nyúzni kezdtem, akkor jöttem rá, hogy házasok vagyunk.“
„Joachim B. emellett dadogott is. De nem beszéd közben. Csak amikor írt. Ha például leírta a ‘de’ szót, ez a levélben úgy jelent meg, hogy ‘d-d-d-d-d-de’. Gyakran ugratták fogyatékossága miatt, mire öngyilkosságot kísérelt meg: hatalmas méretű palacsintát húzott a fejére
„Helmholtz jelenleg Svájcban él egy Lausanne környéki vidéki birtokon Hrolf nevű szolgája és Hrolf névre hallgató dán dogja társaságában. Ideje legnagyobb részét írással tölti: jelenleg önéletrajza átdolgozásával van elfoglalva – az új változatban már saját magára is kitér.“
„– Honnan tudtad, Kaiser?
Gyorsan szállt el belőle az élet, de még idejében sikerült felvilágosítanom.
– Az univerzumnak komplex ideaként önmagában való megtestesülése, ellentétes lévén a benne vagy kívüle létező igazi Létezéssel, mint olyannal, elidegeníthetetlenül konceptuális nemlétezés vagy a létező vagy létezendő vagy valaha létezett Nemlétezés bármiféle absztrakt viszonyának folytonossága, amely nincs alávetve a fizikai létezés vagy mozgás vagy ideák törvényszerűségeinek, az anyagtalan, vagy az objektív Létező, vagy a szubjektív másság hiányának.
Árnyaltan kifinomult gondolat volt, de azt hiszem, felfogta, mielőtt meghalt.“
„A következő néhány évben egyre jobban összemelegedtünk Scott-tal [Fitzgerald], és a legtöbb barátunk úgy vélte, hogy az utolsó regényének a főhősét rólam mintázta, és hogy én meg az életemet az ő előző regényéről, és az lett a vége, hogy egy kitalált szereplő beperelt.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése