Nemzelimpia

Fürjes Balázs szerint isa por es homu, es olimpiai nemzet vogymuk. Ez a Fürjes az a kormányzati fazon, aki mindenhez is ért (Budapesthez például en bloc), most épp a nemzetközi olimpiai bizottságba (így, csupa kisbetűvel) választották be, ettől jött az ő nagy meglátása, nemzetstratégiailag is értelmezhető formában. (Avagy: száz stadiont, ezret!)

De mi a frász az, hogy olimpia? Meg hogy nemzet? Az előbbi az egyszerűbb. Anno Dimitrov, a Reichstag felgyújtásával vádolt bolgár kommunista írta, hogy: ,,A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája!” Ennek mintájára az olimpia a világcégek, legismertebb logókkal díszített, legcsupaszabban gazdasági érdekből, a tömegek megtévesztésére alkalmas módon, nyílt korrupcióval működtetett embervására.

A nemzet az bonyolultabb, inkább nem írok róla esszét e helyütt, de szemben közkeletű ködképpel, nem egy ezeréves (a Szíriusztól számolva harmincezer éves) izé, hanem egy újkori kreálmány. Kulturális értelemben a 18. század végétől, de inkább a 19. első negyedétől van egyáltalán modern nemzetfogalom (előtte a natio a kiváltságos csoportokat, főleg a nemességet jelentette csupán), a politika nemzetfogalom meg még későbbi. Ilyen értelemben persze főleg bármelyik nemzet lehet olimpiai, ha már az újkori stadionban szaladgálást a 19. század végén kezdte a magát műveltnek képzelő Nyugat. Mondhatni az egyre hivatásszerűbb sportolgatásnak lett valami kulturális identitásképző ereje, már amennyiben a sportolgatás sportolássá válván egyre kevesebbek mániája lett.

pinterest.com

Hisz a művelt világ polgárai előbb csak a lelátóról, később - jelentős evolúciós ugrást téve - sörrel a kézbe a fotelből követték a maroknyi őrültet, akik súlylökve futottak gátat a medencében, és ha valaki az ő országukból első lett, akkor egyként üvöltöttek föl, hogy nyertünk!

Amúgy az előbbiből, meg a friss olimpia-definíciómból kiindulva Fürjes nertársnak alapvetően igaza van, olimpiai nemzet vagyunk, a szó legrosszabb értelmében. Nálunk már országon belül, gyakorlatilag sportszövetségenként tudunk színes, változatos korrupciós mintákat működtetni, melyek szépen leképezik az állam mint olyan üzemszerűségét, talán nem véletlenül ül szinte inden ilyen klán élén valami kormánypárti alfőfasz. Az egységnyi magyar meg ugye sörrel kezében tapsol, a "hőseinek", akik legtöbbször jól megfizetett rabszolgái a rendszernek, de ez már kormányoktól, független, minden hordóhasú, tokaszalonna-állagú politikus, mindig szeret sportolókkal pózolni, de csak ha nyernek. Ha nem, azt se tudják, hogy a világon vannak. Olimpiai nemzet vagyunk, bazmeg!