Világok pusztítója vagyok, a kezdet és a vég, a lyuk, ami kiszól a gödörből. Furcsa halmazállapotú szerdákon címlapra kerülök, felette állok a bárkinek, mert én vagyok az igazság, az út és a seggnyalás mesterfoka. Ostobaságomnál csak büszkeségem szerényebb, jobb kapnom mint adnom, ajkamról ki se fogy a nóta. Meg a rém buta közhelyek:
Hát igen, thürmer elvtárs az egész rendszerváltás legnagyobb túlélője, egy parlamentbe sosem jutott párt örökös elnöke és fővarázslója, aki lassan harminc éve ebből él, a jelek szerint nem is rosszul. A vízben oldódó szociális demagógia, a baloldalinak hazudott szájkarate mindig megtalálja a maga közönségét, és mind a huszonhat rajongója lelkesen csápol neki.
Az ilyen figurákat tényleg csak a média tartja életben, jellemzően a kormánypárti (fú, most majdnem jobboldalit írtam, pedig ők aztán dehogy, illetve nemááá...), ahol régi rutin a a súlytalan de buta megmondóemberek alkalmazása. Igazából úgy tűnik, a mindenféle "intézeteket", "központokat" meg "alapítványokat" csak azért hozza létre a központi akarat, hogy aztán a házi tévéjükben meg a kézből etetett egyéb médiáikban aztán jól belemondják a képünkbe a frankót, de hívhassák őket mindeközben civil szakértőnek. Az ifjabb lomniczi például nem egy ócska fideszes báb, ő komolyan aggódik a haza, a nemzet és kék bálnák sorsáért, valamint őszintén retteg a migránsoktól, miközben álmában csönget egy picit. Istenem, van az úgy, hogy pont azt csöngeti, amit a "köztévé" szerkesztője szeretne hogy mindenképp benne legyen, de hát ez van, mikor nagy szellemek találkoznak. Fél szavakból sem sértik egymást.
Thürmer elvtárs pajtás is azért tud még vajat kenni a reggeli pirítósára, mert mögötte áll a Párt (nem a sajátja, az most épp kiment vécére, meg amúgy is fáj a feje), annak a médiája, meg ha már saját bevallásai szerint is sokat jár Kínába, nyilván onnan sem jön haza üres kézzel. Hisz üres kézzel és zsebbel nem lehet hitelesen aggódni a kizsákmányolt, napról-napra élő tömegekért, a szegényekről elmélkedni mégis csak egy kényelmesebb egy minőségi kanapén ülve.
Ügyes, mondták erre pár évtizede is, és elnézve a sok tisztességtelenségben megőszült politikust, tényleg jók valamiben, ők az igazi túlélők, nem Diszkoveri Csenelen bohóckodók, akik Rambo-késsel eszik a flambírozott gilisztát a dzsungelben. És ehhez a túléléshez - mint az továris thürmer példáján is remekül látszik - csak nyelv kell. Beszédhez és nyaláshoz egyaránt.
Két kisgazda képviselő találkozik Torgyán gyomrában. Az egyik megkérdi a másikat:
- Te hogy kerültél ide?
- Kritizáltam őt az elnökségi ülésen, erre keresztbe lenyelt. Hát te?
- Én alulról küzdöttem föl magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése