Elhatároztam, hogy innentől igen nagyon környezettudatos leszek, bármit is jelentsen ez, kezdem mondjuk azzal, hogy mától tudok a környezetemről, nem csak elviselem. És mivel lánglelkű léptekkel haladunk a globális felmelegedésbe, tonhalakkal pusztítjuk az esőerdőket és műanyag-hulladékkal borítjuk be a szennyezett óceánokat, ideje hogy csökkentsem ökológiai lábnyomomat, főleg a széndioxid kibocsátásomat.
Már ott tartok, hogy akár két percig is kibírom közvetlen CO2-kibocsátás nélkül, de akkor már eléggé kékül a fejem és viccesen, színes énkicsi pónikat látok, de ez nyilván fejleszthető. Ha megjelennek a pokémonok, már elégedett leszek az eredménnyel.
A másik módszer meg a közvetett széndioxid termelésének visszafogás, kevesebb áramot kell használni, kevesebb vizet, meg ilyenek. Az árammal jól állok, az egyik szobában már csak az olvasólámpa világít esténként (a plafonon lévő kiégett), a másikban meg egy hipertakarékos kompakt fénycső, ami remek félhomályt csinál, pont akkorát, hogy nem menjek neki a bútoroknak, de azokról meg eleve tudom hol vannak, már sok-sok éve. A konyhában is kiégett a plafonról lógó dolog, a kislámpa viszont elég a sajtos szendvics készítéséhez még este is, a vécében meg nem kell világítás, üríteni sötétben is tudok, pedig ott pont nem égett ki semmi.
És vizet is keveset használok, mosogatás előtt gondosan lenyalom a tányérokat, szappanozás közben elzárom a zuhanyt, és vizet meg szinte egyáltalán nem iszom. Mert a legjobban úgy takarékoskodom a vízzel, ha átállok a teára, a kólára meg néha a gyümölcslére, azok nagyon környezetkímélőek. A műanyag kóláspalack például mesterséges szigetként hasznosul valahol a Csendes-óceánon, amit ugyan ma katasztrófának tekintenek a környezetvédő sötétzöldek, de jól fog az még jönni, ha továbbra sem hagyjuk abba a túlnépesedést.
Apropó túlnépesedés: ebben is jól áll a személyes projekt, miszerint nem szaporodom, ezzel is az emberiség jövőjét védem, egyfelől mert annyival kevesebben lesz a következő generáció, másfelől meg ezt a génállományt ami nekem van, nem továbbörökíteni kifejezetten humanitárius gesztus. Amúgy a túlnépesedés az ért is gond, mert igazából nem többen leszünk, csak sűrűbben, ha már - mint már korábban is kifejtettem - az intelligencia mennyisége állandó a földön, csak a népesség növekszik. (És közbe a híren bon mot szerint két dolog van amiről elég biztosan tudjuk, hogy végtelen az: univerzum és az emberi ostobaság.)
És van még sok apróság: felszedtem a kutyaszart sétáltatás közben (amíg volt kutyám), a bolti zacskókat szemeteszsákként hasznosítom újra, a reklámújságokat meg vécépapírként. A műanyag dobozokat meg kifejezetten gyűjtöm, hátha jó lesz még valamit tartani benne, egyelőre főleg levegőt tárolok ilyen módon, de a légszennyezettséget elnézve, az is jól jöhet még egyszer. És csak ugyanazt a pár cipőt hordom mostanában, amelyikben nem fáj a nagylábujjam, de ezzel eléggé szó szerint csökkentem az ökológiai lábnyomomat. (Mert cipő 44-es, de az jobb mint mondjuk három pár 43-as.)
Nem engedem a közeli park tavába velem lakó ékszerteknőt, mert ő egy invazív faj (de ezt előtte azért nem szabad emlegetni), kiszorítja az őshonos mocsári teknőst (láttam olyat a tónál), vagy simán csak szexel vele. Valamint nem lépek a fűre, de nem is szívom el.
kituzo.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése