"Pontosan ez az egyszerű trükk képezi az alapját az emberiség egész történetének, amely értelmetlenül száguld a neolitikum ideje óta. Az ember a szavak segítségével előbb leírja azt, ami van. Aztán felcseréli a szavakat a mondatokban, és megkapja annak leírását, ami nincs. Aztán megpróbálja megcsinálni. Így jött létre a »léghajó«, a »tengeralattjáró«, az »alkotmányos monarchia« és az »anális szex«."
(Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek)
A közbeszéd egyre inkább a kortárs művészet manírjait ölti magára, nálunk egy-egy politikus, cégvezető, bárki hivatalos akárki megszólalása már szinte értelmezhetetlen pusztán a nyelv, meg a közlendő referenciáinak ismeretében. Sőt, kevés az is, ha értjük az iróniát, mert amit a legtöbb nyilvános megszólalásban tapasztalunk az a már emlegetett nettó szómágia, annak a görcsös hite, hogy ha elég sokszor és elég hangosan hívunk valamit valahogy, akkor a vonatkozó dolog, csak a megnevezés által azzá válik.
Önmagában persze nem újdonság, hogy nyelvileg teremtjük magunk körül a valóságot. Horthyék a zsidókat bélyegezték meg, rákosiék az árdrágító kulák imperialista ügyeskedőket, kádárék szerint aki nem volt ellenük, az legalább velük, a mostani rezsimnél meg a migráns a soros, ami jogos, elvégre Soros is migráns, nem pedig őslakos afro-amerikai indián lányanya.
Az első pont tehát az ellenség megnevezése, illetve a megnevezés általi megteremtése, legalább is a tévesen politikának nevezett hatalomtechnológiai szervezetmenedzsmentben. És itt már nem is az üzenet a lényeg, hanem a mindent elborító média-gőzhenger. Az üzenet az cserélhető, pláne az újbeszél világában, ahol egyik héten Eurázsiával a másik héten Keletázsiával álltunk háborúba mindig is. (De Orwell 1984-ét már idéztem nemrég.) A tartalom másodlagos, the medium is the message, a lényeg hogy ők, a hatalom birtokosai mondják meg, mit kell gondolnunk a kikről.
Hogy ők mondják meg mi a téma, ők legyenek a felület amin keresztül a valóság látszik, ők legyenek a kiafaszagyerek, sőt a lányuk, a sógoruk és a telekszomszédjuk is.
Ez a projekt persze sosem jöhet össze száz százalékosan, de nem is kell, elég a masszív uralom a szavak és azok jelentése felett. Ha a többség számára a migráns már nem egy értéksemleges, leíró fogalom, hanem egy sötét bőrű és tekintetű, vérben forgó szemű és főleg szakállas alak, Ali Musztafa az öngyilkos megerőszakoló kebabhamisító, akkor már úgysem mer senki lebarnulni nyáron, pláne ha szakállas. A kormányzati kommunikáció lényege, hogy reflexből tudjuk, épp most kit kell utálni nagyon, a csekélyebb értelmű medvebocsoknak persze elég annyi is, hogy kitől kell félni ebben az ötéves tervben.
És így lesz a Soros eposzi jelzője mindazon dolgoknak, amiket a hatalom igazából nem ismer, de legalább nem is érdekli, viszont remek marketinget lehet rá építeni. A Soros-egyetemen végzett álcivilek a Soros-terv végrehajtásán dolgoznak a Soros-szervezetekben, Soros-blogot olvasnak, és biztosan Soros-kólát isznak a Sorosburger mellé a Soros-büfékben. Aki nincs a kormánnyal az soros, az a Magyar Emberek vesztén sorosol éjjel-nappal, legfeljebb álmában csönget egy picit. (Tényleg az igazán vicces, ahogy a turbómagyarok a magyart nagybetűvel írják, pedig melléknév, a mondatban jelző, szóval a helyesírás szabályai szerint kisbetűs. De a turbómagyarság lényege a fradi-sör árpádsávval, a viktorviktorozás, és hogy az ember magyaron kívül ne beszéljen más nyelvet, de azt is rosszul. Ha már úgyis itt kell élned-halnod, minek tudni angolul, németül vagy litvánul?)
De ez a szómágia, ha már eluralta a nyilvános beszédet, nem áll meg a politikánál, szépen kioson a hátsó ajtón, a kultúra, a gazdaság és a magánélet nevű sikátorokba, hogy azokat is összehányja.
És akkor jön a hentespultnál sorosozó néni, a migránsoktól rettegő zsákfalu, a hírtévében szakértőnek eladott zsúrfiúk hada, meg a Lali a zselékutya-ipari szakközépből, aki szerint Gyurcsány keresztneve az hogy Takarodj.
Jól működik a Pelevin-féle mechanizmus, először leírják, hogy vannak menekültek, aztán átnevezik őket migránsnak (ha valamit idegen szóval jelölünk, az már eleve gyanús lehet sokak számára), amiből tovább lehet lépni az illegális bevándorló felé, és onnan már csak tényleg egy ugrás a terrorista. Plakátokra nyomtatott szavakból összerakják azt, ami nincs, a migránsokat akiket a Soros akar idetelepíteni tömegesen, hogy elvegyék a munkánkat, a kultúránkat és semmibe vegyék a törvényeinket. Az nem baj, hogy igazából senki nem akar nálunk letelepedni, ennyiért senki nem akarja a munkánkat, de a veszélyes bevándorló valósággá válik, hisz ki van plakátolva milliárdokért. És akkor lőn a kerítés, sok szögesdróttal, határvadászok meg körkörös védelem, bónuszként csaaptszállító Airbusok a kormánynak, ha már szerintük ők az igazi nagy csapat.
Vagyis vigyázni kell arra, miket beszél az ember, mert lehet hogy nemsoká az lesz a valóság, csak pénz és gátlástalanság kérdése az egész. Miközben lehet, hogy a kormány al- és főkutyái lassan maguk is elhiszik a sok ostobaságot ami szájukon kifér.
Kurt Vonnegut az Éj anyánk című regényében fogalmazta meg a figyelmeztetést, miszerint vigyázz milyen maszkot veszel fel, mert egy idő után az lehet az arcod. Ez különösen akkor megy könnyen, ha eleve arcátlan vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése