Ma lenne 72 éves David Bowie, késő tinédzserkorom és a húszas éveim meghatározó zenésze. Kedvenc lemezem tőle egy kazetta, amit még '95-ben vettem valahol Angliában, és hazafelé az egész napos buszozás alatt végig az szólt a walkman-ben. Egy 1972-es Santa Monica-i koncertfelvétel volt., főleg a Ziggy Stardust dalaival, de nem csak.
És tényleg micsoda őskövületnek érzi magát az ember! Egy mai húszévesnek nemigen mond semmit az hogy walkman (szivacsos fülhallgatóval), 1972 meg valamikor a kora középkorban lehetett, legalább is számukra. Mondjuk tényleg annyira régen volt hogy még én sem éltem akkor, illetve ha van lélekvándorlás akkor igen, csak épp egy isiászos mosónő voltam Radzsasztánban, akit nem sokkal később halálra taposott egy zebu.
De legalább nyugaton, pontosabban a nyugati világ keleti felén újjászületve, halhattam Bowie-t, húsz évvel később. Hősünk megjelenése az alábbi, pont 1972-es felvételen nehezen megbocsátható, de a korszakkal azért magyarázható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése