Tegnap nagyot sétáltam munkaügyben a szakadó esőben, frissítő volt és kondiban tartott, ma meg nagyot sétáltam csak úgy, részben a közeli park felé, és a szemembe sütött az a kurva nap, már megint kutyaszarba léptem, és ronda volt a park, legalább is az elvárásaimhoz képest. Mert vártam valami rendes őszi színkavalkádot, amit ugye pont november végére lehet ütemezni, mióta klímaváltoznak az évszakok, a november az új október (a lángos az új kaviáros lazac, a pogó az új kacsatánc, a régi az új új).
Ehhez képest a Berzsenyiről nevezett parkot lehangolónak találtam. (Nem tudom, milyen Berzsenyi, Lajos? Régebben Szabadság park volt, arról legalább tudtam, hogy Szabadság K. Béláról neveztél el, de ő komcsi volt, úgyhogy jó ideje már nem.) A fákon még volt bőven levél, amik vagy penészzöldek voltak, vagy jobb híján piszkossárgák, a fák alatt meg főleg barnák, nyilván hogy álcázzák a kutyaszarokat.
És nem tudtam nem észrevenni, hogy a növények túl nagy része valami örökzöld, szóval a durva napsütésben, a fekete dzsekim alatt izzadva, nem volt rendes őszi hangulata a cuccnak.
Na most vagy a kép becsapós, a telefonom sunyiban eleve kiszínezi, vagy
nekem rossz a percepcióm. Persze ez a legjobban sikerült a mind a háromból,
és közben tényleg nem élveztem, csak itthonról, a fotelből kezd tetszeni.
A nagy szökőkút is elszökött a láthatóság elől, egy ízléses bádogdobozba csomagolták télire, mert valami vöröses kőből van, és az biztos nem bírja a fagyokat, ilyesmiből jó köztéri műtárgyakat másolni. Mert asszem talán a harmincas években (az 1930-asokban) készült az eredeti, amit a háborúban lebombáztak egy szuronyrohammal, még Pearl Harbornál, de aztán lett ízléses másolata megint. A kettő között meg valami spirális-szocreál, betonba álmodott absztrakció volt a szökőkút, az ismeretlen művész fürdőszobacsempés korszakából. Aztán láttam még csokipapírt, valamit ami vagy egy fél túrórudi volt, vagy szintén kutyaszar, meg egy indokolatlanul vigyorgó bácsika megkérdezte tőlem, merre van a kórház. Megmutattam, kissé el is magyaráztam, mire ő széles mosollyal a fején elindult, az ellenkező irányba. Biztos nem a kórházba akart menni, ezért volt fontos tudni, merre ne haladjon tova.
A sarkon a főhumán-reáltanodai középiskolára meg ki volt írva, hogy „Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium“, ami jelentheti azt, hogy Munkácsynak vagy Kaposvári volt az egészen kisnemesi előneve, vagy nem is a híres festőről van szó, hanem a hírhedten részeges, kurvázó unokatesójáról, esetleg a tankerületi kerítők nem nézik ki az arra járókból (inkluzíve a diákokból és tanarakból), hogy maguktól is tudják, melyik városban vannak épp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése