Sikerorientált vagy kudarckerülő-e vagy? A posztindusztriális, oligarchikus, digitál-feudális, neo-mendzserkapitalizmus mantra jelleggel ismételt nekünk szegezése. (Avagy: Hová lesz a cui prodest?) Hát én, a magam részéről (valamint serény személyemben) egyértelműen és csakis kudarckerülő vagyok, sikerorientált legfeljebb abban az értelemben, hogy sok helyzetben sikernek élem meg, ha nem esek pofára. Nekem akkor már jó, nem kell stresszt tűrnöm, mely képességem a minimális alatt van kicsivel, még kimerészkedem az utcára, de már zavar, hogy ott mások is vannak.
Jobban belegondolva az is elég hihetetlen, hogy annyi évig jártam iskolákba, feleltem, írtam dolgozatot, vizsgáztam, meg hasonlók. Utólag is nehéz elképzelnem, hogy bírtam ki záróvizsgákat meg szakdolgozat-védéseket, sőt, hogy érettségiztem le egyáltalán? Miképp nem vitt el az agyroham vagy a szívvérzés, már legkésőbb a fizika írásbelin?
Szóval biztos vannak olyanok, akik igen nagyon sikerorientáltak, esetleg még sikeresek is (valamilyen mérce alapján), de az ilyen alakok az én perspektívámból mindig túl szociopátiásak ahhoz, hogy szívből irigyelhessem őket.
Ha mindig a sikert hajszolnám és/vagy várnám, akkor lenne igazán sok a pofára esés, a vele járó önigazolás-kísérletekkel együtt, ha viszont csak a durva kudarcokat akarom megúszni, akkor relatíve sikeresnek érezhetem magam, hogy azért ez az egész, még mindig nem olyan szar.
Én vagyok az ideáltipikus béka, akit élve meg lehet főzni, ha elég lassan melegítik körülötte a vizet, mert mindig csak annyit igyekszem észrevenni hogy eddig még jó, ez még nem olyan vészes, a víz még épp csak egy kicsivel melegebb, mint az előbb. Hülyén hangzik, de vannak olyan problémák, amiket eleve nem próbálok megoldani (hisz kudarckerülök éppen), csak igyekszem együtt élni velük, amíg tartanak. És persze rendes passzív optimistaként, várom, hogy elmúljanak.
Lassan negyvenhét éve létezem így (jó, az első pár évre nem emlékszem rendesen, biztos szedtem valamit akkoriban), még mindig megvagyok, bár a víz egy ideje mintha megint melegebb lenne, mint legutóbb. Engedek hozzá egy kis hideget, mert bár szeretem a forró fürdőt, de gyanakodva nézek arra, aki fűszereket és zöldségeket szór körém, és néha megkóstol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése