Az emberügyi miniszter rendületlenül remek formában, még mindig olimpiai bajnok lehetne a száz méteres műveletlenség meggondolatlan súlycsoportjában. Olyan megejtő természetességgel beszél egetverő marhaságokat nyilvános eseményeken, hogy az már majdnem tiszteletre méltó. Elvégre bátorság kell ahhoz, hogy valaki, aki korábban elismert orvos volt, most kiálljon politikusként, és megmutassa országnak-világnak, hogy az időskori elhülyülés nem állapot, hanem egyenesen érdem.
(Mint a korábbi miniszterelnöknél, aki szerint ugye a szentkorona nevű múzeumi bálvány kínosan érzi magát attól, ha rövidnadrágos turisták bámulják.)
Kásler miniszter most olyat bírt szólni az ő szájával, hogy:
„Kétezer évvel ezelőtt ugyanis megváltozott az emberiségnek a története, létrejött az állam, a művészetek, a Jóisten kétezer évvel ezelőtt költözött közénk, a saját képmására teremtett bennünket.”
És tette mindezt egy görögkatolikus intézmény gyógytestnevelési termének és integrált játszóterének átadó ünnepségén. És szentelésén, hiszen egyházi iskolánál fontos a szentelés is, az Integrált Szent Játszótér meg amúgy is olyan passzentosan bizáncinak hangzik. Én úgy képzelem a vonatkozó szentet, mint egy szigorúan szakállas iskolamestert, valahonnan a hatodik századi Anatóliából mondjuk, aki az Ige és a pálca erejével evangelizálta a helyi érdekű kecskepásztorokat.
Az viszont kifejezetten röhejes, hogy a miniszter szerint az állam meg a művészetek kétezer éve jöttek létre (a 444 kommentje szerint keresték az ügyben Periklészt és Homéroszt) , sőt a mondat logikájából az is következhetne, hogy a teremtést is kétezer éve követte el a tudjukki.
Ez a hozzáállás amúgy illeszkedik a fideszkádéenpés logikához, mely szerint aki nincs velük az nincs is, csak itt annyiban módosul, hogy ami a preferált vallásalapító előtt történt, az nem történt meg mégse. (És igen, a dínócsontokat is az Úr helyezte a földbe, csak hogy jót röhöghessen a paleontológusokon meg az egyéb darwinistákon. Mert Azúr ilyen humoros, és nevéből adódóan kék.)
A fáraók menjenek a fenébe, ők nem is uralkodtak semmilyen államban, ahol nem volt művészet sem, a magyarok meg a Szíriuszról lettek ideteremtve kétezer éve, hogy hozzanak valami kultúrát a majmok bolygójára. (Már ha ez utóbbi kitétel nem hangzik túl darwinistán.)
Ez az agymenés nem kicsit emlékeztet arra az aranyköpésre, amit valamikor a kilencvenes évek első felében eresztett megy egy magát konzervatívnak gondoló, akkori kormánypárti főakárki, aki karácsony alkalmából azt bírta mondani, hogy kétezer évvel ezelőtt megszületett a szeretet. Ami persze nettó hülyeség, az emberek már háromezer évvel ezelőtt is képesek voltak szeretni, miként gyűlölni, lelkesedni, irigykedni és fára mászni is. Egy korabeli Magyar Narancs publicisztikában meg is írták, hogy kétezer évvel ezelőtt egy tehetséges zsidó fiúgyermek született meg, akinek vallási mozgalmát a kormányzati bácsi valószínűleg destruktív szektának bélyegezte volna, elvonva tőle az állami támogatást.
Mert az a bizonyos tehetséges zsidó gyerek is egy államba született bele, konkrétan a Római Birodalom egy félreeső szegletébe, ahol biztos több teve meg kecske volt mint szobrász vagy filozófus, de a kultúra akkor sem a sokak által Jézusként emlegetett kiscsávóval kezdődött.
És szerencsére nem is a Kásler nevűvel végződik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése