Tegnap óta akadnak ki sokan azon, hogy a Pocakos Tábornok (a Felcsúti Ramszesz) új, alig pár milliárdért felújított hivatalába mennyiért lehet Gundel kaját enni. Olcsón, kurva olcsón, és nem csak lángoló palacsintát, pedig nyilván sokan megnéznék, ahogy például rogán antalnak kigyullad tőle a nyakkendője.
A botrány lényege ugye az, hogy a nagyon puritán, milliókat kereső miniszterek und államtitkárok olyan áron esznek az ottani "menzán", amennyiért egy közepesen lepukkant kínai büfében sem lehet jóllakni. Hisz mondjuk az a somló galuska ami a Gundel városligeti éttermében 2700 HUF, az a puritán menzán 260. Ennél több persze nem is lehet, mert akkor már nem lenne eléggé puritán, márpedig a református (magát reformátusnak mondó) miniszterelnök irodáját egy karmelita szerzetes meg is szentelte(!), és egy szent helyen hogy nézne már ki a rongyrázás?
A főnök természetéből adódóan is igazán puritán alak, ő a focit szereti szotyolédával, a disznótorost pálinkával, meg nyilván kanállal eszi a pörköltet nokedlival, mer' a villa pazarol.
Vagyis érthető a visszafogottság, de az embernek mégis kinyílik a zsebében a bicska a 300 forintos csülkös bablevestől, akkor is ha maga meg nem enné, legfeljebb ha fizetnének érte. Nem véletlen, hogy a nem kormánypárti médiumokban nagyot megy a történet, hisz a magas labdákat le kell ütni. De ebben az is benne van, hogy a párvezér és kancellár abbahagyta a pávatáncot, a legutóbbi választások óta már a látszatra sem ügyel, pontosabban szólva egy másik látszatra tért át. Most már a teljhatalmú őfőméltóságát próbálja játszani, aki persze a nép közül jön, és vannak plebejus vonásai, de már az új arisztokrácia csúcsán ül. Mikor például kiderült, hogy a garancsi nevű, közpénzen hízott döbrögi magángépén repked focimeccsekre, csak megvonta a vállát, hogy hát ő már harminc éve így utazik, ezentúl is így fog, akinek meg nem tetszik az bekaphatja. Ez a mentalitás persze szinte a végtelenségig fokozható, már várom, hogy a méltóságos urak mikor szavaztatnak meg maguknak (a parlamentjükkel) némi kárpótlást azért, hogy ennyire ragon és áron alul kénytelenek étkezni, miközben egy ország sorsának súlya nyomja az ország többi részének vállát.
És már rég nem érdekli őket, meddig mennek el a gátlástalanságban, hisz tudják, hogy egy normális országban annak a tizedébe belebuknak politikusok, amit ők eddig tettek, azaz nincs vesztenivalójuk.
Úgyhogy a gazdagoknak, azon belül is maguknak biztosított olcsó étkezéstől sem fogják sem szégyellni, sem rosszabbul érezni magukat.
Az előbbit nem is ismerik, az utóbbit meg nagyvonalúan ránk hagyják..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése