Avagy a megnevezés hatalma. A brit Guardian cikknek álcázott instant szószedetet állított össze a magyar közélet világ- és Európa-bajnok trágárságaiból, mint az O1G, meg a bajszos fasz (én szarra emlékszem, a bajszos hímtag az a házelnő kúr volt) bayer prolizása és bencsik andrás ribancozása. Kétségtelen, hogy verbális mosdatlanságban az előbb említettek száz méter alatt futják a kétszázat, az angoloknak meg magyarázni kell, hogy a geci az egy sértés, és nemcsak simán sperma. De hát mit is várhatnánk tőlük, mikor évszázadokig azzal voltak elfoglalva, hogy gyarmatbirodalmat építsenek ki, meg uralják a tengereket, a helyett hogy színes és kreatív káromkodásokat meg becsületsértéseket találtakvolna ki. Most aztán megnézhetik magukat, egy átlag magyar, átlagosan feldúlt állapotban hosszú percekig képes szóismétlés nélkül káromkodni, azaz ha egyszer a lekurvázás olimpiai sportág lesz, nagyot ugorhatunk majd előre az éremtáblázatban.
De azért a Guardian szerkesztői helyében szoronganék kissé, nem fogják zsebre tenni amit ezért a CÖF-től, személyesen bayer elvtárstól vagy a kormányszó vivőjétől kapnak. Hisz ország-világ előtt bizonyították hogy bolsevik kommunista Sors-ügynökök, a vatikáni Moszad szolgálatában, előkelő helyen a bértollnokok júdáspénz-listáján. Tényleg nyilvánvaló, hogy a lap szerkesztősége nem a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, mert akkor nem csámcsognának a témán, hanem felebaráti szeretettel néznének le mindenkit, aki kiejti a száján a G-betűs szót. Hisz azt senki sem gondolja komolyan hogy a felcsúti egy Géniusz, ráadásul az utolsó akit így emlegettek Ká-Európában, elég csúf véget ért. Igaz, ő a Kárpátok Géniusza volt, nem a Kárpát-medencéé, de az áthallás legalább is kínos.
Vagyis ha valaki a mini Szterelenök urat géniuszozza, az valójában - tudat alatt - a kivégzőosztag előtt szeretné látni, mint Ceausescu elvtársat, ami egy Bencsik "Csekélyértelmű" Medvebocstól nem meglepő, csak kissé ellentmondásos, a napi rutin seggnyalással nehezen összeférhető.
De ezt a Guardian-nél nem értik, ők eléggé hozzászoktak, hogy politikusok és publicisták azt mondják-írják amit komolyan gondolnak, legalább is elég gyakran. odáig még eljutnak, hogy a politika nem csak a kompromisszumok művészete, de permanens verbális hadviselés is, azt viszont nem értik, hogy nálunk csak az utóbbi.
És mivel Ártunk és Ormányunk, úgy is mint a fideszkádéenpé közpéznügyi tagozata, tényleg csak szájalás útján kormányoz, ezért népi ellenzékük is ráolvasással dolgozik, ott és úgy üt, hogy az a főminiszternek igazán fájjon. Hisz az oegygézés valóban rosszul eshet az érintettnek, mert nem kritizálja, nem támadja, csak simán nevetségessé teszi. És az ilyen zsebdiktátoroknak semmi sem fáj jobban, mint ha kiröhögik őket. A trágárság ez esetben nem öncél, csak eszköz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése