Az izlandi, és tágabban a skandináv filmekben az a jó - már túl azon hogy nagyon nem amerikaiak - hogy nem erőltetik a műfajiságot, nem akarnak mindenáron kriminek, romantikus drámának vagy mondjuk fejlődésregénynek látszani, ha már az élet sem egyműfajú. Így aztán filmek is hol ilyenek, hol olyanok, miközben leginkább szőrsapkára hasonlítanak, ahogy ülnek az ágon, egy szép hosszú ágon... ja, ez valami egész más.
És ráadásul a skandináv filmek atmoszférában is erősek, néha erősebbek mint történetben, bár szerencsére Az izlandi amazon esetében mindkettő a helyén van.
A „háziasszony a világ ellen“ tematika látatlanban nem túl vonzó, pedig van benne kraft. A főszereplő Halla, a középkorúságból is lassan kilábaló kórusvezető ugyanis tényleg amazon, aki a közeli vasmű (vagy alumínium?) működésének változatos eszközökkel való szabotálásában találja meg a klímaváltozás elleni küzdelem rá eső küldetését. Kollégákkal konspirál, menekül a törvény elől, hazaérve meg Gandhi és Mandela képeivel a háttérben jógázik, szóval afféle technológia-kritikus neohippi. Egy középosztálybeli magányos nő álruhájában, aki szabadidejében tundrai gerilla.
Az izlandi kormány már az amerikaiaktól kér telefonos műholdas segítséget, hogy elkapják a nehézipar-tagadó és távvezeték-szkeptikus zenetanárt, ami persze őt nem rettentené el, de akkor jön a levél, amit már rég nem várt.
cirkogejzir.hu
Mert évekkel korábban próbálkozott örökbefogadással, és most értesítik, hogy kiutalnának neki egy ukrán kiscsajt, aki háborús árvaként traumatizált, egyenesen a festői Donyeckből. Na, innentől megváltozik sok minden, hisz a világ állapotáért való generális aggódást kell egy gyerekért viselt felelősséggé transzformálnia. Valakinek, aki már rutinosan él egyedül, és vállal kockázatot, hisz nincs ki miatt aggódnia. Ha jól láttam, szó szerint se kutyája, se macskája, elvégre az ilyesmi „etikus ökoterrorista“ körökben amúgy se lenne menő.
Egyébként ha vannak etikus hackerek, akkor Halla tényleg egy etikus - na jó, nem terrorista de - szabotőr. Gépromboló luddita, az a fajta aktivista, csak akkor ülősztrájkol, ha már tényleg fáradt.
És mivel ilyen, a nemsoká érkező gyerek nem lefékezi harcos aktivizmusát, hanem négyzetre emeli, hisz még gyorsan, a nevelőanyává válás előtt el kell érnie az út végére. ami ez esetben a konkrét terroristaság, azaz a kohót ellátó gonosz távvezeték robbanóanyag általi móresre tanítása.
Ami össze is jön, aztán lehet menekülni, ha már egy darabig a testvérét zaklatja a rendőrség helyette, akivel később konspiratívan helyet is cserélhet, hogy ő menjen el Ukrajnába maga helyett, kölyköt vételezni.
Kettejük további sorssáról aztán már nincs információ, de az megnyugtató, hogy a végén a filmzenét szolgáltató (és szinte minden jelenet hátterében látható) népies műzenészek a folyóba bazseválják magukat, bár megfulladni már nem látjuk őket.
Az izlandi amazonban jók a színészek, szépek a képek, odaillő módon idegesítő a zene, és mindent visznek a tájak. Nagy képernyőn különösen marha jól néznek ki ezek a zordan bájos északi vidékek, ahol az ég szürkéskék, a fű zöld, vagy néhol moha, és ahol senki sem jön szembe a tundrán, bár mondjuk a rendőrségi helikopter elől is nehezebb elbújni.
Meg van benne egy jó adag finom humor is. Halla az ikertestvérével nézi a kislány fényképét, és megjegyzi, hogy igazából mindkettejükre hasonlít. (Hát ja, ha mindkettejüket ugyanaz a színésznő játssza, nyilván túl kevesen laknak Izlandon egy tényleges ikerpárhoz.)
A társadalomkritikai mondanivaló kissé közhelyes, a grétathunbergi értelemben beszólogatós, de ez is elnézhető a filmnek, mert ugye a közhely az olyan igazság, amit túl sokszor hangoztatnak, de ettől még igaz.
Az viszont rejtély, hogy a port.hu-n miért hívják ezt a filmet akcióthrillernek? Biztos csak valami előzetest láttak belőle, vagy a gugli félrefordította nekik a sajtóanyagot. Mert ez egy fekete komédia, ha már minden áron be kell sorolni valahova. Kicsit olyan, mintha az Olsen-banda komolyan gondolná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése