Soha nem szagoltad meg a szigeteket

Na, ez jó eséllyel rajtam kívül senkit nem érdekel, de ma végre megoldottam egy közel két hetes rejtélyt. Nagyjából ugyanis azóta ment a fejemben egy dallam, ám a dalnak nem tudtam a címét, viszont legalább a szövegéből sem ugrott be egy kósza sor sem, és jobb híján a páromat zaklattam vele, hátha ő tudja, mégis mi a fene ez.

Nem tudta, nekem meg ma délután végre bekattant, hogy melyik cédén lehet, és nagy lelkesen raktam volna be a lejátszóba, de valami repülőszimulátor volt a tokban, a borító ígérte skót dalok helyett.

Viszont ha a borító legalább meglett, már nem volt nehéz dolgom, elkezdtem bepötyögni a címeket a jutyúbon, és egyszer csak ráleltem. Nem volt igazi megvilágosodás, csak amolyan aha-élmény, de két hét hamisan dudorászás után azért igaz megkönnyebbülés rálelni a The Road to the Isles című örökbecsűre. Holnapra a szövegét is megtanulom...

The far Cuillins are pullin' me away,
As take I wi' my crummack to the road.
The far Cuillins are puttin' love on me,
As step I wi' the sunlight for my load.

Sure by Tummel and Loch Rannoch and Lochaber I will go
By heather tracks wi' heaven in their wiles.
If it's thinkin' in your inner heart, the braggart's in my step,
You've never smelled the tangle o' the Isles.
Oh the far Cuillins are puttin' love on me,
As step I wi' my crummack to the Isles.

It's by Shiel water the track is to the west,
By Aillort and by Morar to the sea.
The cool cresses I am thinkin' of for pluck,
And bracken for a wink on Mother's knee.

The blue islands are pullin' me away,
Their laughter puts the leap upon the lame;
The blue islands from the Skerries to the Lews,
Wi' heather honey taste upon each name.

Ja, és a cím a goggle-fordító alkotta dadaista remekmű, miként az egész dalszöveg igen szórakoztató ezen a módon fogyasztva, főleg mikor a lírai Én azt hiszi, hogy a hűvös zsákmányok megcsípettek és  szembeszálltak. Bármit is jelentsen ez.

Mindenesetre itt a hiteles és művészi fordítás:

A messze Cuillins elhúzzák magam, ahogy én is az útra töröm. A messze Cuillins szeretnek rám, ahogy az I. lépés a terhelésem napfénye. Biztos Tummel és Loch Rannoch és Lochaber által megyek.  Ha úgy gondolja, hogy a belső szívedben van, akkor a sóvárgás az én lépésemben, soha nem szagoltad meg a szigeteket. Ó, a messze Cuillins szeretnek rám, mint az én lépésem a szigetekre. Shiel-víz által, a pálya nyugatra, Aillort és Morar a tenger felé. A hűvös zsákmányok azt hiszem, hogy megcsípettek, és szembeszállnak az anya térdére. A kék szigetek elhúzódnak engem, nevetésük az ugrást rontja a béna felé; A Skerriestől a Lewsig, a Wi-heather mézből származó kék szigetek minden névre megkóstolják.

És mennyi igazság van benne, hisz nevetésünk folyton elrontja az ugrást, főleg a béna felé. De hát ez van terhelésem napfénye...