Könyvet. Nem alkalmazásokat letöltögetve nyomkodok dolgokat, pláne mert tegnap kaptam egy könyvet. Egy nagyjából 400 oldalas regényt, amit Petra írt, és most már létezik kinyomtatva, összefűzve is, magánkiadásban, de akkor is egy egész könyv. Én meg elgondolkodtam rajta, hogy ez az, amire tuti nem lennék képes.
És igen, nem válnék be űrhaajósnak, vájárnak, agysebésznek vagy biztosítási ügynöknek sem, de ezekre sohase vágytam. Írni viszont írok, jó ideje már, akkor is, ha nem számolom bele a kínosan szar kamaszkori verseket, de azok olyanok mint a pattanások, hogy előjönnek, ha jönniük kell, és nem tehetsz ellenük semmit.
Ám nekem még a novella is túl hosszú, túl kötött forma, miközben lehet, hogy tartalmilag is problémáim lennének. Néha az a szörnyű gyanúm, hogy nincs is olyan történet, amit szeretnék elmesélni, sőt egyyáltalán nincs olyan mondanivaló a világról (és legalább némelyeknek), amit muszáj lenne elmondanom, avagy kiírni magamból.
Úgyhogy csak a nettó grafomániám miatt szövegelek itt is, meg mert szeretek okoskodni.
Az okoskodás az amúgy olyan, hogy az ember okosnak akar látszani, majdnem függgetlenül attól, hogy legfeljebb a társasház adott emeletén lehet ő a legkomolyabb intellektus, és tévesen azt gondolja, hogy ezt parttalan szövegeléssel érheti el. Hogy a mennyiség hátha tényleg átcsap minőségbe, mert a minőség a Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című regény szerint nem állapot, nem a dolgok tulajdonsága, hanem történés - na, ez a tipikus, raklapról akciós, ál-intellektuális okoskodás.
De ebben nem is vagyok rossz, ha lehetek ennyire szerénytelen (és lehetek, mint szerkesztőm, megengedem nekem), plusz szeretem össze-vissza asszociálni magam. Nem egy témán belül, inkább csak egy-egy téma ürügyén, és ez is egy lényeges ok, ami miatt képtelen lennék hosszabb prózát írni. Mert rohadt lusta vagyok, ráadásul én unnám meg először a saját szövegem, ami egy szerzőnél nem kifejezetten előny. Alsó-Literatúra helyett én Közép-Zsurnáliában érzem otthon magam, és utóbbival még némi pénzt is keresek.
De Petra regényének azért neki fogok eseni, bár már olvastam. Nem ezt a végleges változatot, hanem a fene tudja hánnyal ezelőttit, nagyjából az írás folyamatával párhuzamosan. Úgyhogy nem rágom majd le a körmöm, hogy mi a vége (sad, but true), de tényleg érdekel, mivé alakult végül a szöveg.
Ez a címe! (ankert.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése