Az ökológiai gondolkodás cselekvésének jegyében és bérletében átállok az önellátásra, mert kezdem megszokni, hogy nem járok boltba. Vizet, levegőt és erőt magamon már eleve rég nem vásárolok üzletben, bár a vízért például fizetni kell, csak nem értem mért. elvégre nem én kértem, hogy jöjjön a falból a csapon át, csak valakik bekötötték, mikor épült a ház. Én meg kihasználom, hogy folyik a víz, el ne folydogáljon már pocsékba, úgyhogy iszom, meg mosok kezet, sőt a vécét is lehúzom vele, persze nem egyszerre, és nem ugyanazzal.
De élelmi kajáért boltba kell menni, mert koldulni elég bonyolult, a szomszédaim egy része morcos, másik része részeg, a harmadik fele meg nyugdíjas és morcos a részegek miatt. De felvizezett sógyurmából már kis híján ehető pereceket tudok főzni, a kenyérpirító alja tele van sötétbarna morzsával, és pár napja kísérletezni kezdtem a tarhonya csíráztatásával. Egyelőre ott tartok, hogy már zöldül, de szerintem még nem fotoszintetizál, de most átraktam oda, ahol jó csí van a fejlődéséhez.
Törekszem a zero waste életmódra is, közepes sikerrel, mert csíkokra vágott villanyszámla-csekkekkel jól lehet párnát tömni, de krumplihéjjal nehéz feneket törölni, pláne ha sok krumplit ettem vacsorára. Az üres konzervdobozokat sem dobom ki, egyszerűen kiteszem az összeset az erkély korlátjára, és kivárok egy nagyobb szélrohamot, és máris megszabadultam tőlük, miközben nem töltöttem a lenti szemetest. Az üres műanyag zacskókat továbbra is komposztálom, állítólag pár ezer év és újra kőolaj lesz belőlük, a további érleléstől meg visszaalakulnak dinókká, ha csak addig el nem szívjuk őket, vagy meg nem jönnek az ufók.
Rágcsálókat és rovarokat nem írtok vegyszerrel, mert az nem elég zöld, őket a macska rúgja meg. Domesztosz helyett szemmel veréssel fertőtlenítek és a villany lekapcsolásával tüntetem el a feltűnő koszfoltokat, amivel energiát is spórolok, a fényevést meg a Hawai Dizsi Club UV-s reklámtáblája körül sétálva oldom meg, ami egyben sport is.
De ha egyszer nyerek a lottón, amit nem játszok, akkor luxusprostikkal hozatom ki magamnak a négysajtos pizzát, két taxival, hátha az első lerobban. Aztán veszek egy hat és fél méteres képátmérőjű plazmatévét, és be sem kapcsolom a nyaralómban, ahová el sem megyek, mert én olyan gazdag vagyok, hogy ezt is megtehetem, és lesz egy platina hitelkártyám csak arra, hogy ne zavarjon ha elhagyom. Mert így mulat egy igazi úr szerte a világon, Monte Carlotól a kényszer-gyógykezelésig.
pinterest.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése