Szület. És?

Most kezdjem úgy hogy „Negyvenöt éves lettem én/ Nem meglepetés e tény/ Nincs kávéházi szegletem/ Ajándékba énnekem“?

Nem, ez nagyon béna lenne, már a kezdés is, aztán jönnének az elszelet évek, meg az egyetem fura ura, volt mindkettőből jócskán, extra tejszínhabbal, de szárszón nem jött nekem a vonat, pláne mivel soha nem is jártam ott. Csak vonattal át rajta, de az nem nekem ment, hanem velem.

Egyébként is távol áll tőlem az életkorom feletti borongás, oké már a B-oldal megy, de részemről mindig elégedett voltam azzal a korral, amiben épp,  különösen mióta 22 évesen véglegesen abbahagytam a személyiségfejlődést. Sőt, talán akkor értem a csúcsra, azóta meg nekem lejt a pálya, csúszom is rajta rendesen.

Nem is értem, miért kerülnek sokan erős izgalmi állapotba attól, hogy  kereken hányszor kerülte meg a Napot a Föld, mióta elhagyták a szülőcsatornát. Ennél már csak a névnap az érthetetlenebb műfaj, nekem például semmi közöm a rólam elvezett középkori rablólovaghoz und királyhoz, akkor sem ha később politikai okokból szentté  avatták, illetve akkor aztán pláne nem.

Jut eszembe, engem igazán hívhatnának Timótnak vagy Timóteusznak, egyfelől legalább érdekes, másfelől meg egy nap alatt le lehetne tudni a névnapot és a születésnapot, egy gonddal kevesebb alapon. (Volt egy főnököm még az egyetemen, aki - ha jól emlékszem - december 25-én született, és Évának hívják, szóval nála a kettős ünnep hármas volt. Névnap, születésnap, karácsony - ezt az ember gyerekként nyilván utálja, pláne ha a szülők letudják egy ajándékkal a hármat. Vagy többel, mondjuk három pulóvert vagy három sálat kap a szerencsétlen áldozat, mert az úgyis jól jön.)

Ez meg egy nagyon januári kép tőlem:

És nincs torta, party, meg felesleges ajándékokhoz jó képet vágás, de csináltam magamnak diabetikus vaníliás sütit, sőt még a fészbukra is felnézek, mert az ottani ismerősnek teintettek nyilván küldözgetik a boldogszületésnapokat, én meg titkolnám, hogy igazából egy mizantróp bunkó vagyok. Ezért majd köszöngetek, de szmájli meg szívecske nem lesz, elvégre tizenhárom éves csaj legfeljebb a következő életemben lehetek majd, de addigra talán már nem lesz fészbuk. A működtetői meg megérdemelten pokolra kerülnek.

Alapbeállításon ilyenkor kezdenék el elmélkedni az ünnepek mibenlétén, úgy általában, de most inkább kihagyom. Egyszerűen csak annyi, hogy az ünnep az, mikor az embernek jó napja van, ami ritkább, mint mikor nem, de ez igazából nem függ attól, hogy van-e karácsonyfa, piros tojás, tortagyertya, szívecskés üdvözlőkártya vagy kivájt sütőtök mécsessel.

Amúgy a mai nap mindenki megemlékezhet Mátyás királyról, akit pont ezen a napon választottak királlyá 1458-ban (bár csak 1564-ben koronázták meg), de soha nem avatták szentté (nyilván nem volt szükség rá politikailag, meg ugye a nőügyei), és nem lett belőle Német-Római császár, pedig nagyon ambicionálta.

És fura érdekesség, hogy pontosan ötszáz évvel később, 1958 január 24-én az MSZMP Központi Bizottsága határozatlan időre száműzi Rákosi Mátyást. Nem biztos, hogy az évforduló kedvéért, de lehetséges, mindenesetre vicces, ahogy I. Mátyás és Rákosi Mátyás egy lapra, illetve egy napra kerül a történelemben biztos a névazonosság okán.

Rákosi, mint korlátlan despota volt amúgy III. Mátyás (a második egy Habsburg volt 1608-18 között), de király az nem lett belőle. Biztos azért, mert a kopasz fejen hülyén mutat a korona.

És végezetül kedvenc Mátyás-ábrázolásom: